Jancsi és Juliska
(Soltis Lajos Színház)
Gergics Enikő, 2019. október
Egy biztos, ne menjünk gyerekkel alapos reggelizés, tízóraizás nélkül a Soltis Jancsi és Juliskájára, mert ahogy a végig látványosan jóllakathatatlan főszereplők rántott húsokról és eperkrémes muffinokról ábrándoznak, az még az éhes felnőttet is próbára teszi. Hiába készült a gyerekevő boszorkány erdőmélyi cukorházikója felfújható strandjátékokból, ez az előadás garantáltan megpörgette a vendéglátóstandok forgalmát a terézvárosi búcsú pecsenyesütő- és kürtőskalácsillatában.
Pallai Mara és Nagy Zsuzsi adaptációja igyekszik összebékíteni a klasszikus Grimm-mesét a mozaikcsaládokkal teli jelennel. Az előadásbeli Jancsi és Juliska két teljesen hétköznapi, rosszcsont gyerek, és testvérpárnak is kimondottan szokványosak, Jancsit még bűnösen szórakoztatja, hogy idősebbként könnyen kitolhat a húgával, aki persze nagy igyekezettel próbálja visszaadni a kölcsönkenyeret. Abban viszont teljes köztük az egyetértés, hogy egyikük sem szíveli a mostohaanyjukat, és mindketten őt hibáztatják, amiért sose ehetnek annyit, amennyit szeretnének. A mostoha viszont egy nagyon valóságszagú, emberi karakter, és Horváth Nóra alakítása is egészen kifinomult a gyerekszínházi keretekhez képest. A túlterheltség és a nélkülözés miatt hajlamos valóban mostohán bánni a két gyerekkel, de láthatóan épp úgy frusztrálja, hogy a nehéz körülmények között nem elég jó anya és háziasszony, mint az, hogy nehezen viseli a rendetlenkedést. Az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy a szeretetteljes, kelekótya édesapa sem valami kompetens családfő. (Nyilvánvalóan csak a favágószakma iránti szenvedélye miatt tudjuk meg róla, hogy Baltazárnak hívják, ami elég sovány poén, és ront azon a vállaláson, hogy emancipálják a mostohaszerepet, mert így a családból egyedüliként egyszerűen meg sem szólítják szegény asszonyt.) Mindenesetre az, hogy végül a két gyerek megszökik és eltéved a rengetegben, ezúttal nem a mostoha gonosz mesterkedésének eredménye, csak egy félreértésből adódik.
Jancsi szerepében Piller Ádám annyira minden további nélkül, természetesen játssza a kicsit rosszindulatú, kicsit felelőtlen gyereket, hogy Hajba Beatrix Juliskája eleinte túlzónak tűnik mellette a feltűnő kislányosságával. Mindketten tudnak fejlődni a cselekmény folyamán, a szurkálódó Jancsiban megmutatkozhat a védelmező idősebb testvér, Juliskáról pedig kiderül, hogy sokkal talpraesettebb, mint ahogy első ránézésre gondoltuk volna. Horváth Nóra a szürkeárnyalatos mostoha mellett a boszorkány szerepében is tündökölhet, ez a boszorkány ugyanis jóságos anyóka helyett bohókás, tündérszerű díva képét ölti, akárkit megtévesztene, főleg ameddig az ünnepi vasorrát is a nyakában hordja. Tóth Ákos a vaskos dialektussal beszélő apa mellett a boszorkányt szolgáló manót eleveníti meg.
Az előadás legerősebb eleme a látvány, már csak a frappáns anyaghasználat miatt is. Kapunk először is egy ütött-kopott házbelsőt antikolt fafelületekkel, ikonikus piros lábossal, csupa rejtekhely minden, a fiókos asztal, a hokedlik, sőt még az egyik padlódeszka is elmozdítható, ezek klasszikus értelemben vett, realisztikus stílusú díszletek. Kontrasztként viszont a boszorkány házát – cukorból van, nem mézeskalácsból – egy cukorkás témájú, pazar felfújható gumimedence jeleníti meg, és még a Jancsit később fogva tartó cukorkaloda is a medence gyári eleme, a felfújható óriásnyalókák pedig eleve adják magukat, hogy később majd azokkal páholják el a boszorkát. A két gyerek elcsábítását kész showműsor kíséri zenével, tánccal, varietéfényekkel, táncra perdül egy muffin és egy sültkrumpli alakú strandmatrac is. A boszorkány színes szivacslabdákkal hizlalja Jancsit, amiket Juliska sietve elpakol. Marton Mercédesz jelmezei közül leginkább a megnyerő boszorkány szettje emelkedik ki a szívkeretes partiszemüveggel, de megvan a poén a faékegyszerűségű apa norvégmintás pulcsijában és abban is, hogy a manó a sültkrumpli-matrachoz öltözött.
Az erdőt maga a nézőtér adja, a testvérek az ácsorgó, bóklászó kisebb nézőket mint facsemetéket és virágokat kerülgetik, miközben elvegyülnek a közönségben. Az erdőben töltött éjszakát két üresen maradt széken összebújva szendergik át. Még a szabadtéri színpad délelőtti verőfényében is elevennek hatnak az éjszakai erdő ijesztő zajai.
A nézőtéren találkoznak újra az apjukkal is, és kiderül, hogy az idő, amit hónapoknak éreztek a boszorkány légvárában, valójában egyetlen este volt. Ha nem lenne az aranytallér, amit a manótól kaptak ajándékba hálából a szabadságáért, nem is hinnék, hogy megtörtént. A mostoha annyira megkönnyebbült, hogy finomságokat ígér örömében, ami ugyan anyagilag nem tűnik megalapozottnak, a végszó csattanója viszont abszolút találó.
Színes látványvilágú, könnyed előadás elsősorban nagyobb óvodásoknak, kisiskolásoknak. Cukorfüggők felügyelettel, mostohagyerekek kockázatmentesen fogyaszthatják.
Gergics Enikő
Pallai Mara – Nagy Zsuzsi: Jancsi és Juliska (Soltis Lajos Színház)
Szereplők: Piller Ádám, Hajba Beatrix, Horváth Nóra, Tóth Ákos
Zene: Gregorich Bálint
Díszlet, jelmez: Marton Mercédesz
Kivitelező: Marton Miklós
Technikus: Bruckner Roland
Rendező: Nagy Zsuzsi
2019. október 13., Eötvös10 (Terézvárosi Búcsú), kb. 40 néző
