Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) – Mesebolt Bábszínház
Turbuly Lilla, július
Dániel András meséi különleges színt képviselnek a kortárs gyerekirodalomban. Nagy a rajongótábora, de vannak olyanok is, akik szerint a történeteinek „nincs teteje” (idézet a moly.hu-ról). Újra és újra felmerül, hogy a meséi minden korosztályra hatnak-e, vagy inkább csak a felnőttekre. Valamiféle abszurd hétköznapiság lengi be az írásait, és aki vevő erre, legyen gyerek vagy felnőtt, nagyon rá tud kattanni. Mint az a kisfiú a kaposvári előadáson, aki Kicsibácsi vicces szavak gyűjteményéből tartott felolvasása során (volt ott öregdiák, cicanadrág, cigaretta rágó például), ki tudja miért, éppen a dugós puskától esett az előadás végéig kitartó extázisba.
Kicsibácsi és Kicsinéni egy dióhéjban élnek, komplett háztartással és egy sajátos háziállattal: Imikémmel, a kalitkában lakó, felhúzható bádognyúllal. Otthonukat hol ide, hol oda röpíti a szél. Már maga az alaphelyzet sokatmondó. Nézhetjük akár filozofikusan is, de benne van az örök gyermeki vágy a bekuckózás, a kicsiben megteremtett saját világ iránt. (Gyerekkorom egyik kedvenc meséje is eszembe jutott róla a kesztyű öt ujjában lakó állatokról, különös tekintettel a kisujjlakó öreg, rövidlátó hangyára.) De minden esetlegesség és szélbe vetettség ellenére Kicsibácsiéknak azért vannak szomszédjaik és ismerőseik is, mint a barátságtalan boltos néni, és a rablók nehéz mesterségét választó, de álruháiban Kicsibácsiék előtt mindig lebukó Feri szomszéd. Ebben az otthonos világban nem történnek nagy dolgok: Kicsinéni bevásárolni megy, Kicsibácsi olvasgat vagy kocog egyet, Imikém barátkozna, de nem nagyon sikerül neki. Közben meg mégis mindenben van egy kis varázslat, egy kis kikacsintás a magas égre meg a lelkünk mélyére.
Ezt a világot sikerült igen jól színre vinni a Mesebolt Bábszínházban, Szenteczki Zita rendezésében. Mivel Dániel András eredeti szakmáját tekintve grafikus, aki maga illusztrálja a mesekönyveit, a figurák adottak voltak. Köréjük teremtett Bartal Kiss Rita hívogató, barátságos világot, komódfiókokból elővarázsolt bolttal, „lapra szerelt”, kihajtható Feri betörővel, a hatvanas-hetvenes évek divatját idéző, babaház méretű bútorokkal, verses falvédőkkel. (Mint például: Olyan kicsi az én babám, / Zsebre teszi bárki lazán. / Vigyázok is rája nagyon, / Magára én sose hagyom.)
A méretekkel, távlatokkal való játék fontos része az előadásnak. A keretjátékban egyszerű és frappáns megoldást találtak a világmindenségbe vetett diólét érzékeltetésére: a két színész dobja, kapja, ejti és megtalálja a diót egy, a távlatokat érzékeltető függöny előtt. Majd, már a tényleges játéktérben, a színészek saját magukon és a bábokon mutatják meg, milyen ez a világ, ha nagyon közelről, és milyen, ha egy kicsit távolabbról nézzük. Amikor a kicsivilágba egy, a nagyvilágból érkezett kislány szabadul be, hogy kikészítse szegény Imikémet, megint csak ötletesen és szemléletesen egy, itt hatalmasnak tűnő fejjel és a saját, kesztyűs kezükkel jelenítik meg a színészek.
Dénes Emőke és Kovács Bálint egyszerre narrátorai és szereplői a történetnek. Ki-be lépnek a szerepekbe, adják-veszik a bábokat, tisztán áll előttünk az alaphelyzet: mesélőként ők játszanak el nekünk Kicsibácsi és Kicsinéni mindennapjaiból néhány epizódot. Nagy odaadással és érzékenységgel teszik, és azzal a természetes játékmóddal, amitől elhisszük: nekik is fontos, hogy mindezt, mint egy közös titkot, megmutathassák nekünk. Kicsibácsival és Kicsinénivel pedig egy nagyon szerethető emberpárt jelenítenek meg a maguk egyszerre hétköznapi és már-már mitológiai (Philemon és Baucis) egységében.
Tarr Bernadett zeneszerzőként nem először dolgozott együtt Szenteczki Zitával, már A Macskaherceg kilencedik életének zenéje is az ő munkája volt. Meg nem mondom, milyen hangszerekből előbújt, ütősökre emlékeztető, dallamos zörejzenéje karakteres alkotórésze az előadásnak.
Szenteczki Zita különben nem elégedett meg ezzel az egyetlen Dániel András-mesével, egy másikat is színpadra állított. A Mit keresett Jakab az ágy alatt? a Budapest Bábszínházban látható. Ha lehet ilyet mondani író és rendező viszonyáról: megtalálta zsák a foltját.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
