(Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola)
Gabnai Katalin, június
Május utolsó hetében mindenfelé dúlt a vizsgaidőszak. Így volt ez Kelenföldön is, a Thallóczy Lajos utcában, ahol voltam szerencsés látni két olyan előadást, melyek méltóak a felnőttközönség figyelmére, de ennél is fontosabb, hogy olyasmikről beszélnek és olyan módon, hogy az tulajdonképp lelki elsősegélynek számíthat riadt kiskamaszok és magukkal elfoglalt, már titkokat tudó tinédzserek számára.
Tadeusz Słobodzianek és Piotr Tomaszuk 1990-ben született, Pászt Patrícia által fordított, Borsógörgető című, Akárki-motívumokra épülő, XXI. századi moralitásjátéka olvasva is megüti a nézőt. Most azonban, amikor egy év alatt az eltűnt, elcsavargott, eladott (?) 20 ezer magyar gyerekből 4000 végül nem került elő, s most, amikor egy frissen belengetett törvénytervezet ijeszti a nyomorú gyerekkorukból kiszabadult felnőtteket, miszerint kötelesek lesznek eltartani őket nemző szüleiket, ha belerokkannak is, most elakad a lélegzetünk, ha fiatalok szólnak hozzánk ez ügyben.
A mű tudniillik – Pászt Patrícia nagyszerű fordításának is köszönhetően – arról regél a maga bumfordi népiségének minden gorombaságával, hogy van egy kis krapek, a későbbi borsógörgető, akit balhés szülei eladnak a vándorvállalkozó képében megjelenő Ördögnek, akinél kiválóan kitanulja a gazemberségeket. Később találkozik az Angyallal, vagyis a darabban Szenteskével, aki legalább egy borsónyi reménységet; a néha kilátástalan, de mindig nehéz munkát kínálja fel neki. A megkapott borsószemet kell hősünknek térden (!) görgetnie további életútján, fájdalmak és fáradságok közepette.
Hazaér, s bár nem az otthonról is ismert galád technikák juttatták révbe, aranyai boldoggá teszik most is részeg, s rá most sem figyelő szüleit, akik lihegve kapaszkodnak a felkúszó csodanövényre. Pedig ő azért tért haza, hogy elnyerje szeretetüket. Ez nem sikerül. A szülők hajtják a zsákmányt, megmásszák a borsóból kikelt, égig futó növényt, begyűjtve annak aranyos terméseit, s végül a mélybe zuhannak (az eredeti változatban ezer darabra válva szétesnek a magasban). Az utolsó pillanatokban igazi meccs zajlik a két ellentétes irányú sugalmazó oldal között: Szenteske a szülők megmentésére biztatja a főhőst, az Ördög a vagyont helyeztetné biztonságba. A vég – könyörgés a mélyből. Az eredeti darabot a testi-lelki kifosztottságból fölszálló imádság, a mostani játékot pedig egy népi ének zárja: „Siralmas ez világ, nékünk bűnösöknek….Mikor meggondoljuk napját életünknek….Kérjétek az Istent, hogy adja áldását, ne vonja meg tőlünk nagy irgalmasságát.”
A kellékeket, például a képmutogató vásári játék sokablakos hullámpapír paravánját a bábozásra az alapképzésen túli időben vállalkozó növendékek készítették, a zenét a volt hallgatóból immáron tanárrá lett Fekete Anikó jegyzi. De a játékosok részt vettek az egyszerre szépséges és rettentő bábok elkészítésében is, amiken, állíthatom, az eddigi munkái alapján, mára már száz közül is felismerném a vezető tanár, Jakob Nóra keze nyomát. Mondják, eddigi előadásaik közül a legnagyobb élmény a gondot jól ismerő nyírségi cigánygyerekek csoportja előtti bemutatójuk volt. Ők aztán tudták, miről is van itt szó.
Fölemelő, s mi több, biztató látni, hogy egy ilyen előadás nem a semmiből születik. Kellett hozzá a most már a Nemes Nagy iskola közegében dolgozó Tóth Miklós 2007-es felvidéki nyári táborának, majd későbbi, 2009-es, szkénés produkciójának máig ható Borsógörgető élménye, s talán még a Teatr Towarzistwo 1994-es Károly körúti vendégjátéka is inspirációnak tekinthető. S kell hozzá a Pintér Zsuzsanna által kezdeményezett képzési forma, s elengedhetetlen a most Keresztúri József által vezetett intézmény egyre jobban kiteljesedő szakmai háttere is.
A 15. évfolyam mozgásvizsgája Az utolsó tánc Dzsémsszel című negyven perces forgataga a mitikussá lett sármos ügynök nőkre gyakorolt mindenkori hatását, és e hatás elviselésének kínját és örömét mutatta tizenkét tételben. A kamaszkorból nemrég kivergődött, éppen felébredt testek hersegő frissessége olyan bombabiztos ízlésű koreográfus által tudott könnyed és ironikus jelenéssé lenni, mint Gyevi-Bíró Eszter. Fekete harisnyák között pár testszínű, sötét selyemkombinék között pár virágos és egy jajderózsaszín, omló hajzuhatagok, laza férfizakók, rúzs, lakk és egy kevés zselé – minden együtt van ahhoz, hogy elcsússzunk valami üres revü felé, de nem ez történik.
Vonzások és választások, rivalizáló csaták és menekülő sündörgések, vágyakozás és hárítás, szívderítő harmónia és görcsös bent ragadás valamiben – tisztán értelmezhető helyzetek során mutatják meg a növendékek, milyen szintet értek el az ugrások, forgások, dobbantások, megtartások és emelések területén. Van a játékban egy hosszú improvizatív szakasz, olyan szinten kivitelezve, amilyen például csak a Maladype produkcióiban látható. De legfőképp: van a játékban édes humor, fanyar és finom idézőjel, friss szél, szárnyaló nevetés, s végül valami mély megértése és megbocsátása a világ dolgainak.
A Borsógörgetőben nincs megbocsátás. Mindaz, ami ebből a két vizsgadarabból sugárzik, együtt adja ki egy egyre nevesebb tanárokból álló és egyre népesebb nevelőtestület élet- és munkastílusának jegyeit, amit mostanában és összegzően mind többen emlegetnek úgy, hogy ez „a kelenföldi iskola”.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Tadeusz Słobodzianek, Piotr Tomaszuk: Borsógörgető
A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola színészképzésének 15. évfolyamának bábos vizsgaelőadása. Előadják: Bartos Ágnes, Bánky Sára, Kiss Ágnes, Kóbor Balázs, Oberczián Kinga, Szekeres Máté Zeneszerző: Fekete Anikó Korrepetítor: Füri Anna
Látvány, rendezőtanár: Jakob Nóra
Az utolsó tánc Dzsémsszel
A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola színészképzésének 15. évfolyamos osztályának 12 tételes színpadi mozgás vizsgája. Osztályfőnök: Papp Márta.
Mesterségtanár: Gyevi-Bíró Eszter (külön köszönet Jerger Bélának)
2016. május 25. Helyszínek: a Szakiskola munkatermei, 40 és 60 főnyi nézőközönséggel
