Manómese

(Simorág TánCirkusz)

Stuber Andrea, 2019. november

 

Ahogy a Manómese előadása kezdődik a Bethlen Téri Színházban, az valamiképpen felidézi a legizgalmasabb és legmeghittebb gyerekkori esti meséket. Olyan finom, olyan bensőséges. Madárcsicsergés hangjaira a derengő fényben szinte megéledni látszik a színpad közepén álló farönk. Egy XXL méretű katicabogár mászik rajta felfelé. Aztán kinyílik a fa odújának ajtaja, s kikászálódik belőle derékig egy manóbáb, tuszkolva maga előtt a kispárnáját. A kócos ezüstös fejdíszt viselő manó arca álomszerűen szép, a báb mozgása lassú és végtelenül kecses. Alapjáraton ő a címszereplőnk, az álomfaló manó, aki hivatása szerint megeszi a kisgyerekek rossz álmait.

A fa magában rejti a manó életnagyságú verzióját is: Simor Ágnes bújik elő belőle kócos ezüstös rasztaszerű lobonccal, kék rúzsos hatalmas szájjal, kékre festett lábkörmökkel. Egyszerre látszik lila beütésű művésznek, rokonszenves hippilánynak és kicsit ijedt manónak. Piros és zöld szivacslabdákat varázsol elő a fából, amivel kiváló játéklehetőséget szolgáltat az érkező erdei manóknak: Durci-Murcinak (Kiss Gergely Geret) és Csenőmanónak (Turai Bálint). Utóbbi zsebmanó ugyan, de mint ilyennek csakis egy óriás zsebében lehet a lakóhelye, oly hosszú manó, és a szakálla még hosszabbítja is. A két színész Zoro és Huru jellegű párost alkot, egyikük magas és vékony, másikuk alacsony és tömzsi, de mindketten egyformán versenyképesek egyebek közt abban, amikor a gyerekhiszti különböző válfajait mutatják be. (Anyukák bólogatnak a nézőtéren.)

Az erdei manók zsonglőrként játszanak a labdákkal, amiből rögtön látjuk is, hogy az előadást bemutató Simorág TánCirkusz mindent felsorakoztat, ami a nevében szerepel. A cirkuszi számok nem is merülnek ki a labdazsonglőrködésben, mert például amikor manóink a fában lakó tündért keresik és nem találják, akkor néhány hosszú bottal át is szúrják a tönköt, amint azt a klasszikus illuzionista bűvésztrükkben szokás, amikor a nőt tartalmazó dobozon tőröket döfnek át, esetleg fűrészelnek. Vázsonyi János zenészi-hanghatói közreműködése fokozza a hangulatot.

Manóink egyébként mindenképpen kénytelenek alaposan megvizsgálni a farönköt, mert erre a gyerekközönség erősen biztatja őket. Rögtön az előadás elején Simor Ágnes néhány feleslegesnek tetsző megerősítő kérdést tett fel a publikumnak, amivel többé-kevésbé elszabadította a pokolt. Innentől kezdve a gyerekek gát nélkül be-bekiabáltak a szereplőknek. A derék manópáros olykor már azt sem tudta, hogyan ne vegyen tudomást a nézőtérről érkező egyre hangosabb információkról és instrukciókról.

A mese történetében a jól indokolt konfliktus az, hogy az álomfaló manó, aki munkaköri kötelességéből adódóan bekebelezi a kisgyerekek rossz álmait, a saját rémálmaival szemben védtelen és tehetetlen. (Az előadás ügyesen, tapintatosan bánik a rémálmok létével és vizualizálásával, nem keltenek rémületet vagy szorongást a nézőkben, legalábbis a felnőttekben biztosan nem.) Főhősnőnket először egy vasorrú, fekete köpenyes varázsló keresi fel álmában, aki Kiss Gergely Geret megjelenítésében leginkább olyan, mint valami commedia dell’arte figura. Azután az Ördög érkezik, vasvillát formázó ördögbottal a kezében, amelyet boszorkányos ügyességgel forgat Turai Bálint. Végül pedig konfettit pöfögve-köhögve érkezik a háromfejű sárkány, amely a két férfi egy fejéből és két kezéből áll össze. Ezek a bábfejek is mívesek.

A megoldást a két erdei manó javasolja az álomfaló manólánynak: a boszorkányt varázsold el, az ördöghöz legyél kedves, a pöfögő-köhögő sárkánnyal foglalkozzál! Így is tesz új barátjuk. A varázsló egy kék üveggömböt kap tőle ajándékba, amelyet virtuóz módon végigguríttat a testén. Az Ördög vasvillájából virág nő ki. A háromfejű sárkány mindhárom torkára gyógyító hatással lehet a tea, amivel az álomfaló manólány a piros pöttyös bögréjéből megkínálja.

Azt mondja tehát ez a szépen kimunkált, a részletekkel is gondosan elpepecselő produkció, amely organikusan összenöveszt színházat, cirkuszt és táncot, hogy kicsik és nagyok: nézzetek szembe a rémeitekkel, ismerjétek meg és szereljétek le őket!

 Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Manómese (Simorág TánCirkusz)

Szereplők: Kiss Gergely Geret, Turai Bálint, Simor Ágnes

Zene: Vázsonyi János

Díszlet: Pallos Endre, Deák Attila

Jelmez: Zoletnik Sophie

Fejdíszek, nemez kiegészítők: Mihály Cecília

Bábok: Vincze Márton

Almák: Bosznay Balázs

Rendező, szövegíró: Simor Ágnes

2019. november 3., Bethlen Téri Színház, kb. 100 néző

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból