Tükörben
Nemzeti Táncszínház
Proics Lilla
2022. január 1.
Figyelemre méltó perspektívát kínál a Nemzeti Táncszínház Tükörben című, középiskolás osztályoknak szánt táncszínházi nevelési előadása. A közönség a körbe-tükrös próbaterem padlójáról, párnán ülve nézheti a táncosokat közelről, ami szokatlanul közvetlen nézőpont.
Legalább kétféle nézőnek szól ez a játék: azoknak, akiktől idegen a klasszikus balett nyelve és azoknak, akik kedvelik.
A táncosok: Kiss Rebeka Petra, Rovó Virág, Horváth Bence, Kóbor Demeter prózai szerepeket visznek, de minthogy táncosokat alakítanak, egy-egy mozdulatsort, illetve néhány kettőst is bemutatnak. Ezek a kis etűdök ügyes kedvcsinálók a tánctól idegenkedő nézőknek, mert didaxis nélkül ébresztenek rá arra, hogy adott mozdulatsorok megérthető gondolatokat, illetve érzéseket közölnek. Akik pedig nagyszínpadi előadásokat szoktak nézni, és felhasználói szinten ismerik a balett hagyományos nyelvét, azoknak érdekes lehet részleteket ismételve, egészen közelről szemügyre venni, abba is bepillantva, hogyan épül technikailag egy szerep. Minderre ráerősít Mester Dávid zeneszerző azzal, hogy olyan karakteres zenét rakott össze Prokofjev-motívumokat is használva, ami helyzetteremtő erejű – a gyors jelenetváltásokkor különösen jól vezeti a nézőt.
A Rómeó és Júlia felütésének és fő dilemmájának tart tükröt a balettintézeti történet (író: Kovács Gábor Attila, koreográfus: Kun Attila, rendező: Halász Glória), aminek a szerelem csak mellékszála. Shakespeare darabját sokkal többször láttam nagy szerelmi tragédiának játszani, semmint ahogy itt is értik: a dráma az egyre hevesebb és nyugtalanítóbb szabadságkeresésről szól, arról, hogy a fiataloknak nincs tere a hatalmat birtoklók mellett – ha nem a családban, akkor a szakmában. Minthogy ilyen alaposan újragondolták az ismert történetet, azonnal hiányérzetem támadt, miért hagyták reflexió nélkül azt a sablonosan hamis képet, hogy a lányok versengenek egymással, bezzeg a fiúk barátsága mély és igazi. A két színésznő nyilvánvalóan tudott volna még árnyaltabb és bonyolultabb figurákat is játszani, mint ahogy egyébként mind a négyen komplex, izgalmas alakokat építettek a játékhoz. Kiss Rebeka Petra olyan titokzatosságot és autoritást sűrített az alakításába, ami messze túl van a néhai Júlián, Rovó Virág viszont hálátlanabb feladatot kapott unalmas pedánsként, aki más lányokkal kiszámíthatóan intrikus – a tanárok által kondicionálva. Horváth Bence figurája játékosabbá kerekedik, mint Kóbor Demeteré, akinek klasszikusabb Rómeó-szerű szerep jut. A történet egyébként friss és érdekes, és nemcsak attól, hogy a színen levők szépen összehangoltan dolgoznak, hanem mert húsbavágóan fogják meg Rómeó tragédiáját. Az pedig merő élvezet, hogy közelről figyelhetjük a kecses könnyedséggel mozgó, gyönyörű fiatalokat.
Az előadást követő foglalkozást, amit a színész-táncosok immár átvettek a Káva művészeitől (Takács Gábor és Kardos János dolgozták ki), odaadó figyelemmel és kíváncsi kedvvel vezették. Ahogy beálltak játszani az asszociációs körbe, majd a belsőhang-játékba is, azzal egészen oldottá tették a helyzetet. Ez utóbbi feladattal Dénes figuráját vizsgálta a közönség – mivel az előadás nyitva hagyta a történetét a tekintetben, hogy ez a végzős balettintézeti Rómeó hol és hogyan találja meg majd magát –, miközben végigsétált a diákok sorfala közt, ahonnan mondások hangoztak el arról, öt év múlva mit csinál, hol tart majd. A plakát-játék kicsit iskolás lett az előző két feladat költőiségéhezt képest – hogy kiscsoportokban alkossanak szobrot a legfontosabb pillanatról –, talán azért is, mert a négy csoport önállóan dolgozott, az alkotók pedig nem vettek ebben részt, csak a szobrok bemutatását vezették, egyébként teljesen relevánsan.
A végén viszont remekül működött kiscsoportokban a forrószék: a négy szereplő köredzésszerűen végigjárta a csoportokat, ahol őket lehetett kérdezni az előadásról és a szakmáról. Halálosan kíváncsi voltam, de viselkedtem és nem mentem közelebb, hogy kihallgassam a beszélgetéseket – ránézésre fontos körök voltak ezek, a diákok érdeklődése egészen látványosnak mutatkozott.
Proics Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Tükörben (Nemzeti Táncszínház)
Táncművészek: Kiss Rebeka Petra, Rovó Virág, Horváth Bence, Kóbor Demeter
Színészek (hangfelvételről): Igó Éva, Szilágyi Csenge, Kövesdi László, Lukács Sándor, Pataki Ferenc
Látvány- és jelmeztervező: Pintér Áron
Jelmezkivitelező: Muladi Klára
Zeneszerző: Mester Dávid
Sound designer: Farkas Bence
Hangmérnök: Balogh Péter
Színházi nevelési szakértők. Kardos János, Takács Gábor (Káva Kulturális Műhely)
Rendezőasszisztens: Égető Fanni
Produkciós menedzser: Varga Nikoletta (Nemzeti Táncszínház)
Író: Kovács Gábor Attila
Koreográfus: Kun Attila
Rendező: Halász Glória
Nemzeti Táncszínház Próbaterem, 2021. december 10., kb. 50 néző