Királylányos mese – A királylány bajusza (Újszínház)

Kackiás királylányos mesét mutatott be az Újszínház a Bubik István Stúdiószínpadon. Páskándi Géza klasszikus népmesei figurákat felvonultató, friss dialógusokat pörgető mesejátéka – Falussy Lilla dramaturg szíves közlése szerint – 1982-ben született.

Szó se róla, van egy kis időutazás jellege a Háda János által rendezett produkciónak azok számára, akik telítve vannak újító jellegű színházi megoldásokkal, de épp ez a jó értelemben vett hagyományosság, az érthetőségre és felfoghatóságra törekvő felnőtti udvariasság teszi korrekt előadássá 5-6 vagy akár 12-13 évesek számára is. A jó gyerekelőadásoknak, mint mondják, csak alsó korhatára van. A főpróbára meghívott igen apró óvodások esetében érzékelhető volt, hogy az azért van. Valami él ott, szemben, s ez érdekes tud lenni.
Ilyen feszes, készre kivitelezett, színészi csapatmunkát is feltételező formás játék nemigen volt látható mostanában a Paulay Ede utcában.

Viszont mivel e játék stílusa a bábszínházi stilizáltságon alapul, a rajzfilmek gegjeinek hatásával él, s mindeközben a legvásottabb felnőtti kabaré poentírozását gyakorolja, a jelen lévő felnőtt közönség is követni kezdi.

A történet annyi, amennyit a két részes produkció épp megemelni képes. A könyvbarát és mesekedvelő királylányt (Bátyai Éva) szeretné férjhez adni kicsit pityókás apja (Incze József) és kicsit habókos anyja (Kökényessy Ági). Három, hátsó gondolatokkal teli kérő (Almási Sándor, Tóth Tamás, Incze Máté) pályázik a kezére. A királyi tanácsadói feladatokat is ellátó udvari bolond (Varga Ádám) a király mindenesének (Szilvási Judit) segítségével kieszeli, mi módon tudnák elriasztani a nemkívánatos jelentkezőket. Igen ám, de van egy szerelemtől fűtött kérő (Kurkó József) is, akiről – nehogy a nemesi világrend felboruljon – már az elején kiderül, hogy maga is királyfi, igazi bajusszal, s mi több: olvasni is szeret. A molière-i bonyodalom tetőpontján orvost is hívatnak (ő Háda János), s végül mindenki jól jár, szökik, lelép, vagy trónra kerül.

Elképzelhető, hogy nekiszabadultabb gyerekközönség esetén jól jön majd az alapzajt átbeszélni engedő erőteljes hangosítás, de most még úgy tűnt, a mikroportokkal megsegített nagyszínházi hangerő szétveti a stúdiószínpadot. Zenés produkcióról van szó, mégpedig olyanról, amelynek hallatán, Ökrös Csaba zenéjére, megfelelően kiénekelt duettekre és kvartettekre figyelve maga Ránki György is mosolyogva bólintana. A jó helyekre illesztgetett, alig döccenő, jó minőségű dalszövegeket Falussy Lilla írta. Gazdaságilag érthető, de mégis nagy kár, hogy a kiváló zene mindvégig play back formában hallható csak. Mentené a menthetőt, ha élnének a bevált csellel, s legalább időnként megszólalna egy hangszer egy-egy színész kezében. Átütő kis előadás sikeredne az alapanyagból.
Gyerekbarát a díszlet (Berg Glória) és a jelmez (Vesztergombi Anikó), lehet bámészkodni és felfedezni ezt-azt. A jól utaztathatónak tűnő, kellemesen színezett elemek a hagyományos „Liliomfi-teret” adják ki: két szobát látunk, köztük átjárható ajtóval, ráadásul szobánként egy-egy forgó alaplappal. A mesekönyv-illusztrációkra emlékeztető, a ráismerés örömét segítő ruhák középkori és reneszánsz formákat idéznek. Minden látványelem egyszerűségről és odafigyelésről tanúskodik, minden mozgás logikus és egymásba kapcsolódó. Nincs elveszett pillanat. A most még érezhető, premier előtti görcsösség majd lazulni fog, de remélhetőleg megmarad a már említett feszesség. Úgy tűnik, még az udvarhölgyek (Király Orsolya, Erényi Júlia, Tar Mónika) is szeretik ezt a játékot, s ez lejön a nézőtérre. A bolond szerepét alakító Varga Ádámnak pedig olyan játékmesteri erényei vannak, melyekre azonnal rezonál a gyerekközönség. Erősnek és érzékenynek kell lennie, hogy el ne nevelődjék, saját képességeit kamatoztatván. Ebben a „munkakörben” fontosabb a figyelemmel bíró jelenlét, mint a poén, emlékezzünk csak Gyabronka József hajdani, remek tévés munkáira. A darabbeli vívó jelenet lesz még gördülékenyebb is, de az előadást finom kis koreográfia lebegteti meg a végén, alighanem ez is Háda János munkája.
Igen tisztességes produkcióról van szó, mely első színházi élménynek ajánlható – bábszínházhoz már hozzászokott! – gyerekcsapatoknak és családoknak.