A lány, aki nem beszélt

Aranyszamár Bábszínház

Turbuly Lilla
2022. október 1.

 

Tóth Krisztina mesekönyve, amelyből az előadás készült, az örökbefogadást tematizálja, de úgy, hogy közben egyáltalán nem tematizálja. Elmond egy, pontosabban három, egymással szorosan összefüggő mesét, amely egy erdőben világra jött kislány történetét követi a születését megelőző időktől kezdve új családba kerülésén át fiatal felnőtt koráig, amikor visszatér az erdőbe, hogy megismerje születése történetét és a gyökereit.

Érsek-Csanádi Gyöngyi

A népmesék hangján szólal meg, és ez a hang szépen összesimul a saját írói hangjával, kiadva egy varázsos, ironikus, időnként meghökkentő történetet. Így aztán a könyv és a belőle készült előadás része ugyan a „problémairodalomnak”, de úgy, hogy nem lóg ki belőle a pedagógiai lóláb. (Van egyébként másik, szintén kortárs mesekönyv és gyerekelőadás is erről a témáról, a máshonnan közelítő, de szintén érvényes Kisrigók, Paulon Viktória meséje, melyet a Budapest Bábszínház állított színpadra Hoffer Károly rendezésében. És milyen jó, hogy a klasszikus mesék sok árvája és mostohája mellett végre a mai gyerekek szemszögéből is foglalkoznak ezzel a témával!)

Markó Róbert rendezése nagyon jól eltalálta azt a hangot, amely illik ehhez a szokatlan „népmeséhez”. Kőszegi Mária és György Zoltán Dávid élő játékkal jelenítik meg az erdőben, nomád körülmények között élő cigány szülőket. Játékosan, humorral, néhol iróniával. A természetközeli történet aztán egyszer csak abszurdba fordul, amikor az asszony előbb egy baglyot (ez talán meglepő, de még belefér egy szokásos mesébe), majd egy hatalmas szemet szül (ez már szinte gogoli fordulat). A szem és a hozzá kapcsolódó asszociációs háló, például az emlékezés (v.ö.: emlék-szem) visszatérő eleme Tóth Krisztina költészetének, és ez a kontextus itt is megjelenik.

A gyereknézők általában jobban veszik az abszurd fordulatokat, mint ahogy azt a felnőttek gondolják, itt pedig idővel minden meglepő motívum szervesen ágyazódik az egészbe. Felnőttként az már kérdésesebb, hogy a visszatérő és visszatérően nevetést kiváltó mondat: „Asszony, ne halj meg, mert nagyon megverlek!” nem erősít-e a gyereknézőkben negatív sztereotípiákat. Nem arról van szó, hogy ne kellene beszélni arról, hogy vannak bántalmazó szülők, családok, nagyon is kell. Csak itt – az alapmesével egyező módon – egyértelműen a cigány szülőkhöz kötik ezt a sztereotípiát.

A természetes, a magától értetődő és a meglepő izgalmas keverékét adja a látványvilág is. Horváth Márk az erdei környezetet natúr színekkel, természetes anyagokkal (fa, lenvászon) jeleníti meg. A két, tologatható díszletelem hol elválik, hol egymás mellé kerül, igazodva a történet menetéhez. Az első különös elem, ami kiugrik ebből a látványvilágból, az óriás szem, majd a kislányt magához vevő anya és fia bábja. Egyszerre idéznek összerakható fajátékokat és emlékeztetnek számítógépes játékfigurákra. Így önmagukban egyesítik a természetes és az indusztriális, városi világot. A kontraszt akkor lesz teljes, amikor az idős cigány szülőket mohás fatörzshöz hasonlatos, maszkszerű bábokkal jelenítik meg.

Cseri Hanna a cigány dalokból inspirálódó zenei világot teremtett a játékhoz.

A három színész (a már említett Kőszegi Márián és György Zoltán Dávidon kívül Érsek-Csanádi Gyöngyi a harmadik játszótárs) közvetlen, természetes játékkal lakja be ezt az egyedi mesevilágot. A premieren még érezhető volt némi bizonytalanság a báb- és tárgymozgatásban az egyébként nem bábszínész György Zoltán Dávidnál, és valószínűleg Horváth Márknak is erősebb ragasztót kell használnia a bábokhoz, de ezek az apró döccenők nem voltak különösebben zavaróak, már csak azért sem, mert a játéknak van egy jólesően közvetlen, oldott jellege.

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen korosztálynak való az előadás. A színlap szerint  hatéves kor felettieknek szánják. A moly.hu-n a könyvet 13 éves kortól ajánlják, ami biztosan soknak tűnik, még akkor is, ha a gyökerek, az identitás keresése a kamaszkor sajátja. A kisiskolás korosztálynak már bátran ajánlható. Ahogy ettől a korosztálytól felfelé is bárkinek, mert letisztult, míves adaptáció született ebből a különleges mesekönyvből.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

A lány, aki nem beszélt (Aranyszamár Bábszínház)

Tóth Krisztina azonos című mesekönyvéből írta: Markó Róbert
Játsszák: Érsek-Csanádi Gyöngyi, György Zoltán Dávid és Kőszegi Mária
Látvány: Horváth Márk
Zene: Cseri Hanna

Rendezte: Markó Róbert

Eötvös10, 2022. szeptember 4., kb. 100 néző

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból