Nyúl és Medve
Kolibri Színház
A piszén pisze kölyökmackók és csekély értelmű medvebocsok régóta fontos szereplői a gyermekirodalomnak, mégis különös az az intenzitás, amivel az elmúlt években berobbantak a magyar könyvpiacra a Medve + Másik Állat kombinációk összecsiszolódásáról, barátságáról, konfliktusoktól nem mentes együttéléséről szóló sorozatok.
Ott vannak például Andreas H. Schmachtl fanyar humorú Mókus és Medve-kötetei a pörgős Mókusról és a békés, bölcs Medvéről vagy Jarvis valamivel kisebbeknek szóló könyvei, melyekben Medve és Madár általában kissé bosszankodva, de megértéssel fordul a másik gyarlóságai, azaz „gyagyaságai” felé. Julian Gough pedig egy nyúlról és egy medvéről írt mesét – sorozatának első kötetét állította színpadra (meglepetés!) Nyúl és Medve címmel a Kolibri Fészekben a Kolibri Színház.
Az előadást Szívós Károly rendezte, sőt rendezi az orrunk előtt (na jó, persze: eljátssza, hogy az orrunk előtt rendezi). A kerettörténet szerint ugyanis egy nagymama (Török Ágnes) és egy nagypapa (Szívós Károly) várja az ikerunokáit, akiknek születésnapja van, és mit ad isten, a nagypapa a Nyúl és Medve című könyvet, a nagymama pedig egy nyúl- és medveplüsst vásárolt az alkalomra. Nagypapa szerint ebből egyenesen következik, hogy el is kell játszaniuk-bábozniuk a mesét, amibe nagymama tessék-lássék beleegyezik, de aztán lelkesen veti bele magát az alkotómunkába. Így az előadás egy kicsit a színházról, a színházcsinálásról, az előkészített és a spontán pillanatokról is szól, ami nem megy a varázslat rovására, sőt a kerettörténet: a mesélés gesztusa, a játék bizonyos szempontból érdekesebb, izgalmasabb is, mint maga a mese.
Az első jelenetben a nagypapa – az elsősökből álló közönség legnagyobb örömére – egészen úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek, aki a maga módján akar szülinapot ünnepelni, aztán amikor kap egy kis teret, egészen együttműködővé válik. A nagymama eleinte nehezen azonosul a rá osztott szereppel, a nyúl valóban eléggé tahó karakterével, zsémbeskedik hát egy kicsit a feje tetejére állított szoba és a hópehelyként szétszórt papírfecnik miatt. De ahogy megy előre az előadás, egyre nagyobb az összhang és a szeretetteljes harmónia kettejük között – tulajdonképpen ez történik a mesebeli állatokkal is, csak ők sokkal messzebbről indulnak.
A nagypapa rafinált módszerekkel varázsol téli erdőt a hálószobából: dunyhából lesznek a hófödte dimbek-dombok, párnából a hógolyó, nagy nejlondarabból a befagyott tó, papírfecnikből és kéziventilátorból a hóesés (tervező: Török Ágnes). Előfordul, hogy egy-egy jelenetet kétszer is eljátszanak, mert a nagypapának utólag eszébe jut egy effekt, amit persze házilag barkácsolt eszközökkel ér el. Az ok-okozati viszonyok is felbolydulnak egy kicsit: nagymama megteker egy bakancsra erősített kurblit, és kivilágosodik a színpad. „Ez meg hogy lehet?” – kérdezi egy meglepett hang a nézőtéren, hiába, ez az a korosztály, amely sokszor már átlát a szitán, de még fogékony a varázslatra, és az előadás ki is használja ezt. A zenét (Darvas Benedek) a „YouTube”-ról szedik – a nagyszülők egy nyomógombos, kagylós telefonnal babrálnak – miközben valójában egy zenész, Kaboldy András gitározik a színpadon a sarokban, akinek a kalapját egy madzag segítségével mindig felhúzza egy titokzatos kéz, amint felcsendülnek a húrok.
A két színész kihozza a plüssállatokból, amit lehet, de mivel tényleg nem bábokról van szó, elég korlátozottak a lehetőségeik; apró, kedves gegekre azért így is futja. Talán a magánszámok a legviccesebbek: ahogy Medve egy dalt brummogva hóembert épít vagy ahogy Nyúl kivagyi módon táncikálva előadja magát. A farkasos-üldözéses jelenetek viszont kilógnak kissé, a plüssfarkas egyrészt a kerettörténeten átlépve, „csak úgy” csöppen bele az előadásba, másrészt a különböző helyszíneket megtestesítő dobozok jóval bábszínháziasabb, vagyis kevésbé „házias” kellékek. Hiszen az előadás akkor van elemében, amikor elhisszük: tényleg csak arról van szó, hogy egy nagymama és egy nagypapa bolondozik kicsit az unokái kedvéért a nappaliban.
Rádai Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Julian Gough: Nyúl és Medve (Kolibri Színház)
Játsszák: Török Ágnes, Szívós Károly
Zenész: Kaboldy András
Tervező: Török Ágnes
Zene: Darvas Benedek
Rendező: Szívós Károly
Kolibri Fészek, 2024. november 30.
Fotó: Horváth Judit
