Lenka és Palkó
Lilliput Társulat
A Szegedi Katalin mesekönyveiből (Lenka; Palkó) készült színdarabok sora azt bizonyítja, hogy a bábszínházak szívesen tűzik műsorra a két, környezetéből kilógó, magányos kisgyerek történetét. Népszerűségében minden bizonnyal közrejátszik, hogy a téma minden (gyerek)közösséget érint, az író / illusztrátor által teremtett figurák pedig olyan kedvesek, hogy kínálják magukat a bábosításra. Az első a sorban Bartal Kiss Rita zalaegerszegi rendezése volt, aki Szász Ilona átiratát használta, de színpadra állította már Cseri Hanna is a saját átdolgozásában Pécsen, most pedig Kolozsi Angéla forgatókönyve alapján készül belőle előadás a Jurányiban, két színésznőre, Kovács Juditra és Karádi Borbálára szabva, Lenka és a szemüveges lány címmel.
Bartal Kiss Rita Zalaegerszeg után előbb Békéscsabán, most pedig Nagyváradon állította színpadra a történetet, lényegében replica előadásként, ugyanazzal a díszlettel és bábokkal, minimális változtatásokkal, de más színészekkel. Az előadások ilyesfajta utaztatását elsősorban anyagi szempontok indokolják, hiszen ezzel a tervezési és a gyártási költségek megspórolhatók. És hát spórolni lehet a koncepció kidolgozásába fektetett szellemi energiával is. Veszélye, hogy a többedik rendezést eluralhatja a rutin. Jelen esetben ezt nem érezni, érvényes, friss előadás született Nagyváradon is.
Grosschmid Erik díszlete a színpad két oldalán álló, sátortetős, illetve kupolás házakkal első látásra két szomszédvárat sejtet, lakóik között azonban szó sincs háborúskodásról. Az egyik felett sarlóhold világított, amikor a vékonyka, kicsinek is tudós Palkó megszületett, a másik fölött telihold, amikor a dundi, rajztehetséggel megáldott Lenka világra jött. A holdmetafora egyébként szépen végigvonul az előadáson, a két világ között közvetítő tacskó előszeretettel vonyít rá, ha sokáig nem akar felbukkanni, a keretjátékban pedig tükrökkel játszva jelenítik meg a holdfényt, a csillagokat. E finom jelzések detektálása a felnőtt nézőnek sem biztos, hogy sikerül, azt azonban pontosan érezni, hogy az előadásnak van egy, a konkrét történeten túlmutató rétege is, amelyben a természeti erők, adottságok játszanak főszerepet. Ki milyen külső és belső tulajdonságokkal születik, azzal kell élnie. Ezt a költői vonalat erősíti Csernák Zoltán Samu zenéje is.
A mesekönyv illusztrációit követő bábok mellett több más típusú bábot, tárgyanimációt is használnak. Lenka rajzai síkbábokként úsznak a térben, a focit tornacipőkkel játsszák. A színház által meghirdetett rajzpályázatra érkezett gyerekrajzokat is felhasználták. A négy színész, Erőss Noémi, Oláh Anikó Katalin, Hanyecz Debelka Róbert és Szabó J. Viktor feladata nem könnyű: sok bábot mozgatnak, sokszor igencsak gyorsan kell bábot, eszközt váltaniuk. Közben pedig folyamatosan mozgatják azt a két, embernyi nagyságú félgömböt, amelyek asztaltól útig számos szerepet betöltenek, miközben a gyerekek magányát, hiányaikat, egymás mellé csúsztatásuk pedig a megtalált barátságot, lehetséges gyerekszerelmet is jelzi.
A felnőttek világa csak jelzésszerűen jelenik meg az előadásban. A szülőket egy-egy vacsorához hívó vagy játszótérre küldő hang képviseli, az egyetlen felnőtt szereplő pedig, aki többször is megjelenik, egy empátiát és kedvességet nélkülöző tanítónő, akitől minden szülő menekítené a gyerekét. A Lenkát és Palkót csúfoló gyerekek nem gonoszak, „csak” annyira önzőek és utálatosak, amennyire minden gyerek az tud lenni időnként, vagy ha a csoporthangulat arra tereli. Ez lehetőséget ad arra, hogy a néző gyerekek is ráismerjenek saját rosszabbik énjükre, mindennapos kis csínyeikre, csúfolkodásaikra. Lenka és Palkó végül barátra találnak egymásban, így magányuk oldódik, lesz miért várniuk a következő napot. Hogy kettősük továbbra is zárvány marad, vagy be tudnak-e illeszkedni a nagyobb közösségbe is, azt nyitva hagyja az előadás, de azért kínál pozitív olvasatot erre is: az egyik kislány bocsánatot kér Palkótól azért, ahogy korábban viselkedett vele. Néha talán egyetlen fecske is csinál nyarat.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Szegedi Katalin: Lenka és Palkó (nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulat)
Szereplők: Erőss Noémi, Oláh Anikó Katalin, Hanyecz Debelka Róbert, Szabó J. Viktor
Zene: Csernák Zoltán Samu
Tervező: Grosschmid Erik
Tervező: Szegedi Katalin
Rendező: Bartal Kiss Rita
MAFESZT, Lilliput Társulat, Nagyvárad, 2025. január 21.
Fotó: Vigh László Miklós
