Boribon
Harlekin Bábszínház
Gabnai Katalin
2022. szeptember 24.
Ez év májusának utolsó vasárnapján mutatták be Egerben a Marék Veronika örökzöld Boribon-történeteiből Szűcs Réka által bábszínpadra írt, s általa is rendezett, három bábos színészre elképzelt játékát. A Boribon és Annipanni, Boribon autózik, Boribon és a hét lufi, Jó éjszakát, Annipanni és a Boribon cicája című meséket felhasználó előadás dramaturgja Szabó Attila, s ő írta a könnyed és – már bocsánat a kifejezésért, de az egészen kicsiknek szóló színházi produkciók világában – szokatlanul „épeszű”, gügyögéstől mentes dalocskák szövegét is. A produkció zeneszerzője Zádori Szilárd, a díszletet, a jelmezeket, a bábokat is Csonka Erzsébet tervezte.
Nagy élet van mostanában a Török Pál utcában. Ekkor még nem tudtam, de ma már örömmel adom hírül azt is, hogy a hetvenes évek legendás „pincéseit” egybegyűjtő és fölnevelő Keleti István (1927-1994), az akkori igazgató nevét viseli ez év szeptember 21-től – a magyar dráma napjától – kezdve a Pinceszínház frissen átadott Keleti István Stúdiója. Sokan örülnek most ennek, csak gratulálni lehet a névválasztáshoz. „A Keleti”, ahogy emlegették, vagy „Pista bácsi”, ahogy szólították, elégedett lett volna az egriek mostani vendégjátékával, s ahogy szokta volt, nevetve osztotta volna meg „szerény, de egyedül helyes véleményét” az alkotókkal.
Szeptember első szombatjának délutánján nemhogy a lépcsőkön, de még a földön is ültek nézők. S jelzem, én ennyi fiatal, gyerekére figyelő „apukát” nem láttam egy kupacban mostanában, az ennyire kicsikkel, az ültükből fölpattanó, majd elbóklászó apróságokkal többnyire nagy türelmű anyukák szoktak megjelenni. Aztán minden azon múlik, van-e színész az előadói gárdában, s van-e húzása a történetnek, hogy épen maradjon a játék. A kék, piros, sárga négyzetekből és háromszögekből álló paravánból némi rásegítéssel hirtelen világ varázsolódik. Napocska, felhő, csillag emelkedik a magasba, emelkedő és huppanókat rejtő országutacska tekereg. s közöttük lépeget egy frissen ébredt játékmackó, maga Boribon.
Napsárga overallban a szőke Szabados Böbe játssza a riszáló, ugrándozó, nappal is álmodozó kicsi medvét, a pirosba öltözött, sötét hajú Bábinszki Ágnes Annipannit, Boribon gazdáját és gondozóját alakítja, a snájdig, kék munkaruhába bújt Sóvári Csaba Olivért pedig Hapci cica szerepében látjuk először. Összeszokott, „takk”-ra dolgozó, de közben a közönségre is figyelő csapatot alkotnak ők hárman. Minden tárgynak (piros cipőnek, kék ingecskének, sárga kalapnak) és minden eseménynek (szamócavadászatnak, autós kirándulásnak, almáspite-készítésnek) patikamérlegen kimért bemutatkozási és vendégeskedési ideje van a közönség előtt.
Ami először meghökkent, majd később jelentős elméleti és gyakorlati tanulsággal szolgál, az a kicsi jelenetek utáni, bevallottan tapsváró tabló és a vele járó csönd. Menet közben fogom fel ennek a jelentőségét, s értem meg, a köröttem lévő karonülőkkel együtt, hogy ez itt színház, mely egyszerre bábszínház is, s most megtanuljuk, hogy ilyen helyen tapsolni szokás. A helyzet többször ismétlődik, s a monitorok előtt cseperedő gyerekek egyre nagyobb biztonsággal csapják össze a kezüket ilyenkor. Csöndes öröm jár át. Most is tanultam valamit. Ez a séta-forma, ez az ismétlődő dramaturgiai „csüccs!” beválik a kicsiknél.
Szaporodnak az izgalmak, s meg kell hagyni, igazi mesebeli pillanat, amikor a dúsan termő gyümölcsfa előtt a sütkérezésre készülő Annipanniék fölkurjantanak a magasba, szólván „Ki szeretne almáspite lenni?”, s rögtön három jelentkező is akad a feladatra. Boribon hét lufijának sorsa és a velük járó bénázás élénken foglalkoztatja a közönséget, egy négyévesforma, jövendő reálpolitikus „Hülyék ezek!” kiáltással foglalja össze a történéseket, de nem képes elrontani az együttérző bámészkodók örömét. Mind a táncok, mind a dalocskák, mind a közönség sorai közé történő lefutások és kergetőzések a legjobb időben történnek. Jól felismerhető, egyszerű vonásokkal rendelkezik minden báb, a nyuszi, a mókus, a süni, a béka, egyénítésüket pedig segíti egy kis könnyen játszható pöszeség vagy megfázásos orrhangúság.
A nappal és az éjszaka szép váltakozása az ébredés és az elalvás bensőséges szertartásaival kap finom, hullámzó ritmust. A legnagyobb érzelmi küzdelmet a cica megjelenése, befogadása és eltűnése okozza. Érezni a levegőben, hogy sokan ismerik a családokat is megrengetni képes problémát, segítenek is a keresésben. Cirregő ciccegések, jeladó nyávogások nőnek hatalmas macskacsalogató kórussá. Már mindenki Hapcit, a cicát űzi, keresi, akarja, ezért lehet együtt dobogni, tapsolni, hörrenni és miákolni, de szerencsére időben érkezik a finálé. Így már csak titkon vallom be, hogy az egri Harlekin Bábszínház bájos előadása közben, bizony, magam is olthatatlan vágyat éreztem egy kiadós nyávogásra.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Marék Veronika: Boribon (Harlekin Bábszínház)
Szereplők: Szabados Böbe, Bábinszki Ágnes, Sóvári Csaba
Dramaturg, dalszövegek: Szabó Attila
Zene: Zádori Szilárd
Tervező: Csonka Erzsébet
Rendező: Szűcs Réka
Pinceszínház, 2022. szeptember 3., kb. 100 néző
