Pinokkió (Egri Pinceszínház)
Turbuly Lilla, augusztus
Az egri bazilika előtti téren – nyáridőben legalábbis – a színház iránt érdeklődő turisták két jegyárusító bódét is találnak egymással átellenben. Az egyikben az Agria Nyári Játékokra, a másikban (a helyi Pinceszínház szervezésében) az Egri Érsekkerti Nyári Játékokra invitálják a nézőket, és mindkét helyen számítanak a gyerekközönségre is. Amikor arra jártam, a tikkasztó hőségben sem tumultuózus jelenetek, sem határvillongások nem zajlottak a két szomszéd vár között.
Az Érsekkerti ajánlat a jó egyhónapos idényre négy darab (Ágacska, Négyszögletű Kerek Erdő, Hoppláda, Pinokkió) volt, mindegyikből 8-10 előadást játszottak, tömbösítve. Az Agriánál kilenc előadást, főleg népmeséket kínáltak, mindegyik egyszer vagy kétszer került színpadra. A döntésben az ár biztosan nem befolyásolta a szülőket, mivel mindkét helyen 800 forintért kínáltak egy-egy jegyet. Így a társulatokat, színészeket nem ismerők feltehetően a címek és az időpontok alapján választottak.
Mindkét kínálatból egy-egy gyerekelőadást néztem meg. Elsőként a Pinokkióról számolok be.
Délelőtt 10-kor az Érsekkert öreg fái alatt még szinte kellemes volt az idő. A játék nem a Kisszínpadon, hanem mellette, a mindössze egy dobogóból álló alkalmi színpadon folyt, amelyen egyetlen kocka jelentette a díszletet, éppen akkora kivitelben, hogy el lehessen rejtőzni mögötte. Ha pedig kinyitják az egyik ajtaját (például abban a jelenetben, amikor Pinokkió és Dzsepettó a bálna gyomrába kerül), át lehet bújni a közepén. A mese helyszíneit a kocka egy-egy oldala jelezte.
A történetet az alkotók mindössze ötven percbe sűrítették. Ez a sűrítés-rövidítés egyetlen ponton vet fel némi dramaturgiai hiányt: amikor Dzsepettó megteremti Pinokkiót, a fabáb villámgyorsan eltűnik, nem hagynak időt arra, hogy jelezzék: kettejük között már ekkor kialakul valamiféle kölcsönös szeretetcsíra, kötődés. Dzsepettó szerepében Fehér István ezt egy dallal világossá teszi, de Pinokkió ez alatt már köddé is válik, tehát arról nem tudunk meg semmit, hogy ő ekkor hogyan viszonyul teremtőjéhez. Ezért furcsa, hogy amikor legközelebb hall róla, már úgy beszél, mintha szoros szálak fűznék össze őket. Ezt leszámítva azonban a rövidített változat nem hagy hiányérzetet, és a pörgős jeleneteket a kisebb gyerekek is tudják követni.
Várhelyi Orsolya tündérlánya egyben a történet narrátora is, és ő „varázsol” át bennünket a kocka forgatásával a különböző helyszínekre. Arany palástja, könnyed, táncos mozgása, közvetlensége hamar megnyeri a közönséget, és megadja az előadás alaphangulatát. De a hangulathoz hozzájárulnak a többiek igényes jelmezei is: a tücsök zöld kockás kabátja-kalapja, Pinokkió színes öltözete vagy Dzsepettó kötött kardigánja. Egy kis varroda szívvel-lélekkel készült munkáinak látszanak.
És valahogy ilyen az egész előadás is: Pálfi Zoltán rendezésében nincs semmi különös vagy eget rengető újdonság, de látszik, hogy odafigyeltek a részletekre, felépítették, örömmel és odaadással játsszák.
A címszerepet gyerekszínész alakítja. Koncsos Emese magabiztosan mozog a színpadon, teljes értékű játszótársa a többieknek. Pinokkiója vagány, öntörvényű, meggondolatlanságában is szerethető kölyök. Fehér István Dzsepettója az a (pót)nagypapa, akit minden gyerek elfogadna magának. Baráth Zoltán sértődékeny, öntudatos tücsök: fölfújja magát, vonul, duzzog, és persze megbocsát. Jó páros Szívós Győző rafkós rókája és Soós Diána csekély értelmű macskája is. (A szülő meg vacillálhat: megdicsérje a gyereket, hogy odaadta szegény vak cicának az aprót, vagy magyarázza el neki, hogy jobb óvatosnak lenni a kéregetőkkel. Vagy is-is.) Radvánszki Szabolcs több apró szerepben is karakteresen villan fel.
Ha gyerek lennék, erről az előadásról hazafelé menet határozottan követelném, hogy este meséljék nekem újra az egész történetet. Szerintem egy közelemben ülő apuka, aki szemmel láthatólag legalább annyira élvezte az előadást, mint a vele lévő gyerekei, ezt aznap este meg is tette.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Carlo Collodi – Litvai Nelli – Székely Iván: Pinokkió (Egri Pinceszínház)
Játsszák: Koncsos Emese, Baráth Zoltán, Fehér István, Várhelyi Orsolya, Szívós Győző, Soós Diána, Szél Anikó, Radvánszki Szabolcs
Zenei vezető: Csüllög Judit
Díszlet: Pálfi Zoltán
Jelmez: Szaniszlóné Kovács Tímea, Szőke Andrea
Koreográfus: Kelemen Dorottya
Rendezőasszisztens: Várhelyi Orsolya
Rendező: Pálfi Zoltán
2017. augusztus 5., az Egri Érsekkerti Nyári Játékok előadása az Érsekkerti Szabadtéri Színpadon, kb. 40 néző
Fotók: Gál Gábor
