IV. FuxFeszt, Nagyvárad
Papp Tímea
2019. október 26.
A IV. FuxFeszten, azaz az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján a főprogram előadásairól már beszámoltunk. A versenyben levőkön azonban számban túltett a versenyen kívüli szekció. Az öt – a magyar népmese napja miatt – plusz egy napos rendezvényen bemutatkoztak a kolozsvári és a marosvásárhelyi egyetemisták, a remélhetőleg erős gyökeret eresztő székelyudvarhelyiek, és a közönség láthatta a Lilliput Társulat két produkcióját is.
A gyerek- és ifjúsági előadásoknál fontos szempont, hogy a történet az adott korosztály problémáiról szóljon, az ő szemszögükön keresztül láttassa a helyzetet, az ő kérdéseiket tegye fel. Bevallom, még nem láttam olyan feldolgozását A kis hercegnek, amiben ezt sikerrel tették volna. 10 éven felülieknek ajánlják a Lilliput Társulat adaptációját, amelyet Daróczi István készített és játszik, de sokkal kell lenni 10 éven felül, hogy valakit megragadjon a gépe kilövése után, a zuhanás pillanatában az életére, különös fókusszal a házasságára visszatekintő pilóta története. És az előadás tere szép, sokféle a textúra, vannak postai levelek, levelezőlapok utalnak a férj és a feleség viszonyára, van homok, ami a helyszínt jelzi, a néhány báb viszont teljesen alibi. Jut eszembe: lehet, hogy szöveg nélkül működne?
A Túl a Maszat-hegyen-nek van egy ősváltozata, amit a Budapest Bábszínház mutatott be 2005-ben, ezt dolgozta át Teslár Ákos öt évvel később a Vígszínház számára. A bővítés következményeként a mese gyengült, Maszat Janka megmentése hangsúlytalanná vált, mert ami rárakódott, az az egzisztencializmus és abszurd árnyalataival színezte a történetet. Sajnos, ez utóbbi változatot tűzték műsorra a váradi bábosok, sok gyerekszereplővel kiegészítve. Vannak köztük helyes-bájosak meg mórikálós-magamutogatók, jobban és gyengébben éneklők. Nem az ő színészvezetésük az előadás erénye: dalolnak, táncolnak energiával, de amikor el kell mondani a frappírozó Varró-mondatokat, elvész a nyelv humora, a szavak értelme vagy épp badarsága.
Lukács Emőke tizenkilencre lapot húzott a Tomcsa Sándor Színházban formálódó Udvarhelyi Bábműhelyben: A Béka-királykisasszonyt atipikus mesenézőknek, 12 éven felülieknek ajánlva hozta létre helyi alkotótársaival. És milyen jól tette. Az előadás-felvezető jókedvű zenélés (Pál Attila és Pásztor Márk muzsikálnak a színésznővel) a fülnek, Berze Imre két fa formájú díszleteleme a szemnek kellemes. A szobrászművész tervezte fő figurák nem képesek sokféle mozgásra, inkább szobrok, mint bábok, és azok, amik: a béka színes béka, a férfi és a nő pedig férfi és nő. Utóbbiak masszívak, úgy tűnnek, mint két húsz-huszonöt centis kőszobor, nincs rajtuk ruha, festék, egyszerre valószerűek és stilizáltak, a mellékalakok egy-egy jelre redukáltak, így jól illenek a korosztályhoz. Lukács Emőke érzékenyen mesél és játszik, összhangban van az előadás minden rétege, az egyébként szellemes közjátékok azonban lehetnének rövidebbek, feszesebbek, téttel menőbbek.
Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban készített Völgyhídról már olvashattak a Spirituszon.
A két színin, azaz a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karán erős helyi értékkel bíró produkciókat vittek színre. Előbbi ifjúsági színházi nevelési előadásként mindenképp további munkára érdemes projekt, amit egy, a West Balkán-tragédiához hasonló bukaresti eset inspirált. Utóbbi egy helyi roma asszony, Lakatos Ilona brutálisan kemény, ennek ellenére valami magától értetődő vitalitással és derűvel teli élettörténetét dolgozza fel Ilonka címmel, körülbelül úgy, mintha Pájinkás Jánost vagy Tótferit a verbatim színház alapjaira állítanánk (a háttérből pedig Forrest Gump figyelne).
Mindkét esetben erény, hogy az alkotóknak és a nézőknek személyes kapcsolódása van a látottakhoz. Előbbi abszolút jelen idejű, utóbbi a múltfeldolgozásban segíthet, de mindkettő elérhet olyan közönségréteget is, amelynek a báb gyerekkori élményeket jelentett. A történetek azonban erősebben hatnak, mint az előadások, ennek oka a vásárhelyieknél leginkább a problémás beszédtechnika, valamint a több invenciót, szárnyalóbb fantáziát igénylő tárgyhasználat, a kolozsvári monoprodukciónál pedig a naiv művészetet a mindennapi trashsel nem jó arányban vegyítő vizuális eklektika.
A kísérletező kedv, az új korosztályok és szokatlan témák, a kortárs bábszínházi formák iránti érdeklődés egyértelmű erény. A fesztiválra meghívott magyarországi bábszínházak produkciói a továbblépéshez szolgálhatnak egyfajta benchmarkként vagy referenciaként.
Papp Tímea
(Színházi Kritikusok Céhe)
IV. FuxFeszt, az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja. Nagyvárad, 2019. október 1-5.
