A négyballábas kisegér

Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulat

Papp Tímea
2021. július 3.

 

A Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata A négyballábas kisegér bemutatójával zárta a járvány miatt kurta-furcsa évadot és nyitotta újra a bábszínházat. Nem adta magát könnyen sem a zárás, sem a nyitás, hiszen az premier úgy kezdődött, hogy az egész utcában elment az áram. Szögezzük le gyorsan a tények kedvéért, hogy az áramszünetet nem a kisegér okozta, nem ő gubancolódott bele négyballábassága okán a kábelekbe. Mi több: semmiféle négyballábasságról nem tett tanúbizonyságot címszereplőnk, és nem csupán azért, mert végig két lábon tipegett, táncolt, mesélt, tódított és hódított.

De kezdjük az elején. Nagyszemű, kíváncsi tekintetű kisegerünk egy véletlen, egészen pontosan egy gyorsfutár miatt – na, ha valaki, akkor ő volt a kétbalkezes! – került a nagyváradi Zöldfa utca 9. szám alá, Vásárhelyi Viktorhoz. Azonnal látjuk, hogy egy műteremlakásban járunk, hiszen a kiszuperált könyvespolcokon szellősen állnak a festéktubusok, s mint minden rendes festőnél, itt is jó néhány kép szárad az állványokon, a reménybeli vevőkre várva. Vidám sárga-zöld mind, és láthatóan a művész „A szobafestés reáliái” ciklusából valók (Létra vödörrel és ecsettel a sarokban, Vödör ecsettel a sarokban, Ecset a sarokban). Mi több, abban a rendkívüli szerencsében van részünk, hogy élőben szemlélhetjük meg a három kép modelljét.

Főhősünk is azonnal látja, hol jár. Olyan, mint egy jó detektív, rögvest beazonosítja, hova került, amit gyakorlottan fel is jegyez a naplójába. Ám még mielőtt megérkezne a legszükségesebb bútorokkal épp csak berendezett festőműterem tulajdonosa, egerünkről szép lassan kiderül, hogy nemcsak grafomán, de verbálisan is igen jól eleresztett. Csak mondja, csak mondja magának a hihetetlentől az elképesztőig terjedő skálán elhelyezhető kalandjait, a felnőtt nézőben pedig szép lassan felsejlik a gyanú, hogy ennek a kisegérnek a fantáziája jóval színesebb a valóságnál. Amikor a festő hazaér és felfedezi váratlan vendégét, egy szempillantás alatt működni kezd kettejük közt a kémia. Rokon lelkek ők, nem vitás. Nem egyszerűen csak összebarátkoznak, de a festő kedvvel csatlakozik bele minden játékba. Míg az egér az egymásba érő, egyre nagyobb szabású, ennek megfelelően egyre inkoherensebb történeteiben karavántól tengerpartig ugrál, egyre biztosabbá válhatunk abban, hogy ambíciói ellenére csakis nyuszikaságban, pardon: incifinciségben világszám ő.

És amikor egy hirtelen mozdulattól leesik a naplója, abba a festő beleolvas, egyértelművé válik: az elhangzottakból semmi nem volt igaz. (Kivéve az, hogy az indiai és az afrikai elefántok tényleg másképp néznek ki!) A kisegérnek ezek a nagy kalandok, ez a saját, különbejáratú valóság csak azért kellett, hogy elviselje a számára egyébként elviselhetetlen egyedüllétet. Ő nem csupán képzeletbeli barátot, hanem képzeletbeli világot teremtett, amelynek a hősévé válhatott. Itt képes volt küzdeni, itt szembeszállt bárkivel, és itt legyőzhette az ellent. A festő pedig tökéletesen érti az egeret, hiszen csak méretre más a lábbeli, egyébként ő is ugyanabban a cipőben jár. Ő is „vetít” a szakmai sikereiről, csak épp az édesanyjának, akinek nem akar csalódást okozni. A mese persze boldog véggel zárul: az egérke kalandjaiból könyv lesz, amit a festő illusztrál. A furcsa pár mindkét tagjának az álmai beteljesednek, hiszen az egér szeretetre és barátra lel, a festő pedig olyan célt talál, amely mind emberileg, mind szakmailag kiteljesedéssel és elismertséggel kecsegtet.

A Tomos Tünde tervezte, szemre jó hatvan centi magas egérbábban van valami retrós békebeliség. Nagy szemeibe barna frufru lóg, a világot hétmérföldes csizma helyett száras cipőcskében járja be, ehhez kantáros rövidnadrág és laza, művészies kötött sál jár. Ketten mozgatják. Németi Emese, a mese egyik írója kölcsönzi neki a hangját – ami lehetne finomabb, lágyabb, eggyel kevésbé kekecen kisfiús, akkor nem lenne átlátszó, hogy az egér a sztorizással hiányt kompenzál –, topogtatós untermannja Szentpéteri Lenke. Lélek Sándor Tibor, a mese másik írója, a díszlet tervezője, a produkció rendezője a minden játékban partner festő, aki reményeinek és az anyai álmoknak él.

Furcsa előadás A négyballábas kisegér, ugyanis nem áll jól neki a színházi közeg. A nagyvonalú történetmesélésből és az itt-ott beiktatott interaktív elemekből sejthető, hogy kevésbé kötött körülmények közé készült, ezért azt kívánom az alkotóknak, hogy minél hamarabb megszűnjenek a járványszabályok, és együtt játszhassanak és énekelhessenek a közönséggel. (Csak az egéristen szerelmére, a részeg tengerész helyett inkább valaki olyanról nótázzanak, akivel nincs baj a nap egyetlen szakában sem!)

Papp Tímea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Németi Emese – Lélek Sándor Tibor: A négyballábas kisegér (Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulat)

Játsszák: Németi Emese, Szentpéteri Lenke, Lélek Sándor Tibor
Bábkészítő: Tomos Tünde
Díszlet: Lélek Sándor Tibor
Rendező: Németi Emese és Lélek Sándor Tibor

Nagyvárad, Árkádia Bábszínház, 2021. június 6., kb. 50 néző