Vadak ura – The Covenant
TGB Produkció, RaM Színház
Gabnai Katalin
2021. november 10.
Támadószínház sokféle van. Van, amelyik a rendező abuzáló energiáit ereszti ránk, belepasszírozva a nézőkbe a kívánatosnak tartott lelkiállapotot, s vannak a vállalkozói hadviselés képviselői, akik a jóízlés és a pénztárcák ellen indított harcban tehetségesek. Az utóbbiak egyikéről számolok be, azon töprengve, hogy egyáltalán meg lehet-e óvni magunkat az efféle teátrális preparátumok törleszkedő akcióitól.
Semmi kétség: egy jól ismert pénzcsinálási mód speciálisan magyar financiális talentuma szabadult rá a családi színház jövedelmező válfajára. Ráadásul alighanem a vadászati kiállítás farvizén billeg a Magyar Természettudományi Múzeum és a Soproni Petőfi Színház stratégiai együttműködő partnerségével készült, bundás lényeket és 90 négyzetméter ledfalat felvonultató produkció. A színlap szerint: „Hivatásunk ÉLMÉNYT közvetíteni nézőinknek és az se baj, ha a covid lelkileg túlterhelt egy éve után a pozitív előjelek mentén ELKÁPRÁZTATÓ és LENYŰGÖZŐ, nem pedig meghatározóan megdöbbentő és meghökkentő!”
Mindazonáltal az élmény inkább megdöbbentő. Nem kételkedem az alkotói szándékok tisztességében. Egressy Zoltánt bizonyára megkeresték, hogy kéne valami jó állatosdi, s ő írt egy hozzávetőleges EU-karikatúrát, melyben az elnyomott, s takarításból élő vaddisznók Agyar nevű kiskanja megismerkedik és szerelembe esik a vadállatok befogásától és kitömésétől boldog, gazdag emberhez helikopteren szállított, ám az égből a sámánhatalmú Óbagoly asszony hatására leesett, Azuka nevű varacskos disznócskával. Mindez az erdei hatalomváltás idején történik, amikor az acsargó, de rém buta farkasok, a nehézkes medvék, a csupa nőből álló, riszáló rókanemzetség – a már levadászott hiúzok után – egymást tapossák a hatalomért. Azukát „az ember” elkapja, de ő, elsősorban a véres kötényét lobogtató gazdag úr frissen megvilágosodott, Gusztáv nevű segédjének hathatós közbenjárásával s Agyar tüsténkedése révén, kiszabadul a fogságból. A vadak, akik eddig fintorogva nézték a menekültnek tűnő, majdnem-majdnem kitömött malacleánykát, megadják magukat, s míg a magasban a szentjánosbogárkák Magyarország térképét formázzák egy csillogó pillanatra, Agyar trónra kerül, s mértékvesztő tapsrend kezdődik.
A zene – gondolom, akartan – elképesztően eklektikus, de egy-két dal (például a farkasvezéré és a jóstehetségű hóbagoly madámé) megállná a helyét bármelyik világhírű, de egyébként arctalan zenés színházi produkcióban. Müller Péter Sziámi dalszövegei időnként meg is nevettetnek, a „tűnj el, különben csak bűnjel lehetsz” belső rímpárja például egészen remek. A hatalmas, háromszoros szereposztású előadócsapat a már emlegetett, ütemre rángatózó képeket villantó, óriás ledfalak előtt jön-megy, s valahogy együtt lesz az egész nehezen viselhető. A legnyomasztóbb teher a műszőrmefélékbe burkolt táncosok és énekesek jelmezeiből adódik. Minden veszélyérzet nélkül készülhettek ezek a ruházatok (jelmezkarakter rajzok: Barcsik Anna, aki talán a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanulója?), mit sem tudva az állatszereplők bábos és élőszínházi, s pláne táncszínházi megjelenítésének problémáiról, s mit sem tanulva a sok sikertelen hazai és külhoni megoldásból. De ugyanezt a totális tanácstalanságot mutatják az innen-onnan összejött, vegyes koreográfiájú kartáncok is. Leginkább talán a Disney-filmek mozgásvilágát idézi a bordélyházi magatartású rókalányok vissza-visszatérő, viszketeg testhulláma, s a terminátor tántorgásait juttatják eszünkbe a nagyvadak ijesztőnek szánt léptei. Attól meg, hogy hol az óriásfákkal teli erdőt, hol a plitvicei vízeséseket, vagy épp a semmire vetített grófi kastélyt mutatja a folyton reszkető, agyondíszített háttér, igazi álszínházi eseménnyé válik a produkció. A videóinstalláció és a zaj elnyomja az alig-alig érzékelhető színészi megnyilvánulásokat.
De sejthető, hogy a reklámkampány, s a megtévesztő, ravaszka, angol alcím megteszi majd a hatását. (A Covenant egyébként egy 2006-os amerikai természetfölötti horrorfilm, de van egy ilyen című 1985-ös film is, s a videójátékok sorozatában a Covenant /Halo/ idegen fajok vallási szövetségét jelenti. Szótári fordítása: testvériség, szövetség, megállapodás, frigy stb.) Az Origo szerint a kreatív ötletgazda Vona Tibornak, az ExperiDance társulatának ügyvezető igazgatójának „sikerreceptje az úthengeré: haladjunk teljes gőzzel, robajosan, végül mindent elsimítva.”
A siker elháríthatatlan tehát, egy jegy 5500 vagy 8500 forint. S meglehet, lesz itt pedagógiai haszon is. Pataki András, a rendező, a színművészeti új tanára, gyakorlatban elemeztetheti a hallgatókkal, mi történik akkor, ha az alkotók szakmai elbizonytalanodás, rohammunka vagy kompetenciahiány miatt összecsapott ajánlatait minőségérzék és bátorság hiányában nem utasítja vissza időben a rendező.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Vadak Ura – The Covenant (TGB Produkció)
Író: Egressy Zoltán
Zene: Sebestyén Áron
Szereplők: Pesák Ádám / Ódor Kristóf / Papp Attila, Magyar Viktória / Békefi Viktória / Fekete Kovács Veronika, Ragány Misa / Szabó Máté / Sánta László, Mikola Gergő / György Rózsa Sándor, Szentmártoni Norman / Savanyu Gergely / Kovács Áron, Füredi Nikolett / Simon Boglárka /Kisfaludy Zsófia, Makrai Pál / Kósa Zsolt, Falusi Mariann / Fésűs Nelly / Janza Kata
Koreográfia: Re-Production, Benkő Dávid, Benkő-Morvai Veronika
Jelmez: Zséli Csilla
Rendező: Pataki András
RaM Színház, október 15., kb. 500 néző
