Sárkányölő Krisztián (Móricz Zsigmond Színház)
Gabnai Katalin, május
Aki elég sok gyerekszínházi produkciót lát, az korántsem éli meg kecsegtetésképp, ha valamely előadás interaktívnak hirdeti magát a plakáton. Az előző évtizedek megannyi formátlan próbálkozása, a süvöltő gyerekhadak szellemtelen és riasztó fincogtatása, vagy a mostanában oly divatos osztálytermi színházalások esetenkénti morális maszatolása miatt szorosabbra gombolja a lelkét, s védekező pozíciót vesz föl a gyakorlott néző, hogy aztán ha kivételre akad, boldogan adja át magát egy-egy kiváló eseménynek. Mert van ilyen!
A legtöbb félresikerült színházi „bevonósdi” esetén rendszerint egy lelket megszólító, a klasszikus negyedik falat természetesnek vevő produkciót indítanak el, kiépítve egy akár erős illúziót is nyújtani képes áramkört. Majd amikor hirtelen valami gyermekek által is megoldható akcióra, csoportos cselekvésre ad lehetőséget a cselekmény, leszólnak a nézőknek, fölterelnek egy-két tucat gyereket, azok matatnak valamit odafönt, majd mindenből kizökkenve helyükre zakatolnak, tökéletesen elfeledve mindent, ami eddig megérintette őket. A katarzis szakszerű kiirtása az egész publikumra nézve is megtörténik, hiszen a nézősereg képviseletében fönt ügyködő társak fizikailag „győznek”, olykor egyszerűen megoldják azt a problémát, amin – szerencsés esetben – a megtöretlen játék befejezése után is sokáig agyalna még a tízéves is. Nem tilos ez, de felettébb szükséges lelki munkálatok maradnak el ilyenkor, ha a rendkívüli élményt a gyerekek sokáig emlegetik is. Ámde most nem ilyesmi történik.
Ezt a darabot egyszemélyes, bábos produkcióként, Kosznovszky Mártonnal a mesemondó és játékvezető Regős szerepében, az egriek láthatták először, a Harlekin Bábszínház előadásában, a szerző, Janik László rendezésében. Négy évvel ezelőtt a zalaegerszegi Griff Bábszínházban már két szereplővel, a mesélő Báthory Gáborral és a Mufurcka királykisasszonyt játszó Balázs Nórával futott ez a könnyed verselésű történet, de már akkor Bal József rendezte. Mindkét előadás tervezője Opra Szabó Zsófia volt. Nyíregyházán április közepén mutatták be a művet, „mesés lovagi torna” műfaji meghatározással, Bal József rendezésében, Pálóczy Magdolna gazdag báb- és látványtervezői munkájával.
A Művész Stúdió kis játékterét három oldalról finoman lejtő lépcsők veszi körbe. Nagyobbacska óvodások ülnek rajtuk, kezdésre várva. A háttérben két íves tetejű, alul kerekekre szerelt, függönyöket jelző, festett paraván, hogy legyen honnét előjönni, s legyen hova rejtekezni. Van egy mesélőnk, a kellemesen rámenős, zömök, barna Regős János (Rák Zoltán), legtöbbször ő tartja a kapcsolatot a nézőkkel. („Na, hadd látom, van-e itt olyan bátor vitéz, aki akár még a sárkánnyal is szembeszállna, hogy megmentse Mufurcka királykisasszonyt?”) De mint kiderül, minden színész kivételesen jó kommunikátor, a két pompásan éneklő lány (Kosik Anita és Dézsi Darinka), s a színes tálentumú Illyés Ákos a legedzettebb drámatanár-színészeket is megszégyenítő pontossággal és könnyedséggel reagál az egyre sűrűsödő megjegyzésekre.
Janik László és a csapat nagy találmánya, hogy kezdéskor nem annyira a mesélésre helyezik a hangsúlyt, inkább csak barátkoznak a nézőkkel. De véletlenül sincs itt semmiféle lekezelő „bratyizás” vagy dramaturgiai üresjárat. Sok viszont a cirkuszi elem, a csodálkozásra ingerlő, szalaggyakorlatok módjára egyszerű, de látványos fizikai mutatvány, s jól működnek a közönség korához és felfogóképességéhez mérten záporozó szójátékok. Az expozícióból megtudjuk, hogy van itt egy öregecske király, akinek nemrégiben eltűnt a leánya, Mufurcka királykisasszony, s e lánykát alighanem a rettenetes sárkány tartja fogva, aki olyan, de olyan gonosz, mint egy… „szájzárjárvány”. (Tessék csak kimondani ezt a jó kis szót!) No, ha ellopták a királylányt, akkor kelletik egy hős lovag, aki visszaszerzi.
Jelentkezőket toboroznak, akik a kiabálóverseny („Vesz-szena-sár-kány!”) után olyan szellemesen kitalált ügyességi játékok révén mérkőznek meg egymással,amik a sárkányhoz vezető út során majd megismétlődnek, igazi akadályok lesznek. A három kiválasztottból kettőt oklevéllel látnak el, a harmadik, jelen esetben egy Bence nevezetű nagyfiú, bámulatosan bírja az egész órás igénybevételt. Később megtudom, hogy a játékosok arra is felkészültek, ha menet közben elszakad valakinél a cérna, vagy egyszerűen elunja a hősleg működést. Ilyenkor válthatja őt a második helyezett, vagy akár egy újabb jelölt.
A színészek menet közben mintha megsokszorozódnának. lendületes muzsikák Kazár Pál zenei vezetőt dicsérik, a bábmozgatások és a trükkös táncok pedig lenyűgözően pontosak. Koreográfus: Vámosi Judit.A poénok minuciózus kidolgozottságát méltányolva egyszer csak azt érzi az ember: de jó lehetett ezt próbálni! A kis térben is érvényesülő, sokféle technikával mozgatott bábok ugyanazt a tárgyi igényességet és kivitelezői pontosságot mutatják, mint ami a nyíregyházi színház általam most látott egyéb produkcióit is jellemzi, s amit csak szenvedéllyel dolgozó varrodával, kellékesekkel és technikusokkal lehet megvalósítani. A királylányka is előkerül, kiderül, hogy csupán a fogfájós sárkányt ápolgatta. Amikor nyílt színen, közös erővel sikerül a sárkány beteg fogát kihúzni, derűsen visszatér elhagyott atyjához.
Hatvan perc minőségi színházi találkozás részesei voltunk. Az Eszterlánc Északi Óvoda rendkívül értelmes és aktív csapatait türelmes óvónők terelgetik kifelé, de még a ruhatárban is mindenki ünnepli a hőst, az ő hősüket, akit mostantól fogva Sárkányölő Bencének neveznek errefelé.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Sárkányölő Krisztián (Mesés lovagi torna) – interaktív gyermekelőadás a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Művész Stúdiójában
Író: Janik László
Játsszák: Kosik Anita, Rák Zoltán, Illyés Ákos, Dézsi Darinka
Zenei vezető: Kazár Pál
Báb-, és látványtervező: Pálóczy Magdolna
Koreográfus: Vámosi Judit
Dramaturg: Szokolai Brigita
Rendező: Bal József
Nyíregyháza, 2017. április 20., kb. 50 néző
Fotók: Janics Attila
