Tejkút
Szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozata
A szatmári bábszínház Tejkút című előadását Nagy Regina rendezésében az erdélyi magyar színházak fesztiválja, a MAFESZT keretében temesvári gyerekek és fesztiválozó felnőttek is megnézhették.
A Tejkút alapjául egy népmese szolgál, amely Kriza János gyűjtéséből ismert, de Benedek Eleknél is olvasható. Király Kinga Júlia azonban csak a víz helyett tejet kínáló kút motívumát és a kutat egy ültő helyében kiivó óriást vette át a meséből. Az óriás az eredetiben férfi, itt viszont egy magányos asszony, aki hiába próbál kapcsolatot teremteni az emberekkel, mindig elzavarják. A gyerekközönség ezt már az előadásra várva, a folyosón megtapasztalhatta, amikor ezt-azt kérve hozzájuk lépett, de a (beépített) színházi dolgozók elküldték. Itt még nem tudhattuk, hogy óriás, még ha magasított cipőjében kilógott is nemcsak a gyerekek, de a felnőttek közül is. Hosszú gúnyája, kalapja miatt könnyű volt koldusnak nézni. A kb. kétarasznyi bábokhoz képest azonban már egyértelművé vált a helyzet.
Király Kinga Júlia darabja két ellenséges királyság állandósult harcára épül. Nem tudni, miért háborúznak pontosan, csak azt, hogy mindegyikük magáénak szeretné az egész tejkutat, amely most pontosan a két ország határán áll, és amelynek a felét a boldog békeidőkben még úgy ajándékozta oda egyik a másiknak. Az egyik királyságban egy királyfi, a másikban egy királylány száll szembe a szülők tiltásával, és indul vándorútra a közös boldogságukért.
Bandura Emese díszlete színekkel különbözteti meg a két országot, különben teljesen egyformák lennének a várak és a házak. Az egyiknek a tej fehérje, a másiknak a rózsa pirosa adja meg az alapszínét. Az előadás látványvilága, beleértve a bábokat és a jelmezeket is, vonzó és karakteres, a könnyen mozgatható díszletelemek többször vándorútra indulnak a színpadon, mozgalmasságot és lendületet kölcsönözve a játéknak, amelyet jól szolgál a zene is. Jó nézni a nyitóképet: ahogy a nézőtérre belépünk, már ott sakkozik a két ország határán a két kapuőr. A bábok külleme, kialakítása humorforrásul is szolgál, például a tanácsosoknál, akik képesek kiugrani és visszaugrani a hivatali funkciójukat jelző öltözetükbe.
Vannak azonban az előadásnak vitatható pontjai, ilyen mindenekelőtt az óriásasszony időben is rendkívül hosszúra nyúló lerészegedési jelenete. Az a népmesében is szerepel, hogy az óriást pálinkával itatják le, ott azonban egyáltalán nem kap hangsúlyos szerepet. Kriza Jánosnál ennyi az egész: „Hát pont tizenkét órakor jön az óriás, nekidől a kútnak, s mind egy cseppig kiissza. Na de meg is járta vele, alig lépett hármat, végigesett a földön s elaludt.” Itt viszont a pálinkafőzés rézcsöves eszköztárának felvonultatása után az asszonyt éppen olyan nehezen gyűri le a sokbögrényi pálinka, mint a fesztiválprogramban előző nap látott Raszputyint a háromszoros adag ciánkáli. És itt egyáltalán nem Laczkó Tekla színészi teljesítményével van gond, hanem azzal, hogy ennek a momentumnak nincs ekkora dramaturgiai jelentősége, akkor pedig érthetetlen, hogy egy gyerekelőadásban miért kell így tematizálni és humorforrássá tenni a részegséget.
A játék e részletet leszámítva is lehetne feszesebb, tömörebb. Ez különösen a vége felé, a fiatalok elé állított próbatételeknél érződik, miközben látványban ezeket a jeleneteket is szépen oldják meg.
A bábszínészek (Kófity Annamária, Nagy Anikó, Bandura Tibor és Nagy Tamás) az élőjátékot a bábjátékkal vegyítő előadásban felszabadultan, figyelmes összjátékkal vannak jelen. Az óriásasszony szerepében Laczkó Tekla érzékenyen jeleníti meg az óriás magányát és kapcsolódási vágyát.
A játék végére az is egyértelművé válik, hogy éppen ez: a másokhoz kapcsolódás, az ellenségeskedéstől mentes emberi kapcsolatok, barátságok megteremtése és megőrzése az előadás vezérgondolata. Szép befejezés, hogy a színészek kisétálnak a színpadról, és a nézők közé vegyülve éneklik el a záródalt.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Király Kinga Júlia: Tejkút
Szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozata
Játsszák: Kófity Annamária, Nagy Anikó, Bandura Tibor, Nagy Tamás, Laczkó Tekla
Díszlet- és bábtervező: Bandura Emese
Zeneszerző: Bakk Dávid László, Nagy Csongor Zsolt
Koreográfus: Gabriela Tanase
Rendező: Nagy Regina
MAFESZT, temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, 2023. január 25.
Fotó: Petru Cojocaru