Erdő, erdő, erdő

382104783_283973397755164_3185600352772230686_n

Ábel. Rengeteg

Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház

 

Tamási Áron Ábeljéről mindenki tud, az is, aki nem olvasta, vagy már nem emlékszik, hogy olvasta-e. Az Ábel a rengetegben – a regénytrilógia első és legtöbbre tartott darabja – érzékletesen, egészséges derűvel ábrázolja a székelységet, amúgy kifejezetten drámai élethelyzetben, az 1920-as években, a Hargitán és környékén, román fennhatóság alatt.

A főhős, a címszereplő a 14-15 éves Ábel, akit családja olyanformán avat felnőtté, hogy felküldi a hegyre egy viskóba erdőpásztornak. Feladata, hogy az erdőtulajdonos számára üzleteket bonyolítson le: fát ad el az érkező vevőknek. Vihar, fadőlés esetén a fa az övé – ez az engedmény nem feltétlenül kedvez a tisztességes ügymenetnek –, ráadásul könyveket, képregényeket is lehet kérni fáért cserébe, továbbá egyszerű rablók-tolvajok is bonyolítják a feladatot. Ábel azonban helytáll. Közben az édesanyja odahaza meghal, édesapja jön látogatóba a szomorú hírrel, majd távozik. A fiú társai a hegy magányában egy kutya, egy macska és egy kecske – ez önmagában véve hívogató lehet a színház, pláne gyerek-, illetve ifjúsági színház számára.

Wagner Áron, Jakab Tamás

Tóth Tünde, a nagyváradi Szigligeti Színház színésze és többoldalú alkotója készített színpadi adaptációt Tamási Áron művéből, és ott rendezte meg, ahol talán a leginkább otthon érezheti magát Ábel: a Hargita megyei Székelyudvarhely Tomcsa Sándor Színházában. Dramaturgot nem tüntet fel a színlap, és így rögtön érthető az is, ha a színpadra író és színre vivő ugyanazon személynek esetleg nem volt szíve húzni, noha az előadás nyúlékonysága, majd’ három és félórás hossza alighanem meghaladja azt az időtartamot, amit a 12+-os közönség (nekik ajánlja a színház a honlapon a produkciót) még fegyelmezetten kibír. Bár lehet, hogy nem vagyok elég jóhiszemű.

Pál Attila

A Golicza Előd tervezte díszlet hosszú, keskeny, nyers színű drapériákból áll, amelyeket trégerekről lelógatva derékban összekötöttek, így pont kiadják egy szép, terebélyes fa képét. Ha pedig eloldozzák, s minden vászoncsík magában lógogat – máris kész az erdő. A színpad baloldalán, pontosabban előtte, a nézőtérbe nyúlva fatörzsek sorakoznak a falnak dőlve, ez Ábel zuga a hegyen. Számos kedélyes és kevésbé kedélyes jelenet játszódik itt, és remélni tudom, hogy az ifjabb közönségnek nem okoz semmi gondot hosszabb időn át félretekert nyakkal nézni az előadást. Amelynek lényege természetesen az, hogy a Cári Tibor adta zenével is hangulatosított világ és történet miként elevenedik meg a színészek játékában.

Mezei Gabriella, Fincziski Andrea

A legfontosabb érdeme a produkciónak, hogy mindenekelőtt van ideális, szeretnivaló Ábelje, Wagner Áron jóvoltából. A pályakezdő fiatal színésznek talán az első jelentősebb, nagyobb szerepe ez, s jól el is találták vele. Egyszerű, természetes és tiszta az ő Ábelje: érvényes a mosolya, a beszéde, a szövegmondása és minden megmozdulása. Odaadó partnerei az állatszerepeket játszó színészek, akiknek mivoltát a jelmeztervező Lokodi Aletta nem sulykolta a ruhákkal, épp csak jelzésszerűen engedi meg ábrázolni, hogy kutyáról, macskáról, kecskéről van szó. Maguk a színészek is inkább a segítő partnert, az odaadó barátot érzékeltetik, de egy-két kedves, apró gesztussal megmutatják azért a minéműségüket. A Bolha kutyát játszó svájcisapkás Pál Attila például vakargatja néha a füle tövét, és mielőtt leülne, elhelyezkedne a földön, előtte körbefordul, jár egyet maga körül, akárcsak a néhai Frédi kutya a Belvárosban. Nagy Xénia-Abigél fehér macskája csupa dörgölőző figyelem és aggodalom, László Kata kecskéje pedig nemcsak a kecskét jelképező, botvégi, csattogó fa-állkapcsokat használja leleményesen (még pénzt is bevesz vele), de maga is multifunkcionális, hiszen ijesztő fekete fegyverként vagy bajszos parasztemberként is mutatkozik, ha kell.

Az előadás folyását könnyíti a rendezői és szcenikai ötletek változatossága – lufik, ördögök, lufiördögök, puskások, szerzetesek -, és nem láttam, nem tudom, pontosan hogyan történt ez a dráMA kortársi színházi találkozó keretében lezajlott Ábel-előadáson, de a játszók valahogy összekormozták az első sorban ülő nézők képét. Ők meg egyáltalán nem haragudtak érte.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Ábel. Rengeteg (Tomcsa Sándor Színház)
Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye alapján színpadra alkalmazta és rendezte: Tóth Tünde
Szereplők: Wagner Áron, Nagy Xénia-Abigél, Dunkler Róbert, Mezei Gabriella, Pál Attila, Szűcs-Olcsváry Gellért, Tóth Árpád, Veres Orsolya, Albert Orsolya, László Kata, Esti Norbert, Fincziski Andrea, Jakab Tamás
Díszlet: Golicza Előd
Jelmez: Lokodi Aletta
Zenei vezető: Cári Tibor
Koreográfia: Ruszuly Ervin
Székelyudvarhely, dráMA kortárs színházi fesztivál, 2023. szeptember 21.

Fotó: Kelemen Kinga

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból