Sárszeg
Katona József Színház
Az éj csendes Sárszegen – de lehetne ez bárhol –, csupán egy közeli szórakozóhely felől hallani a zene dübörgését. Frissen érettségizett fiatalok ünneplik az elmúlt öt évben végzett munka megérett gyümölcsét. A városra nyugodt, mély álom telepedik, mintha minden a lehető legjobban lenne ezen a világon. Ekkor még senki nem gondolja, hogy egy, a település elismerését és megbecsülését élvező tanár egyik pillanatról a másikra áldozattá válik…
A Csendes éj kezdetű karácsonyi ének dallama – bár csak egyszer hallható – kreatív keretet biztosít Antal Bálint Kosztolányi-rendezésének. A Katona József Színház Sufnijában bemutatott Aranysárkány-adaptáció végén az előadás alatt többször is dübörgő technót felváltja ez az ismerős, lágy melódia. Első hallásra zavart kelt, utána viszont épp ez a dal lesz a kulcs a rejtett párhuzamok felismeréséhez.
Rajkai Zoltán Novák tanár úr szerepében szinte végig a színen van. Melankolikusan ül a padon és figyeli a fiatalokat, ezt az új generációt. Megszólalásai határozottságot és magabiztosságot sugallnak, miközben a hangjában gyengédség is megbújik. Feladatának érzi az ifjúság művelését és terelgetését, a helyes ösvényre vezetését. Teszi mindezt úgy, hogy figurája mindvégig szerethető. Krisztusként küzd, szenved és hal meg a világ megmentése közben. Az eredmény kiábrándító: bár már-már szentté avatják, az, amiért élt és dolgozott, sosem teljesedik be.
A világ nem változik – ezt Kosztolányi Dezső is felismerte. Mindegy, melyik évszázadban vagyunk, hol élünk és milyen nemzetiségűek vagyunk. Hilda vagy Hanna, XX. vagy XXI. század, fiú vagy lány, férfi vagy nő… Bárki lehetsz, bármikor élhetsz, mindig lesznek emberek és bábok, tanárok és diákok, igazságtalanságok és áldozatok. A Sárszeg című előadás alkotói is változtatnak neveket, törölnek el konkrétumokat annak érdekében, hogy kihangsúlyozzák a történet örök érvényességét. Egyedül a fő cselekményszál – egy megbecsült tanár veresége a hatalommal és korrupcióval szemben –, valamint a főszereplő neve nem változik, hiszen Novákok mindig voltak és lesznek is.
Minden fekete és fehér – a látvány ezt az általánosságot sugallja, ami Erős Hannának és Zatykó Borbálának köszönhető. Egy tornatermi öltöző hangulata idéződik meg a ruhaakasztók és padok segítségével. Ebbe az egyszerű térbe érkeznek meg a diákok, akik mintha csak a közelgő történet elmeséléséhez melegítenének be, és nem egy maratonfutáshoz. Béres Bence, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Kanyó Kata, Pásztor Dániel, Tóth Zsófia kivétel nélkül fekete-fehér egyenruhát viselnek. Ezek egyaránt megidézik a kötelező tornaórai, illetve elegáns, alkalmi viseleteket. A diákok így egy masszává olvadnak össze. A dráma két szembenálló fele, a tanár és a hatalmat megtestesítő Fóris igazgató nagyobb fókuszba helyeződnek a 13. D osztályétól egy-két árnyalattal eltérő, színesebb ruhák segítségével.
Ezt a látványvilágot erősíti Antal Bálint és Törley-Havas Sára szövege, amely különböző nyelvi bravúrokkal próbálja megtámasztani az alapkonfliktust. A párbeszédek egyszerűek, néha pedig ebben az egyszerűségben sejlenek fel például olyan összekapcsolt szavak, amelyeknek egymás mellé pakolása látszólag értelmetlen. A tudásanyag felhalmozódása és összekavarodása a fejben modelleződik ezáltal tökéletesen.
A Sárszeg egy világmegnemváltó előadás – mint ahogy azt a színlap is közli. A szereplők inkább általános embertípusok, mint alaposan kidolgozott, egyedi karakterek. Vannak tenni akaró és a háttérben meghúzódni vágyó személyiségek, akiknek ugyanaz a céljuk: élni akarnak. Az érettségi és az utána következő bankett mérföldkő, a fiatalok „szabadok lesznek”, míg Novák Antal a látszólagos szabadságát veszíti el, amikor a hatalmi berendezkedéssel kerül szembe. Innentől kezdve az egyik csapat útja fel, a másiké lefelé vezet. A tanulság: hiába próbálod megváltoztatni a lépéseket, továbbra is részese leszel ennek az örök időktől fogva tartó keringőnek addig, amíg a rendszer maga ki nem enged téged a körből!?
Czabala Zsófia
Sárszeg (Katona József Színház)
Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regénye alapján írta Antal Bálint és Törley-Havas Sára
Szereplők: Rajkai Zoltán, Béres Bence, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Kanyó Kata, Pásztor Dániel, Tóth Zsófia
Díszlet: Erős Hanna
Jelmez: Zatykó Borbála
Dramaturg: Törley-Havas Sára
Zene: Lelkes Botond
Rendező: Antal Bálint
Katona József Színház, Sufni, 2024. október 27.
Fotók: Horváth Judit
