II. Nemzetközi MonoBáb Fesztivál
Mesebolt Bábszínház
Jellemzően a magyarországi bábszínházaknak, valamint a határon túli magyar színházaknak van az a kedves és hasznos szokása, hogy a születésnapjukat olyan színházi fesztivállal ünneplik, amelyre más színházakat hívnak vendégszerepelni. Ez módot ad arra, hogy a jubiláló színház társulata és közönsége másokat is lásson, másokkal is találkozzon és együtt ünnepeljen.
A szombathelyi Mesebolt Bábszínház tavaly lett 30 éves, és ez alkalomból 2025 júniusában egynapos nemzetközi monobábfesztivált rendezett egyszereplős produkciókból. Az esemény felébresztette a hagyományteremtés szándékát, így idén az évad végén sor kerülhetett immár a II. Nemzetközi MonoBáb Fesztiválra. (És hogy sor kerülhetett, ez mindenekelőtt annak a magánadományozónak köszönhető, aki a fesztivált – amelyet a nézők ingyen, regisztrációs jegy igénybevételével látogathattak – finanszírozta.)
A programban jó pár szabadtéri fellépés szerepelt volna, ám az első júniusi pénteken tartott „szólónaphoz” nem volt kegyes az időjárás. Ámbár… ahogy vesszük. Igaz, hogy a Mesebolt Bábszínház otthonául szolgáló művelődési ház különböző termeibe, játszóhelyeire szorultak az előadások, valamint a szombathelyi bábszínészek is az előcsarnokban játszottak különböző játékokat a gyerekközönség tagjaival a köztes időkben, de a nézők és a produkciók találkozásának nem tett rosszat a zárt tér. Kifejezetten elősegítette a publikum fókuszált figyelmét és a gyerekek aktivizálását, cselekvőkészségét. Ez mindjárt reggel kiderült, amikor a Ljubljanai Bábszínház Turlututu című előadását láthattuk Matija Solce rendezésében. A címet magyarra talán Trallalának fordíthatjuk. A francia Hervé Tullet a szerzője, akinek Pötty könyve nálunk is megjelent. Turlututu eredetileg egy bőröndben lakó, koronás, kétszer egyszemű kis figura, a színházban pedig egy különös, utazó nő alakjában jelenik meg. Maja Kunšič halkan lép be, csíkos nadrágban, kopott bőrönddel és élénk arckifejezéssel. Kitesz egy könyvet és a lapjaiból képeket, szótagokat, árnyakat hív elő. Colstok is van nála, ami tárgyanimációs szempontból valóságos aranybánya. Egyszerre hat bohócnak és tanító néninek a színésznő, aki a következő félórában elvarázsolja a közönséget. Nehézkes anyukák válnak lelkes együttműködővé, kisgyerekek kapnak kedvet ahhoz, hogy színpadra lépjenek és beálljanak vonatkocsinak. Majdnem egyenrangú főszereplővé az az apró, síró fiúcska emelkedik, aki hosszan, könnyfelszáradásig ott ragad a rivaldafényben, a markába adott papírpöttyhalmot mereven, vigyázva nézve.
Ugyanekkor egy másik teremben a Mesebolt Bábszínház Fábólfaragott Pétere zajlott. A monobábfesztivál ezúttal annyira gazdag programmal bírt, hogy a nap első két előadása összeakadt: választani kellett közülük a nézőnek. Minthogy a Kovács Bálint játszotta Fábólfaragott Péternek a bemutatóját tartották, így azt még mód lesz bepótolni azoknak, akik a ljubljanai produkcióra ültek be.
A Griff Bábszínházból érkezett az Autósmese, Matola Norbert előadása, aki csinos kis kétágú létrán szereli a fényfüzért a színpadon. Igazi villanyszerelési vagy színházi technikusi szakszemélyzetnek látszik. Autóvá váló gurulós piros szerszámosládája segítségével elmeséli réges-régi találkozását egy tündérrel, valamint a találkozásból nem különösebben következő kistigrismentő kalandját. Matola Norbert megnyerő személyiség – egészen biztos, hogy hetyke bajuszával bármelyik kisgyerek szívesen eljátszana –, s a kisszínpad meghitt és közvetlen körülményei között könnyed, természetes kedvességgel kommunikál a nézőgyerekekkel.
Ugyanez persze elmondható Fabók Mancsiról is, aki egy régi, de hervadatlan előadását, A halhatatlanság országát mutatja meg a szombathelyi publikumnak. Frappírozza őt a fesztiválközönség, s ezúttal különösen helyénvalónak hat a játéknak az a lezáró része, amikor Fabók Mancsi megismerteti a publikummal az előadásban használt bábok különböző bábtechnikáját.
A szintén a zalaegerszegi társintézményből, a Griffből jött A rénszarvasasszony – Stekbauer-Hanzi Réka egyéni produkciója – olyan impozáns rusztikus díszletben játszódik, hogy akár skandináv krimi helyszínének is elmenne. (Esetleg A rémszarvasasszony címmel.) Álmokból szőtt bábjátékot kapunk lapp népmese alapján: bizarr történetet az előkelő rénszarvasfiú és az áldozatkész emberlány házasságáról.
Az előadás bizonyságát adja annak, hogy egy bábszínész szólójának teljes jogú eleme lehet a fizikai színház, a mozgásszínház is. Bár amikor Stekbauer-Hanzi Réka musicalszerű betétdalt énekel és táncol el, a rénszarvasfiúmaszkot tartva az arca elé, akkor felötlik a kérdés, hogy most pluszjelentést ad-e maszk, vagy inkább elvesz tőlünk éppen: elfedi a színésznő tiszta, szép arcát.
Czéh Dániel Bohus hentese, vagyis a KL Színház és a Kabóca A kisgömböc-előadása azóta sikerdarab, amióta négy évvel ezelőtt a kecskeméti bábtalálkozón először játszotta a színész. Már akkor is pont olyan lehengerlő magabiztossággal, mint most. De a mese ezúttal meggyőzőbben ér véget avval, hogy a kisgömböc kidurrant és mindenki kiszabadult belőle. A szétpukkadt kisgömböc lent van a Duna fenekén, és reményt kelt, hogy Arany Jánosné aranyom után más már nem fog gömböcöt tölteni.
A fesztiválnap záródarabja egy frissen végzett bábszínész vizsgaelőadása, az Itt vagyok, tehát élek – Frida című előadás. Barabás Bíborka írta, rendezte, játssza. Elsősorban talán nem is Frida Kahlo művészete ihlette, mint inkább a küzdelme az életért, szerelemért, festészetért. Egy különösen erős lány eleveníti meg különös erővel, fridás szemöldökkel, könny csillogású arcfestékkel, variábilis emberábrázolással, énekkel, tánccal a törékeny festőnőt. Gazdag eszköztárú, habzsoló, invenciózus produkcióval tett pontot színiegyetemi tanulmányaira Barabás Bíborka.
Az egynapos fesztivál annak rendje és módja szerint nagy, hangos bulival zárult a Művészeti Népfőiskola földszintjén.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Nemzetközi MonoBáb Fesztivál, Szombathely, Mesebolt Bábszínház, 2026. június 5.
Fotók: Kaczmarski Ágnes
