Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj

Maszk Bábszínház

Stuber Andrea
2022. július 9.

A Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj című népmese – amelyből a „terülj, terülj, asztalkám!” és az „üssed, üssed, botocskám!” varázsigék nagy biztonsággal benne vannak a köztudatban – arról szól, hogy a szegény ember kénytelen elküldeni dolgozni három felnőtt fiát. El is mennek a fiúk, leszolgálnak egy-egy évet egy furcsa öregnél, s fizetségül csudás dolgokat kapnak: étellel bármikor szolgáló asztalt, pénzt tüsszentő szamarat és öntevékenyen harcba lendülő botot. A nyerészkedő kocsmáros azonban tudomást szerez szállóvendégei kincseiről – legalábbis az első kettőről –, és kicseréli az asztalt meg a csacsit egy-egy varázstalan példányra. De mivel a bot különös tulajdonságáról nem tud, így az szolgáltat igazságot Málészáj vezényszavára. Ezután a szegény emberhez visszatérnek a fiai, hosszú távra gondoskodva a család jólétéről és anyagi biztonságáról.

Ha a mese üzenetét avagy tanulságát keressük, arra juthatunk, hogy ajánlatos olyan munkahelyet keresni, ahol a javadalmazás (bér plusz cafeteria) megoldja a jövőnket. Másfelől szükséges az is, hogy alaposan el tudjuk látni a baját annak, aki kifoszt bennünket. Ennek a kettőnek különböző kombinációi is szóba jöhetnek.

A gödi Maszk Bábszínház, Havas Edina és Havas Zsolt kétszemélyes vállalkozása szokásához híven a lehető leghagyományosabban állította színre a mesét. Havas Edina ügyes dramaturgiai összevonással mintha nem is egymás után küldte volna el a fiúkat szolgálni. Legalábbis nem egyenként mennek haza a hasznavehetetlen, kicserélt ingó vagyonukkal. Úgy tetszik, összefésülve zajlanak az események – evvel megkímélnek bennünket némely ismétlésektől. A három gyerek egyszerre válik a tolvaj kocsmáros áldozatává, aki esetünkben egy nagy keblű fogadósné, báb alakban. Ezúttal tehát asszonyszemély az, akit büntetőeljárásként meglehetősen kíméletlenül eltángáltatnak a szegény ember fiai.

Havasék bábszínháza külsőségeiben is népies: prológusként a népviseletbe öltözött Havas Edina kilép a díszlet elé és röviden elmondja a mesét, amit látni fogunk, talán a biztonság kedvéért. Az előadás szövege is igyekszik népiesnek és ízesnek hatni, például a címben említett „szentséges derelyevágó” a megdöbbenés (két) szava. A díszlet egyszerű: a festett ház csak a legszükségesebbre szorítkozik: a tetején kissé idegenül mered pár téglaszerűség, mert mindjárt a történet elején ledől majd a kémény. Amikor a házdíszletet megfordítják, nehezebben felismerhető, de így lesz belőle az erdőben élő öreg tanyája, majd a két oldallapot kihajtva a kocsmárosné fogadóját ábrázolja. Elöl egy hosszabb kifutó, hogy ott játszódhasson a bábos cselekmény.

A bábok hátsó mozgatásúak, a tarkójukon fogantyú, tehát bunraku jellegű játék folytatható velük. Inkább csak álló helyzetben tarthatók, mert a végtagjaik nemigen hajlanak, csupán lógnak. Bár előfordul, hogy a játszók székre ültetik és ott hagyják valamelyik bábot, és ilyenkor mintha ájult embert látnánk lerogyva. Egy alkalommal Havas Edina még avval is próbálkozik, hosszasan, hogy a székre tett báb kezébe adja a csacsi kötőfékét, de ez eleve kevés eredménnyel kecsegtet.

A Havas pár tagjai kellemes orgánummal bírnak – Havas Edina „rajzfilmfigura-hangja” különösen kedves –, szépen beszélnek és zengőn énekelnek. Az eladásmódjuk szembeötlővé teszi, hogy itt a báb pusztán dekoráció, semmi egyéb. Praktikusan azt a funkciót tölti be, hogy a segítségével megduplázható a színen lévő mesehősök száma, hiszen Havas Zsolt és Havas Edina is tud egy-egy bábot tartani mindegyik kezében. Ám a bábok mintha csak arra szolgálnának, hogy lefoglalják a két előadó kezeit. Hiszen ők a bábok feje fölött pontosan úgy játszanak, mintha a bábok nem is lennének. Semmilyen kapcsolatban nem állnak velük. Úgy tűnik, Havas Zsolt a vezéregyéniség, aki élénken és folyamatosan keresi a szemkontaktust a közönséggel, közvetlenül a gyerekekhez beszél, nekik grimaszol. Mintegy a bábfigura nevében halmozza el a nézőket a mimikai gesztusok garmadájával. Semmit nem bíz a véletlenre, a vége utáni végét sem: befejezésként még kiáll a színpad elé, elköszön a publikumtól és instrukciókat ad a gyermekeknek az életet és a konkrét nyári napot illetően. Ki megszeppenten, ki tikkadtan, ki felvillanyozva, ki megkönnyebbülten távozik.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj (Maszk Bábszínház)

A mesét színpadra írta: Havas Edina
Előadják: Havas Edina, Havas Zsolt

Gorka Múzeum, Verőce, 2022. június 25. kb. 30 néző

close
SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket??

Akkor íratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét küldés!