V. Tantermi Színházi Szemle

FÜGE Produkció

Papp Tímea
2021. november 6.

Idén ötödik alkalommal rendezte meg a FÜGE Produkció a Tantermi Színházi Szemlét. Bár a diák célközönséget a 13-18 évesek jelentették, a Gamer egy-két évvel fiatalabbaknak is működne. Az utóbbi már csak azért is, mert a videójáték- és mobilfüggőség egyre korábban kezdődik. Szokol Judit rendezése valódi tantermi produkció, amennyiben különösebb esztétizálástól mentesen, technikai igények nélkül, eszköztelenül, ugyanakkor játékosan, a történet és a színészi jelenlét erejére hagyatkozva ismerjük meg két osztálytárs, egy fiú és egy lány történetét.

Gamer – Sztarenki Dóra

A társaival kommunikációképtelen fiú körüli falak a videójátékban omlanak le, a barátság felé az első tétova lépéseit is a virtualitásban tudja megtenni. Számára az online játéknak komoly tétje van, neki ez a kitörési pont, az önmegvalósítás egyetlen útja. Célja az, hogy profi e-sportoló legyen. A lány, aki csatlakozik hozzá a virtualitásban vívott harcban, hogy az ellenséget együtt győzzék le, segíti őt, áldozatot hoz érte nem csupán virtuális értelemben az online térben, de offline is. Neki az éjszakai üzemmód nem komfortzóna, jegyei romlanak, büntetésből nem gépezhet. A mindent eldöntő ütközet előtt azonban nem hagyhatja cserben a barátját, még abba a rizikós kalandba is belevág, hogy az anyuka laptopját kilopja a szobából.

A két színész, Dékány Barnabás és Sztarenki Dóra nem gyerekeskedik. Halálosan komolyan játszanak, ettől lesznek teljesen hiteles kamaszok. Dékány iskolai helyzetekbeli karcossága, morcossága és közösségből való kivonulása az e-játékban határozottsággá alakul, a keresztbe tett karokkal, kicsit nyegleséget, kicsit introvertáltságot mutató testtartást a játékban feladja. Sztarenki offline kommunikativitása a játékban megmarad, de kezdeményezőkészsége – ő veszi fel a kapcsolatot a fiúval és mozdítja ki az apatikus állapotból – átalakul segítő alárendeltséggé. Az előadás a barátság, a döntéshelyzet, a függőség fogalmai köré szerveződik, fölmerülnek benne a valóság és virtualitás határainak és a két tér kölcsönös egymásra hatásának kérdései, a kommunikáció problémái. Talán kicsit zsúfolt ez a halmaz. A játéknyitó és -záró paktum létrehozása, a megérkezés és az ismerkedés, illetve a lezárás és az elengedés zárt körben, a csoport és a színészek jelenlétével történt. Az előadásban az alkotók több ponton nyitnak, arra is van alkalom, hogy a gyerekek megoldásait a játékba is beépítsék.

Tisztelt Szülő(k)! – Kocsis Zsófia, Szabó Márk József, Urbán Tibor

Nem a semmiből, hanem a talált térből építkezik a pécsi Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezet Tisztelt szülő(k)! című előadása, amely a címben jelzetteken túl, sőt előtt, az oktatási rendszer aktív működtetőinek van adresszálva. Főhősünk, a nyolcadikos Marci, utál iskolába járni. Ennek oka a közeg általában és konkrétan: a bioritmusához egyáltalán nem illeszkedő tanrend, a kiégett/lekezelő/túltoló/bosszúvágyó pedagógusok, az osztálytársak. Csupa tipizált karakter, csupa tipizált konfliktushelyzet, ráadásul otthon is nehezített a pálya, mert színész apja egyedül neveli.

Az előadás nagy erénye az életszerűség, az ismerősség, a dinamika és a színészi játék. Szabó Márk József Marcija okos, metsző logikával gondolkodik (ha három késés kiad egy igazolatlan órát, akkor három lopás lehetne egyenlő egy gyilkossággal), instabilitásának oka az édesanyja halála. Nem átlagosan „igazi” gyerek, ahhoz koravénnek érzem a figurát. Az apát és az iskolához kapcsolható karaktereket Urbán Tibor játssza egy-egy megkülönböztető kellék vagy ruhadarab segítségével, gyors váltásokkal, nagy élvezettel, színesen, utóbbiakat típusokká, helyenként élvezetes karikatúrákká rajzolva. Kocsis Zsófia alakítja a többiekhez képest pasztelles karaktereket, az eminens, szabálykövető osztálytársat és az álomban megjelenő, óvó-ringató anyát. A Vilmos Noémi, Szalai Ádám és a társulat által létrehozott előadás tükröt tart mindenkinek. Kérdés, hogy aki belenéz és meglátja benne magát, mit kezd a képpel, de megoldást csak egyetlen problémára kapunk, Marciéra. Ami viszont egyáltalán nem ad optimizmusra okot, eszerint ugyanis neki kell alkalmazkodni.

Hamlet – Borsányi Dániel

A programban szerepeltek kompakt, egységes színházi produkciónak is megfeleltethető előadások. A tucatnyi előadásból látott hat közül ilyen volt a Manna és az SZFE által létrejött A halhatatlanságra vágyó királyfi (a produkcióról kritikát itt olvashatnak, a k2 Színház Anyegin.hu-ja (kritika itt) és Hamletje. A Shakespeare-dráma feldolgozása egy fiatal férfi felnövéstörténetére fókuszált, és bár bábos volt – a játszókhoz, Borsányi Dánielhez, Formán Bálinthoz és Piti Emőkéhez nemcsak a megszólalásig hasonlító kesztyűs bábokkal –, de játékosságában a Krétakör háromszereplős Hamletjét is megidézte.

A szervezők a szemlére „mindazokat a diákokat, tanárokat és a nagyközönséget [várták], akik szeretnének olyan impulzusokat kapni, amelyektől fejlődik a kooperációs és kifejező képességük, tágul a fantáziájuk és nyitottabb, magabiztosabb felnőtté, emberré válnak.” Akinek volt módja elmenni a szemlére, és/vagy van lehetősége, hogy diákként, tanárként legalább alkalmilag lásson ilyen előadásokat, kétségtelen, hogy a fent említett átalakuláson megy keresztül. Hogy minél többekben megtörténjen ez az egyén és az ország boldogulásához oly fontos változás, nem kell sok pénz. A szemle első fordulójában 16 pályázó több mint 15 millió forint támogatást nyert, elsősorban hátrányos helyzetű vidéki iskolákban történő játszásra. A beadott pályázatok alapján további kilenc, fejlesztési fázisban lévő tervet hívtak meg a Jurányiba, hogy a zsűri személyes benyomások alapján dönthessenek a támogatásukról. Ezekből négy produkciót láthat ingyenesen 21 vidéki és 9 fővárosi iskola a 2021/22-es tanév második felében. A Tisztelt szülő(k)! Marcija pillanatok alatt levezetné, ez hogy aránylik a Déryné Program keretéhez és annak potenciális hozadékaihoz. Én csak az érzeteimre hagyatkozhatom.

Papp Tímea
(Színház Kritikusok Céhe)

V. Tantermi Színházi Szemle, 2021. október 7–8. Jurányi Ház, előadásonként 30-50 néző