Borsószemtől az óriás(házak)ig

pottompanna_kaboca

dráMAI mesék 5.,6.

(kortárs magyar gyerekdarabok)

Turbuly Lilla
2021. június 26.

 

A Vaskakas Bábszínház kortárs gyerekdarabokat közreadó sorozata, a dráMAI mesék már hat kötettel büszkélkedhet. Céljuk, hogy a sokszor konkrét előadásokhoz született szövegekből, legyenek azok teljesen új darabok vagy átdolgozások, a legjobbakat a színházak és a színjátszó közösségek számára is hozzáférhetővé tegyék. A legutóbb megjelent két kötetben Andersen-átdolgozások, illetve kortárs mesék kaptak helyet.

A rút kiskacsa (Mesebolt Bábszínház)

A szerzők egy része – Szabó T. Anna, Orbán János Dénes vagy a fájdalmasan korán elhunyt Borbély Szilárd – író, költő, akik „csak” darabjaik révén kötődnek a színházhoz. Mások – mint például Tengely Gábor, Veres András vagy Markó Róbert – elsősorban rendezőként ismertek, de írnak darabokat is. És vannak az irodalmi életben és a színházban egyaránt otthon lévők, mint Gimesi Dóra, Tasnádi István vagy Kolozsi Angéla. Az utóbbi két csoport szövegein érződik a színpadi gyakorlat: dialógusaik szikárabbak, többet bíznak a látványra és a rendezésre, mernek rövidek és töredékesek lenni. Az írók itt sem mondanak le a nyelvi cizelláltságról. Van, amikor éppen ez adja a darab fő jellegzetességét és értékét, mint Orbán János Dénes sajátos szó- és névalkotásokkal, nyelvi leleményekkel dúsan megtűzdelt ördögi játékában, a Búbocskában.

Andersen meséi mindig is megosztották az olvasókat, legalábbis a felnőtteket. Gyerekként ugyanis nem kérdőjelezi meg az ember(ke), hogy való-e neki ez a mese vagy sem. Beleborzong, de viszi magával a megfagyott gyufaáruslány vagy a tűzre kerülő karácsonyfa történetét. Ezeket a sokszor végzetes történeteket, amelyek (ahogy a kötetet nyitó tanulmányában Boldizsár Ildikó írja) „tragikus sorsú hősei (…) sem befolyásolni, sem megváltoztatni nem tudják az eseményeket. A cselekvő erő helyébe a passzív elszenvedés lép.” A kötetbe azonban többségükben olyan átiratok kerültek, amelyekben a főszereplőknek van lehetőségük arra, hogy végigjárjanak egy önismereti utat, és ennek megfelelően döntsenek a sorsukról, vezessen az boldog véghez, mint Pöttöm Panna (Góczán Judit) és A rút kiskacsa (Kolozsi Angéla) esetében, vagy önfeláldozáshoz és mások szolgálatához, mint A harmadik hableányban (Tengely Gábor és Markó Róbert). Láthatunk példát messzire nyúló továbbírásra: így teremti meg Szabó T. Anna a kényes Borsószem hercegkisasszonyból Pillét, a minőség és az érzékenység képviselőjét. Borbély Szilárd Fülemüléje költői nyelvével, iróniájával, és a felnőtt olvasónak művészet és hatalom viszonyáról is szóló jelentésrétegével tűnik ki.

Minden egér szereti a sajtot (Miskolci Nemzeti Színház)

A kortárs meséket tartalmazó hatodik kötet darabjai is építenek a drámahagyományra: a Búbocska a Faustra, a Minden egér szereti a sajtot mögött egy Rómeó és Júlia történet húzódik az ellenséges fehér és szürke egérdinasztiákkal. Utóbbi a kötet legrégebbi darabja, éppen negyvenéves, sokat játszott kortárs klasszikus. Mégis frissnek hat, nem függetlenül attól, hogy az egérharc rímel a napjainkat keserítő politikai és társadalmi megosztottságra.

Rokonságot érzek Kolozsi Angéla Bódog és Szomorillája, valamint Gimesi Dóra és Veres András Tíz emelet boldogság című munkái között, amit talán a tündéri realizmus meghatározással lehetne körülírni. Mindkét darab szerencsés módon elegyíti ugyanis a hétköznapiságot a mesék világával. Ahol a tündér és a konyhatündér nem is áll olyan messze egymástól, és egymásra találhat két budapesti panelház is a benne lakókkal együtt.

Tíz emelet boldogság (Budapest Bábszínház)

Jeli Viktória és Tasnádi István darabját (Rozi az égen) sajnos nem láttam színházban. (Tengely Gábor rendezte meg a Budapest Bábszínházban.) Azért lennék rá nagyon kíváncsi, mert ez volt az egyetlen darab, amelyhez képtelen voltam a képzeletemben végig képeket vetíteni. Főszereplőjük ugyanis végigjárja a csillagöveket, és olyan furcsa lényekkel találkozik, amilyeneket csak a gyerekek tudnak kitalálni. Hogy nézhet ki például egy krokodiltestű, tulipánszárnyú, rigófejű krokorigó?

A szerkesztők (Markó Róbert és az e hasábokon szerzőként alkalmanként jelenlévő Papp Tímea) az írók rövid életrajzával, a darabok ősbemutatóinak adataival, és a már említett Boldizsár Ildikó-tanulmányon kívül a válogatás szempontjait is bemutató elő- vagy utószóval teszik teljesebbé a köteteket.

Bódog és Szomorilla (Hepp Trupp)

Hogy az eddig megjelent hat kötetből csak egy tartalmaz eredeti (vagyis nem át- vagy újraírt) darabokat, az már nem elsősorban szerkesztői döntés, hanem a báb- és gyerekszínházak repertoárjából fakad. Azt pedig alapvetően befolyásolja a jegyet megvásárló felnőttek (szülők és pedagógusok) klasszikusokra és saját gyermekkori színházi élményeikre alapozó döntése. Elsősorban nekik ajánlanám a hatodik kötetet. Meggyőző érv a mai mesék mellett.

Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)

dráMAI mesék (kortárs magyar gyerekdarabok)

  1. Andersenek újratöltve, Vaskakas Bábszínház, 2019
  2. Mai magyar mesemondók, Vaskakas Bábszínház 2020

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból