A két Lotti (Latinovits Színház, Múzsák Társulat)
Gabnai Katalin, augusztus
Napszagú még az egész közönség, s a városmajori kavicsok közé számtalan kis szandálból zizeg lefelé a napközbeni homok. Telt ház, hűvös, nyári este. A színpad mélyén hat csővázas, oszlop ad ki egy falat, amin gyerekrajzok modorában először a tábor, majd Bécs és München jelenik meg. Pöttyös, kockás, csíkos gyerekcsapat özönlik be. Látvány: Oláh Richárd, Palánki Hédi. A jól mozgó, bátran éneklő kislányhad játékmestere és koreográfusa: Bóbis László.
Kästner 1949-ben megjelent könyvéből, melyet nálunk Tóth Eszter és Török Sándor fordításában ismernek az olvasók, 1951-ben maga a szerző készített díjnyertes filmforgatókönyvet. Az itt látható, praktikus családi színházi darabot Henning Bock és Jürgen Popig készítette német közönség számára, Tövispataki Beáta fordította magyarra. Dramaturg: Kovács Kristóf, Monori András szerezte a zenét, s mellette Endrődi Ágnes neve szerepel. Play back a muzsika, de a gondosan beállított mikroportoknak, az alapra igen jól éneklő szólistáknak, s a jó prozódiájú dalszövegeknek köszönhetően mégis kellemes a hangzás. Ránki György örvendeztette meg régebben az ifjúságot ilyen, gyerektorokkal is énekelhető betétdalokkal. Jófajta ritmikus rend fogja össze a kétrészes produkciót. A rendező: Tasnádi Csaba.
Nem elképzelhetetlen, hogy hasonló típusú előadás láttán repülősóért kapkodna az osztálytermi előadások egy-egy Jean d’Arc lelkületű színész-drámatanára. Csakhogy most másról van szó. Gyerekek és felnőttek közös vállalkozása ez, amelynek során a megmutatkozás vágya és öröme szerencsésen mögé simul a történet elmesélésének. Úgy tűnik, fontos nekik, hogy elmeséljék, miként talál egymásra a két elválasztott ikerlányka, s hogyan hozzák össze elkószált szüleiket.
Persze, hogy kitaláció az egész. Persze, hogy Kästner derűje emeli meg elsősorban a játékot. De jó nézni a kiskamasz leányokat, amint igyekvőn teljesítik mindazt, amiben megállapodtak. Pasztell revü pereg előttünk, jókor megálló tablókkal, s mindebbe az a kis porcukor is belefér, hogy egyszer csak egy fehér csipkeernyőt emeljenek magasra a lányok. Könnyed rendezői mozdulatok fejezik be a némafilmesre stilizált koreográfiai elképzeléseket, s épp annyi feladatot kap mindenki, amennyivel megbirkózni képes. Majdnem minden addig tart – kivéve a második rész leülésre hajlamos felnőtti dialógusait –, ameddig figyelni lehet rá. Jelen előadásban Kalovits Katát és Kalovits Rozit van szerencsénk látni a főszerepekben. Bájosak, okosak, finoman szabálytartóak.
Az meg egyenesen szívderítő, hogy a nagyobb terhekhez szokott felnőtt színészek mi mindennel járulnak hozzá az összteljesítményhez. Bregyán Péter doktor bácsijának félregombolt mellénye, Bakos Éva erős keretű szemüvege és tanárnénisre zárt szája, Tövispataki Beáta rámenős Gerlach kisasszonyának sziszegése találó apróságokkal jelez egy-egy karaktert. Jegercsik Csaba és Endrődi Ágnes játssza az apa-anya párost, Harcsik Róbert a talány megoldásában segédkező tanár urat, s Bánfi Kata a tábori kistanítónénit. Kiváló pillanat, amikor Ambrus Asma házvezetőnője megérti, mi a helyzet.
A budaörsiek befogadták a Múzsák Társulat produkcióját. A 2006-ban alakult együttes két vezetője, Tövispataki Beáta és Endrődi Ágnes a Pesti Magyar Színházban talált egymásra. Azóta igen sok előadást hoztak létre, s a Don Bosco Katolikus Iskola nagy becsben tartott, s Endrődi Ágnes által vezetett gyerekszínjátszói mindegyikben szerepeltek. S most eszmélek rá, hogy őket láttam én 2011-ben, amint az Álomkabát című musicalt mutatták be, gazdag szerelésben. Emlékszem, hogy noha a play back fagyott gyantaként rögzített minden akciót, a csapat révült boldogsággal „szerepelt”. 2012-ben kissé szomorúbban néztem a báránykalét boldogságáról szóló Isteni színjátékukat, ebben nem volt értékelhető pillanat, de volt olajozott gépezet és biológiai erőt sugárzó gyermeki energia. Akkor kellett végiggondolnom, hogy az iskolai revü milyen régóta bujdokol az oktatási intézmények gazdagabbjaiban(!). Továbbra sem vagyok híve az ilyen, anyagilag „megtámasztott” gyermekszínjátszásnak, amelyben a játszói erényekre vonatkozó önismeretet is megtévesztő technika teszi hatásossá a jeleneteket, s ritkán érződik a vállalt mondandó. De ha választani kell, hogy a közoktatási intézményekben terjengő utálkozó unalom, vagy ez a fajta tisztességes tettrekészség jelenjen-e meg inkább, erre szavazok. S nem az a vérlázító, hogy a kiválasztott iskoláknak mi mindenre van pénzük, hanem az, hogy a többinek mi mindenre nincsen.
A produkció reményteljes tanulsága, hogy a szakmai tanácstalanság némely esetben gyógyítható. Ez a csapat öt évvel ezelőtt még piros műanyagszíveket osztogatott a közönségnek. S most, igénybe véve egy rendező ízlését és szívbéli intelligenciáját, nemcsak vállalható, de a közreműködők által láthatóan vállalt, kerek előadást hozott létre.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
A két Lotti (Budaörsi Latinovits Színház – Múzsák Társulat)
Írta: Erich Kästner
Színpadra alkalmazta: Henning Bock, Jürgen Popig
Fordító: Tövispataki Beáta
Szereplők: Nádudvari Sára / Kalovits Kata, Nádudvari Luca / Kalovits Rozi, Endrődi Ágnes, Jegercsik Csaba, Bakos Éva, Bánfi Kata, Bregyán Péter, Tövispataki Beáta, Ambrus Asma, Harcsik Róbert, Kornis Anna / Beke Lilla, Palugyai Sára / Nagy Mira, Nagy Szonja / Fódi Kamilla / Gutiu Ivett, Cziráki Eszter, Ecseki Zsófia, Hadházy Lilla, Hadházy Lola, Harmath Eszter, Kiss Emma Róza, Laczkó Milla, Mák Virág, Márton Enikő, Solymosi Júlia
Dramaturg: Kovács Kristóf
Látvány: Oláh Richárd, Palánki Hédi
Szcenikus: Sokorai Attila
Koreográfus: Bóbis László
Játékmester: Endrődi Ágnes, Tövispataki Beáta
Zene: Monori András
Dalszöveg: Endrődi Ágnes
Rendező: Tasnádi Csaba
2017. július 28., Városmajori Szabadtéri Színpad, kb. 700 néző
Fotók: Borovi Dániel
