Vuk

Roxínház

Stuber Andrea
2021. június 12.

A kaposvári Roxínház azon színházak közé tartozik, amelyek az elmúlt egy év alatt erőteljes online jelenléttel igyekeztek a felszínen maradni. Nemcsak az előadásaik felvételeit kínálták a nézőknek, hanem közel száz tanodás gyerekükkel is interneten foglalkoztak. Innen már csak egy lépés volt a digitális oktatásba is bekapcsolódniuk, és drámapedagógus részvételével online és félonline módon Karantinik elnevezésű játékot szervezni-rendezni a 13-18 éves korosztálynak, a V (mint vírus)-generációnak.

A nevezett nemzedéket jócskán kinőtt személyként jómagam csak egy „rendes” produkció felvételének lehettem nézője: a Vuk musical online vetítésére váltottam jegyet a jegy.hu-n. Győrei Zsolt, Szemenyei János és Schlachtovszky Csaba műve a születése óta eltelt években már több színházban helyt állt, s Kaposváron is jó szolgálatot tett a gyakorlatozó fiataloknak és a rutinos profiknak. A Roxínház ugyanis avval a céllal alakult 2000-ben, hogy kaposvári és környéki fiatalokat bevezessen a színház, a tánc, a zene világába. A társulat zenés szórakoztató produkciókat hoz létre hol felnőttek, hol gyerekek számára, de rövidebb operett- és musicalműsorokkal is járják a vidéket. 2007-ben megalakították a Roxínház Tanodát, hogy ott 6-14 éves fiatalokat képezzenek.

Dunai Gergő, Kirsch Veronika

A színházi csapat tehát egyfelől érdeklődő ifjakból áll, másfelől pedig olyan szakemberekből, akik zömmel a kaposvári Csiky Gergely Színházban „fertőződtek meg”, tehát jó iskolájuk volt. A színház egyik vezetője és a legtöbb előadás rendezője, Pintér Kata évtizedekig dolgozott a Csikyben (kellékesként, majd rendezőasszisztensként), a díszletet tervező Székely György ügyelő volt ugyanott, a Csele rókát játszó Kirsch Veronika súgó, a tapasztaltabb figurákat adó, meglett férfiak (Sebesi Tamás Karakként, Orlik István Vahúrként) a Csiky színpadának deszkáit is koptatták. A különböző korosztályok könnyedén vegyülnek egymással olyan módon is, hogy Vuk kisrókaváltozata (Eldridge Patrik) és fiatal felnőtt verziója (Dunai Gergő) egymást váltja a játékban.

A Roxínház működési helye – a felvétel láttán ez nagyjából belőhető – színháznak valószínűleg korlátozottan alkalmas, tehát a Vuk díszlete masszívan és mozdulatlanul áll beépítve a színpadon. Jobbról balra végigpásztázva: a vadász házától kezdve a tyúkólakon át a rókalyukig. Félplayback szolgálja az előadást, amelynek jellege műkedvelő, és ezt nem negatív minősítésnek szánom. Azt értem alatta, hogy a minden szempontból vegyes csapat – pici gyerektől az érett felnőttig – egységes kedvvel és közösségi ambícióval énekel, táncol, játszik egyszerű eszközökkel, a maga és nézői örömére. Akad köztük, akinek figyelemreméltó az énekhangja – például a Sutot adó Homor Fanni –, a Csufi kutyát játszó kislány, Horváth Patrícia bájosan vakarózik, mások ügyesen mozognak, de a fő erő a csapatszellem, az összeadódó lendület és energia.

Ez a Vuk-verzió egyébként sajátos nézőpontot kínál – vagy legalábbis felveti –, amennyiben itt Nyaú macska meséli el a történetet. Ehhez a narratívához jól jön Botka Dóra olyan copfos cicaként, aki igen jól énekel és egész macskaságában meggyőző. (A színésznő a Vuk óta drámainstruktorként elvégezte az SZFE-t és kitanulta a Kávában a drámatanárságot is.) Talán összefügg a természet kegyetlen törvényeivel – amelyeknek jegyében itt az is előfordul, hogy róka rókának farkasa –, de az előadás meglepően földközeli, elsősorban a dialógusokat és a dalszövegeket tekintve. Egyfelől verbális durvaságra hajlamos, másfelől viszont a cizellálatlan érzelmesség sem idegen tőle. („Gyere, menekülj, hazavárlak, mert idebelül mar a bánat, ne hagyj egyedül, ne hagyd a kölykeidet árván” – énekli Károly Krisztina mint Íny, a rókamama a távollévő férjének.)

A legdrámaibb betétdalt a nyombélfekélyes öreg kutya, Vahúr szerepében Orlik István adja elő. „Ne kushadj, és tovább ne poshadj. Él Vahúr és véle együtt él az igazság.” – tombolja ki magából, mankóval és nagy erővel, Deák Bill Gyula-stílben.

A zeneileg szakszerű és színvonalas Vuk-musical meglepő módon nem annyira a rókák vagy az elbeszélő macska részére zárul hepienddel, hanem a vadász felesége szempontjából. Úgy dönt ugyanis a férje, hogy itt hagyja ezt az egész kócerájt és beköltözik a megyeszékhelyre. A vadászné pedig – aki korábban seprűs asszonytánckarban ropta a ropnivalót – boldogan énekli meg, hogy ezentúl nem kell kapálnia, a városban van szupermarket, ott majd megvesz mindent, ami kell neki.

Ez is egy reális álláspont, az kétségtelen.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Vuk (Roxínház)

Zeneszerző: Szemenyei János
Írta: Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba
Zenei társszerző: Mészáros László

Szereplők: Eldridge Patrik, Dunai Gergő, Gschwindt Balázs, Károly Krisztina, Sebesi Tamás, Szélesi Máté, Merkei Mónika, Takács László János/ Wallinger Áron, Krisch Veronika, Botka Dóra, Orlik István, Horváth Letícia, Homor Fanni, Szabolcsi János, Gelencsér Gréta/ Nagy Dorottya, Ferencz Emese, Hollósi Kiara, Prucsi Rebeka, Csonka Kristóf

Díszlet: Székely György, Dóra Diána
Jelmez: Wilmekné Almássy Teodóra, Szijártó Éva
Koreográfusok: Merkei Mónika, Takács László János, Tóth Tibor János
Zenei rendező: Sebesi Tamás
Rendező: Pintér Kata

Jegy.hu online, 2021. május 16-31.

Fotók: Fenyő Zsuzsa