Napsugártól Napsugárig
(Jászay Tamás könyve a hetvenéves békéscsabai bábjátszásról)
Gabnai Katalin, 2019. november
Ez év őszén a színházi szaksajtó méltán és méltón ünnepelte meg az elmúlt húsz évben virágzásnak indult bábszínházi életet, s vele a hetvenedik évét megért Budapesti Bábszínházat. Az első vidéki bábegyüttesek közül tizenharmadikként hivatásos intézménnyé koronázott Békéscsabai Napsugár Bábszínház mozgalmas hetven évéről sokkal kevesebb szó esett.
Most azonban kezemben a csabai együttes múltját és jelenét bemutató kiadvány a szokásosnál sokkal jobb minőségű fotókat tartalmazó példánya. A könyv lényegét adó tanulmány szerzője Jászay Tamás, a könyv szerkesztői Lenkefi Zoltán, L. Deák Réka és Varga Anna, a szerkesztők munkáját segítő munkatársak pedig Csortán Zsóka, Gyarmati Éva, Lenkefi Konrádné, Soós Emőke és Szantner Tiborné voltak.
Művészeti intézmények és intézményesült művészi alkotóközösségek életének bemutatása nem tartozik az irigylendő feladatok közé. Filosz fegyelem és értékmentő gondosság szükséges a rendelkezésre álló dokumentumok átnézéséhez (olykor beszerzéséhez!), empátia a fordulópontok utólagos értékeléséhez, némi, évtizedek ködén át is működni tudó érzékenység a hatással bíró hajdaniak erényeit illetően, s viszonylag széles látókör ahhoz, hogy a vizsgált szakmai jelenséget országosan és nemzetközileg is el lehessen helyezni. Ha aztán mindez megvan, s az összegyűlt és megírt anyag sokszorosa a megadott terjedelemnek, működésbe kell lépjen az újságírói józan ész, mely az olvashatóságot, a befogadhatóságot tartja szem előtt. Rokon szakmai területek szerzőinek, Nánay Istvánnak és Balogh Gézának köszönhetünk már fontos és mértékadó munkákat. Jászay Tamás jelen könyvével zárkózik föl neves kollégái mellé.
Megismerjük a bábot soha kezébe nem vevő, de mindent megalapozó Gellért Erzsébetet, aki 1949-ben megszervezi a Mesevilág Bábegyüttest. Első darabjaik egyikének, a Traktor Ferkének címszereplője Földszerető Péter és a kulák Zsíros Pál között tesz megdönthetetlen igazságot. A többit elképzelhetjük. Követjük az 1954-től kezdődően Napsugár Bábegyüttesként számon tartott, de hol innét, hol onnét kiebrudalt amatőrök életútját, s megtudjuk, hogy 1961 februárjában Balogh Beatrix Télapó kisinasa című művét már az egyik kinevelt bábos, Lenkefi Konrád rendezi meg. Pár hónapra rá, az alapító Erzsike férjhez megy, elköltözik a városból, s ezzel megkezdődik Lenkefi Konrád 1966-ig tartó, építkező időszaka. 1966 karácsonya előtt adja meg ifjú Bartók Béla az engedélyt, hogy a csapat bemutathassa a Cantata Profana zenéjére írott, hatalmas sikert hozó bábjátékát. Ez a múltbeli csúcspont.
Séd Teréz szakvéleményét idézi Jászay könyve, de én emlékszem Terézke hangjára is, arra, miként nevetett föl, amikor lelkesedtem a csabaiak káprázatos produkcióját látva: „Hja, hát a Konrád az zseni…” – mondta. Valóban az volt. És mellesleg egy korabeli Steve Jobs bulldog-erejével tartotta össze a csapatot, egészen 1995-ben bekövetkezett haláláig. A maiak talán már el sem tudják képzelni, hogy Napsugárék egészen 2005-ig amatőrök voltak. Teljes állásban dolgozott mindenki, valahol máshol. A képzőművészetin tervezést tanuló Lenkefi Zoltán, Lenkefi Konrád egyik fia 2004-től indította meg hivatalosan is a hivatásossá válás folyamatát, 15 főt remélve. Aztán 2005 januárjában megszületett a Napsugár Bábszínház, de mindössze öt fővel. Így próbáltak megmaradni, sokáig, sok vendégül hívott művésszel, s működnek máig, már jobb körülmények között. Befejezésül 128 bemutató – köztük a májusi Jujj, jön a rongymacska! című játék – adatait és a 2005-től napjainkig terjedő időszak plakátjait találjuk a kiadványban.
Jó érzés fogni egy ilyen selymes tapintású, a nemes papír miatt a vártnál kissé nehezebb könyvet. Szokatlanul erős és finom kötése azt jelzi, szerették ezt a munkát a békéscsabai Progresszív Nyomdában. A könyvterv és a nyomdai tördelés L. Deák Réka munkája. A mogyorószín, fényes lapok alapmintázatát olyan foltocskák adják, mint amiket vajtól fényes gyermekujjak szoktak ejteni a családi könyvespolc agyonolvasott példányain. Ez nem ront az évfordulós, ünnepi hangulaton, inkább otthonossá teszi a könyvet.
A borítón megjelenő napkorong, s vele a mintázat Lenkefi Konrád grafikája. A kép a társulat valahai dél-amerikai turnéjának emlékét őrzi. Nekem, személyes emlékek miatt, a fedéllap okkersárga sávja jelenti a békéscsabaiságot. (Orosházáról mindenféle versenyre Csabára kellett vonatozni, de utána nyomban lehetett pákosztoskodni is. Azóta karamell íze és színe van a városnak. Ezt a titkos édességet ma már kevesen értik, de azok talán igen, akik a török cukrász – Kadri Izmail Dag – akkori, különös karamellfagylaltját ízlelték valaha.)
Jó, hogy van ez a külcsín és belbecs szempontjából egyaránt sikerült kiadvány. Emléket állít és hírét viszi egy viharoktól edzett alkotóközösségnek, melynek működése rangot tud adni egy még mindig arcát kereső városnak is.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Jászay Tamás: Napsugártól Napsugárig – Történetek a hetvenéves békéscsabai bábjátszásról
Kiadó: békéscsabai Napsugár Bábszínház