Idén már a nyolcadik alkalommal rendezték meg a gyermek- és ifjúsági színházi szemlét a Marczibányi téri művelődési központban. Egy szép, napsütéses novemberi héten zajlott a fesztivál, 14 produkció részvételével és az azokat követő szakmai beszélgetésekkel. (Korábban május volt a szemle megszokott időpontja, ám a tapasztalatok szerint a november inkább garantálja a jó időt, mint a tavasz vége.) A versenyprogramot összeállító szemletanács –Szakall Judit, Sándor L. István, Kaposi László és Réczei Tamás – a 80, jelentkezett produkció megtekintése után a 14 beválogatott előadáson túl felsorolt további 36-ot, amelyet szintén jó szívvel ajánl
gyerekközönségnek, szülőknek, pedagógusoknak,
színházi szakmának. Tehát az előnézők a széles merítésből bőséggel halásztak ki értéket, ami azt jelzi, hogy a gyermek- és ifjúsági színházi mezőny nem szűkölködik színvonalas teljesítményekben.
A szemle műsorába – akár véletlenül, akár szándékosan – fele-fele arányban kerültek be gyermekszínházi és ifjúsági előadások. Ezen belül is további „alosztályok” nevezhetők meg: szerepelt két vásári bábjáték, s érdekes módon a gyermekelőadások több mint felét egyszemélyes produkciók tették ki. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen bemutatókat egyetlen alkotó hozta létre. Bár súlyozhatunk ebben, hiszenFabók Mancsi gyönyörűséges Bábszínháza és Tatay Zsolt minőségi Vitéz László-reprodukciója alighanem egyszemélyesebb vállalkozás, mint a többieké.
Fabók Mancsi az első színésznő, aki arra vállalkozott, hogy Kemény Henrik Vitéz László-figuráját eljátssza. Hogy kicsit enyhítse tettének merészségét, megfejelte egy még bátrabb ötlettel: kitalálta és életre keltette Vitéz László párját, Vas Juliskát. A két, egymással szerelembe eső, piros sapis teremtmény kicsattanó életerővel és játékkedvvel győz le ördögöt, halált, a szokásos ellenfeleket. Mindezt kapjuk Fabók Mancsi ízes beszédével, szellemes játékötleteivel és a rá jellemző rendkívüli kommunikációs képességgel, amivel a közönség minden rezdülésére frappánsan reagál. Tatay Zsolt produkciója más, és a maga nemében szintén helyénvaló. Az ő Vitéz Lászlója klasszikus, tisztelgő repríz, amit a színész már csak elvi alapon is úgy hozott létre, ahogy kell: maga farigcsálta a bábot és festette a paravánt. Annak homlokzatán kis rajzolat jelzi, hogy a Népliget melyik pontján állt valaha Kemény Henrik bódéja.
Az egyszemélyesek sorában Kolozsi Angéla következett a tatabányai Jászai Mari Színházban bemutatott Auguszta kisasszony különös tavasza című előadásával. A színésznő egy enyhén furcsa vénlány találkozását játssza el egy csupaorr bábfiúcskával, aki Auguszta kisasszony kedvéért megpróbál a világ legjobb kisgyereke lenni. Csak hát ennek a kívánalomnak nem olyan könnyű megfelelni. Kolozsi Angéla darabja, ha jobban megnézzük, valójában felnőttnevelési produkció, amely talán ráébreszti az idősebb nézőket arra, hogy mit lehet vagy nem lehet megkövetelni egy gyerektől.
A Hannus Zoltán játszotta Tíz emelet boldogság mögött a Budapest Bábszínház intézményes keretei között ott áll egy komplett, élvonalbeli színházi csapat, Gimesi Dóra írótól Veres András színpadra adaptálón,Grosschmid Erik díszlettervezőn és Bartal Kiss Rita bábtervezőn át Kovács Petra Eszterrendezőig. A produkció olyan varázslat, amelynek kétszer öt emeletnyi boldogságából sok jut a nézőnek is, legyen bár egészen ifjú vagy idősebb.
Két bábelőadást kínált a program a kisebbeknek. Az egyik a pécsi Bóbita Bábszínház Schneider Jankórendezte Torzonborz, a rablója, amely hagyományos, paravános bábjáték. Illetve mégsem egészen az, hiszen a kesztyűbábokkal a paraván felső harmadában dolgoznak a játszók, az alsó kétharmad elé pedig kiállnak olykor mint zenészek, aminek megvan a maga bája. A fenti díszlet képzőművészeti ihletettsége (Grosschmid Erik), szembarát színharmóniája és a játszók (Czéh Dániel. Kalocsányi Gábor, Matta Lóránt, Vadon Judit és Bogárdi Alíz) élénksége, ötletessége és poénkedve szívderítő élménnyé tette a produkciót.
A másik bábjátékot az Egri Harlekin Bábszínház hozta tizenéves gyerekközönségnek. Somogyi Tamás rendezése hatvan percben prezentálja Shakespeare Hamletjét, vagy legalábbis az érzetét és a problematikáját. Kortársi közegben,Jakob Nóra kócos, fekete garbós, tornacipős Hamlet-bábjával (Kosznovszky Márton m.v. előzékeny játékával), a tétován bóklászó fiatalok kisbábjaival és a deréktól felfelé „kettéváló” – bábbá és bábozóvá széthajló – felnőttfigurákkal (Claudius:Horvát Virgil m.v., Gertrud: Mészáros Pancsa, Polonius: Sóvári Csaba.) A Harlekin Bábszínházban Dánia úgy börtön, hogy akvárium. Tanácstalanul lebeg, úszik benne mindenki.
A szombathelyi Mesebolt Bábszínház A haza című előadása lengyel írónő művét interpretálja a fordító és rendező Veres András elképzelése szerint. Öt színész és sok színes kocka alkotja a speciális térigényű, körbeülendő produkciót, amely kisiskolás nézőket céloz meg. Különös, lírai szövegű darab. Szó- és gondolattöredékekből épít világot, házat és hazát, érzelmi alapú definíciókat teremtve.
Az ifjúsági előadásokhoz közelítve a néhai Bárka Színház Odüsszeusz szemeteslapáton produkcióján keresztül visz az út, amelyet külföldön már jól bevált koncepciója szerint vitt színre Philippe Genty és Mary Underwood. A három játszó – Szorcsik Kriszta, Marofka Mátyás és Jerger Balázs – hozzávetőleg egy konyhában eleveníti meg Odüsszeuszhoz méltó leleményességgel a főhős kalandjait. A tárgyanimációhoz felhasználnak szinte mindent, amit a helyszín kínálhat, tésztaszűrőtől dugóhúzón, kávéscsészén vagy partvisfejen át csokibonbonokig
Az ifjúsági előadások is különböző műfajokat képviseltek, a színházi neveléstől a beavató színházon át a problémafeldolgozó és érzékenyítő színházig. A színházi nevelésben a legnagyobb gyakorlattal bíró csapatok is jelen voltak: a Káva és a Kerekasztal, valamint a profilját tekintve illetékes Kolibri Színház, és a Quintus Konrád drámába-színházba bevezető működése révén létrejött József Attila színházi alkotócsapat. A skála egyik végén a Mentőcsónak-Füge előadása található, a Pass Andrea írta-rendezte Újvilág, amely kamaszközegben mutatja be a politikai szélsőjobb térnyerését, csúcsszínészek (Szamosi Zsófia, Hajduk Károly, Kovács Lehel, Porogi Ádám, Sztarenki Dóra) magával ragadó alakításában. A másik szélén pedig az Escargot Hajója Balkán-előadása, amely diákszínjátszói hévvel és kedéllyel dolgoz fel szintén kamaszközegben szintén társadalmi problémát, a West Balkán tragédia apropóján.
A Káva Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámájából egyszerűsítette és adaptálta a történetet mai magyarra (Róbert Juli dramaturgi munkájával). Sereglei András rendezése lehetőséget ad a középiskolás nézőknek arra, hogy saját véleményt alkossanak és képviseljenek olyan kérdésekben, mint hogy: milyen lehetőséget találjon a fejlődésre egy szegény, elmaradott település. Avagy: valós életveszély fenyegeti-e Alfréd boltost (Takács Gábor), akinek halálát akarja a hazalátogatott milliárdos asszony (Romankovics Edit). Avagy hogy Alfréd lánya (Háda Fruzsina), aki maga is megkapta a részét a vérdíjból, mit kezdjen a millióival.
A Kerekasztal Tükörvárosa kisebb, általános iskolás korú gyerekeket vont be a Kárpáti István rendezte játékba, amely királylányos mese ugyan, de valójában a manipuláció kérdését szándékozik körüljárni. S a színészek – Árvai Péter, Bagaméry Orsolya, Jobbágy Kata, Lipták Ildikó és Nyári Arnold – könnyedek és kíváncsiak, remekül találtak hangot a gyerekekkel, akiknek elképzelései, ötletei mentén a történet alakult.
Az Oidipusz nyomozás a legjobb pillanataiban színházi hatásokat keltett – például szép visszafogottságával, amikor a halált, a szenvedést libbenő függönyre vetített verssorokkal regélte el –, néha pedig a történetesen makacsul ellenállónak bizonyuló gimnazistákat is sikerült bevonnia az előadás, vagyis Théba kupaktanácsi körébe.
A Kolibri Függésben-produkciója viszont saját magában működött, Czukor Balázs rendezésében a színészek humorral, változatosan és plasztikusan mutatták be a függés tárházát, számos lehetőségét és válfaját, az anyatejfüggéstől Micimackó mézmániájáig.
A VIII. Marczibányi szemle kifogástalanul szervezett, gördülékenyen zajló eseménysorozat volt, mindig a megfelelő számú és életkorú közönséggel, valamint a szakemberek közti egészséges kommunikációval. Nemcsak a gyermek- és ifjúsági színház aktuális állapotáról és potenciáljáról adott képet, de a világunkról is: identitáskeresésről, kiszolgáltatottságról, szegénységről, szabadságról, szerelemről, agresszióról, barátságról, tehetetlenségről.
A végén a zsűri – Csizmadia Tibor, Láposi Terka, Stuber Andrea és Vasvári Csaba – annak rendje és módja szerint nehéz helyzetben volt. Ám annyira nehézben biztosan nem, mint maguk a színházak, amelyek –Kovács Géza megfogalmazása szerint – egyszerre kénytelenek működni szakmai műhelyként, termelő üzemként és profitábilis üzletágként –, vagy a pedagógusok, akik – Pályi János szavaival – bizonytalan, rossz helyzetben dolgoznak, fáradtan és feszülten, és maguk sem mindig felkészültek a színházra és a gyerekek felkészítésére.
A Nemzetgazdálkodási Minisztérium, az Emberi Erőforrás Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap által felajánlott díjakat a szakmai zsűri Fabók Mancsi Bábszínháza Vitéz László és Vas Juliska, a Mentőcsónak-Füge Újvilág, a Budapest Bábszínház Tíz emelet boldogság, a Kolibri Színház Függésben, a Harlekin Bábszínház Hamlet és a szombathelyi Mesebolt Bábszínház A haza című előadásának adta.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
VIII. gyermek és ifjúsági színházi szemle
Marczibányi téri Művelődési Központ, 2015. október 9-15.
Fotó: Makofka Sándor
