A székely menyecske meg az ördög

Fabók Mancsi Bábszínháza

Gergics Enikő
2021. szeptember 8.

Tizedik születésnapján és a nyolcszázadik előadáson is túl van már Fabók Mariann második önálló, egy személyben írt, rendezett és játszott produkciója, a 2011-ben bemutatott A székely menyecske és az ördög, amely 2013-ban a 7. Gyermek és Ifjúsági Színházi Szemle megosztott fődíját is elnyerte. A későbbi Fabók Mancsi-előadásokhoz is képest legfeljebb csak Keresztes Nagy Árpád élő zenéjét hiányolhatnánk belőle – de valójában nehéz innen bármit is hiányolni.

Abból az energikus, eredeti színpadi jelenlétből, amit Fabók Mariann magáénak tudhat, még a túl bő lére eresztett bemelegítés és a visszatérő panelek sem vonnak le semmit. Elég jó persze maga a történet is. A csakazértis mindennek az ellenkezőjét tévő, az ördögöt is rettegésben tartó asszonyról szóló népmese szinte követelte magának, hogy legyen belőle vásári bábjáték – az ördög kétségbeesett birkózása a csökönyös menyecskével legalább olyan reménytelen vállalkozás, mint Vitéz László ördögének esetében. Bár nem igazán illeszkedik a Fabók Mancsi Bábszínháza által szeretettel gondozott népies dimenzióba, még a közismert hosszú kanalak példabeszéd is elfér a furfangos, opportunista huszár és az ördögszállta, tébolyodott királylányok kalandjai között.

Magától értetődően jól áll egymásnak a takaros, hargitai népviseletbe öltözött bábjátékos és a díszlet, paravánnak Mátravölgyi Ákos díszes székelykaput tervezett számos mozdítható, nyitható elemmel. A Lellei Pál bábkészítő mester készítette bábok, bábfejek a szó szűkebb értelmében véve nem nagyon szépek: ezek az arcok karakteresek, tenyeres-talpasak, még a királylányarcok is inkább a vizuális humorérzékünkre hatnak sarkos szem- és szájmozgásaikkal.

A bábjátékban ugyanakkor a bábok mellett az előadó teste is jelentős szerepet játszik, a menyecskét maga alakítja fejkendőben, kancsal pingponglabda-szemekkel, és csaknem ugyanolyan rugalmasan képes játszani a saját fejével, mint a kezében tartott bábfejekkel – ahogy a kútba esett asszony a fogát csattogtatva próbál felkapaszkodni, ahhoz a paraván takarásában nyaktörően akrobatikus teljesítmény kell tartozzon.

A bábok kialakítása és magabiztos mozgatásuk azt is lehetővé teszi, hogy báb és játszója között olyan szerves kapcsolat jöhessen létre, mint az ördög hátán csimpaszkodó menyecske, illetve a menyecskét a hátán cipelő ördög esetében. Látjuk, látjuk, hogy az a csizma egy másik csizma, de az arányok, a szögek és az olajozott mozdulatsorok mégis megteremtik a majdnem tökéletes illúziót: az a nő a dézsában van, és kész. Ez az ördöngösség érződik a hangmunkában is, a párbeszédek alatt, mikor sokféle orgánum között természetes beszédütemű dialógusok folynak, időnként egyenesen nehéz elhinni, hogy ez tényleg mind ugyanabból a torokból jön elő.

Gyerekelőadásokon különösen elszomorító látvány, amikor a felnőtt néző a saját feszengését kiterjeszti a lelkesen bevonódó gyerekre, és lepisszegi, maradjon már csendben, ne szerepeljen annyit. Erről itt szó sincs, ezen a szentendrei előadáson inkább a Déryné Program tünetei ütköznek ki, az utolsó szálig elfogytak a nulla forintos regisztrációs jegyek, fizikai valójában mégis eléggé üresnek mutatkozik a nézőtér, és az iskoláskorú nézők feltűnő, erőszakos figyelemkeresését semmilyen szülői kontroll nem fogja vissza.

Ehhez külön adottság kell, hogy az előadó ne csak kontaktust teremtsen, részvételre invitáljon, hanem tudja kezelni az öncélú kérdezősködést, belekiabálást is, és Fabók Mariannak ez is megy. Észreveszi és egyúttal komolyan veszi a másik felet, megadja a lehetőséget a szólásra, majd jó érzékkel, gyengéden és határozottan, időnként üdítő iróniával keveri le a hangadókat, hogy szót adjon valaki másnak, vagy éppen hogy továbbgördítse a megakadt előadást. A gyerekek következetes magázása egyúttal stílusossá is teszi ezeket a keretek közé terelő manővereket. Úgy tűnik, nem történhetne olyasmi az előadás alatt, amit az egyszemélyes bábszínház ne tudna kezelni és a produkció javára fordítani.

Fabók Mancsira tehát tényleg bárkit be lehet rántani, időset, fiatalt, fiút, lányt, fásult, telefonból fel se néző szülőt, izgága gyereket, sőt talán pont őket különösen.

Gergics Enikő
(Színházi Kritikusok Céhe)

A székely menyecske meg az ördög (Fabók Mancsi Bábszínháza)

A szövegkönyvet népgyűjtések nyomán írta, az előadást rendezte és játssza: Fabók Mariann

Díszlet: Mátravölgyi Ákos
Bábok: Lellei Pál
Zene: Ács Gyula

Szentendre, Dunaparti Művelődési Ház udvara, 2021. augusztus 15., kb. 30 néző