Szegény ördög!

Együgyű Mihók

Ládafia Bábszínház

Papp Tímea

2021. szeptember 25.

Kedélyes Tökös-mákos szép jó napot!-tal köszönti a kicsinyke közönséget Néder Norbert a 100 éves Budapestet ünneplő szeptemberi szombat délelőtt. (Megnyugtató, bár jelen járványos körülmények közt bizarr a folytatás, hogy jelzi a felnőtteknek, a halál tobzódásától tartózkodni fognak.) A Ládafia Bábszínház Együgyű Mihók, avagy a balgaság szerentséjének egészen igaz története című előadásának teret adó fakocsi és a rá felpakolt kelléktárgyak legalább ilyen régi falusi mindennapokat idéznek. Van itt vödör, szakajtó, a 3D képmutogatásban fából faragott ökrökkel, fejszével játszik Néder.

Megtudjuk, ezen a színpadon minden a legcseresznyébb cseresznyefából és a legzsákabb zsákból készült. (Csodálatos a minőségi fokozás!) Jó ránézni a funkciótól függően hol göcsörtösre hagyott, hol szép simára gyalult, csiszolt fadarabokra, a forgácsnál alig valamivel nagyobb hulladékból összemadzagozott macskamarionettre, a krumpliszsákhoz hasonlóan alaktalan, bumfordi Ilókra és kötényes, kékfestő kendős feleségére. Aligvarrott, inkább toszogatható, nem pedig cizelláltan mozgatható tömött rongybabák ezek, kezük egyujjas kesztyűhöz, lábuk kacsatalphoz hasonló alakú falapocska. Bájuk és szerethetőségük azonban vitathatatlan. A népmeséhez illő autentikus közeget teremti meg a maradékanyag-használat, és finoman fölhívja a figyelmet arra, amit már eleink is tudtak, sőt nálunk sokkal jobban tudtak, hogy ne pocsékoljunk. Ez a produkció pozitív tanulsága.

S hogy mi a meséé? Azt már nehezebb megfogalmazni. Mihók ugyanis egyáltalán nem okos, nem furfangos, nincs meg neki a magához való esze. Semmi ilyesféle tulajdonsága nincs. Nem cselekszik, vele csak úgy, passzívan sodródva, életét végigszundikálva megtörténnek a dolgok. Tényleg egyetlen dologra koncentrál, nevezetesen arra, hogy aludjon. Vagy ahogy a mesélő már-már eposzi jelzőként ismételgeti: szorgos férfiember módjára igen fontos tevékenységet kezdjen. Ahelyett viszont, hogy a restség főbenjáró bűnéért Milókra penitenciát róna égi vagy földi hatóság, ő bezzeg mindent megúszik. A munkát ugyanúgy, mint azt, hogy nagytermészetű felesége pedagógiai jelleggel elseprűzze.

De ne ugorjunk ennyire előre, menjünk szép sorjában a mesében.

Adott tehát Mihók, aki nem nagyon kapdos otthon a munka után. Némi galibát okoz a pincében – ami értelemszerűen a kocsi alatt található –, nem véletlen, hogy asszonya büntetésből elzavarja az erdőbe. A helyszínváltás – csoda! – egyetlen mozdulattal megtörténik: a kocsi közepébe épített picurka forgószínpad egyik oldala a ház, a másik pedig a kerek erdő. Itt találkozik a veres pofájú, hegyes szakállú ördöggel, akinek fából faragott feje és rebbenő rongyteste szép texturális kontrasztot képez.

A balga ördög munkát kínál Mihóknak. Ha sejtené, mennyire mellétrafál új szolgájával… A lassú beszédű, málé és mamlasz Milók helyett ő hord vizet és fát. Az aktív cselekvő igazi lúzer. Csak sajnálni tudjuk szegény egyszerű igényű ördögöt. Milók fordított logikája – nem megy vízért, mert sokkal egyszerűbb lenne a kutat hazavinni – ugyanis nem furmányosságból, hanem munkakerülésből fakad. Azt is véletlenül ússza meg, hogy az ördög dühében összeverje. Teljesen prózai az indok: túl bolhásnak találja a helyet, ezért máshova megy aludni, a szokásos helyen egy letakart tuskót hagy. Bele se gondoljunk abba, mi van, ha Milókot hasogatják össze.

Semmilyen tudatos átverés, móresre tanítás nincs Mihók tettei mögött. Alvási szándéka mégis szerencsét eredményez, miközben a szent együgyűség helyett minden a rémes lustaságára vezethető vissza. (Az ördögnek is így mutatkozik be: szokott szolgálni, ha megfizetik, de miegymást nem vállal, és tud enni, inni, aludni.) A néző hajlamos az ördögöt megsajnálni, Mihókot lustasága, Mihóknét pedig abuzív természete miatt finom távolságtartással szemlélni. Elgondolkodtató, vajon mi tartja össze ezt a házasságot. A megszokáson, később a rájuk szakadó több zsáknyi értékes hasznosságon kívül nehéz más indokot találni. A felnőtt fennakad, a gyerekek mennek a mesével.

A cím jóval hosszabb, mint az előadás, amiből nem spórolt kedvet, energiát sem Néder Norbert, sem partnere, Néder Janka, de rutinosan fölmérve a helyzetet – utca ide vagy oda – nem a harsányabbik fajta, az érzelmeket kihangosító és a mozdulatokat megszélesítő vásári játékmódot használták a létszámában kicsiny, lelkesedésében viszont nagyon is hálás közönségnek. A mese véleményes, a produkció nem. Maradjunk ennyiben.