Emil és a detektívek
Pécsi Nemzeti Színház
Aki elmúlt már ennyi meg annyi, az vagy látta, vagy olvasta valaha az Emil és a detektíveket. Valószínűleg annyira emlékszik belőle, hogy Emiltől ellopta az összegombostűzött pénzét egy utastárs a vonaton. Velük megoszthatom egyrészt azt a feledésbe merült információt, hogy Emilnek Tischbein a vezetékneve. Másrészt azt a frisset, hogy a Pécsi Nemzeti Színházban Emil magyar fiú, és Budapestre utazván, a Mecsek Intercityn történik vele az a roppant kellemetlen incidens, hogy kifosztja egy bűnöző.
Erich Kästner 1928-ban megjelent regényére már 1932-ben lecsapott a Vígszínház; Somlay Artúr játszotta a magyarországi ősbemutató vasúti tolvaját. Számos alkalommal színre került a történet azóta, több zenés verziója is született. Egy időben Mosonyi Alíz adaptációjához nyúltak legszívesebben az alkotók, aztán készültek újabb változatok, legutóbb Budaörsön játszottak egyet 2021-ben. A mostani pécsi bemutatót rendező Tóth András Ernő a Kolibri Színház 2010-es, zenés kalandjáték megnevezésű anyagát vette igénybe, amelynek szövegét Horváth Péter, zenéjét Novák János alkotta.
A mai Emil és a detektívek annyira mai, hogy a nagyvárosi vagány kölyköt Professzor helyett Clyde-nak hívják (Katona Levente), és persze jár neki egy Bonnie nevű barátnő (Bocskai Virág). Clyde haverja videós fiú (Biri Gábor), kis Kedd helyett pedig kis Net nevű szereplővel ismerkedhetünk meg (Nógrádi Benjámin), akit hackerként jelöl a színlap. Ha már Kästner, akkor behoztak a szerzők két Lottit is, nyilván nem függetlenül attól, hogy a Kolibriben Rácz Kriszta és Rácz Kármen személyében rendelkezésre állt egy egypetéjű ikerpár. A pécsieknek be kellett érniük kétpetéjűnek látszó lányikrekkel (Sárközi Edina, Vajda Zsófia). A technikai eszközök – mobiltelefon, laptop, internet – jó szolgálatot tesznek hőseinknek, amikor nyomoznak, pontosabban követik az elkövetőt.
Maga az alapszituáció is modernizálódott a közel százéves történetéhez képest. Emilt (Kecskés Alexisz) immár nem a nagymamájához küldi a fővárosba az édesanyja (Darabont Mikolt), hanem a Budapesten taxisként dolgozó apukához (Götz Attila), aki pénzzavarba került, és várja az anyagi gyorssegélyt. Tulajdonképpen alig akad olyan részlet, amely megegyezne a regény tartalmával. Ezek egyike az autós üldözés. Az ugyan egészen biztos, hogy az 1920-as és a 2020-as évekbeli taxis követés kevéssé hasonlít egymásra, de itt frappánsan helyénvalónak hat, mivel a tolvaj – aki Istvánfi Fruzsina jelmeztervező jóvoltából megőrizte keménykalapját, a szerepet játszó Zakariás Máténak köszönhetően pedig némi ódivatú, lenge bájt is – éppen Emil édesapjának taxijába ül be.
A Kamaraszínházban futó pécsi produkcióhoz Torbán Eszter Tünde olyan díszletet tervezett a forgószínpadra, amely főleg ablakokat és ajtókat tartalmaz, és bőven hagy helyet a népes szereplőgárda futkosásához, bujkálásához vagy tömörüléséhez. Mindjárt az elején hosszú sorban állnak a játszók a pályaudvar előtti buszmegállóban, hogy felszálljanak a járműre, amelyen egy rendkívül fineszes ellenőr (Németh János) vaknak adja ki magát. Ott van az utazó csapatban az író is, piros sapkában (Széll Horváth Lajos), aki elmeséli, hogy a Május 35-ön dolgozik épp. (És már ekkor, jaj, zenét kevernek a szöveg alá, így a színészek mikroportba beszélnek. A hangosítás pedig hozzávetőleg borzalmasnak mondható.)
A budapesti gyerekcsapat nyüzsgő életéhez hozzátartozik, hogy olykor énekelnek (rap nélkül nem maradhatunk), táncolnak, filmes kapcsolatokat vetnek be, és az események menetében viszonylag természetesen jutnak el a színházig. Az a következtetésük ugyanis, hogy bár képesek azonosítani a bűnözőt, de ők, gyerekek, el nem foghatják. (A rendőr meg csak kiabál velük.) A színházat alkalmas helynek ítélik arra, hogy ott sok felnőtt néző karéjában fellépjenek a tettessel szemben. Így esik meg, hogy egyszer csak részesei leszünk az eseményeknek, miután a színházi ügyelőt játszó Unger Pálma beengedi a detektívbrigádot a színpadra, sőt – mint egy tévéműsorban – felmutatott cédulákkal jelzik nekünk, hogy mikor mit kell tennünk, mit kell kiabálnunk a meggyőző hepaj kedvéért.
Érdekes egyébként, hogy az Emilt játszó Kecskés Alexisznek voltaképp milyen kevés érdemi problémamegoldói és/vagy színészi feladatot kínált a címszerep. Még az sem kizárt, hogy nem az övé itt a fő probléma. Hanem az apa és anya közti feszültségeket és szó szerinti eltávolodást kellene feloldani. Volt szó a közönséget aktivizáló akció után még valami békítő show-ról is. Remélem, az az életközösség helyreállítását célozta, és el is találta.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Emil és a detektívek (Pécsi Nemzeti Színház)
Déry Tibor fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta és a dalszövegeket írta: Horváth Péter
A mű színpadi változatának társalkotója: Novák János
Szereplők: Kecskés Alexisz, Katona Levente, Biri Gábor, Nógrádi Benjámin, Bocskai Virág, Sárközi Edina, Vajda Zsófia, Darabont Mikold, Götz Attila, Zakariás Máté, Széll Horváth Lajos, Németh János, Unger Pálma, Vlasits Barbara, Fertály Katalin, Harka Máté, Rubind Péter
Díszlettervező: Torbán Eszter Tünde
Jelmeztervező: Istvánfi Fruzsina
Mozgás: Széll Horváth Lajos
Zenei vezető: Bókai Zoltán
Rendező: Tóth András Ernő
Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 2024. november 2.
Fotó: Rajnai Richárd
