Mi a törvény vármegyémben?

ERRŐL SZABADON DÖNTHET! Kérjük, adja adója 1%-át a Spiritusz Egyesületnek! Adószám: 18174724-2-42

Lúdas Matyi (Griff Bábszínház) Turbuly Lilla, október

Nemegyszer meghökkentő tapasztalatokkal jár felnőtt fejjel újraolvasni vagy újranézni a gyerekkorban megismert meséket. Akkor is, ha a mese keletkezése óta megváltozott a világ, meg akkor is, ha bizonyos dolgokban éppen hogy nem. Így van ez Lúdas Matyi történetével is. Mert miről is szól? Hogyha igazságtalanság ér, ne hagyd magad, legyél leleményes, és állj ki az igazadért! Ez eddig nagyon is rendben van. Na de az, hogy ha megütnek, üss vissza, de háromszor? És nem ám képletesen, hanem furkósbottal, jó alaposan? Amikor viszont Döbrögi arról beszél, hogy kizárólag ő mondja meg, „mi a törvény vármegyémben”, majd közli, éppenséggel az, hogy minden az övé, amire csak gusztusa támad, a felnőtt néző megint csak mélázik egy sort.

Tömöry Péter átiratában az eredeti történet fő elemei megmaradtak, de hozzászőtt egy másik szálat is: Matyi itt nem elégszik meg a libapásztorsággal, színházba vagy cirkuszba vágyik, így talál rá a Galiba-Faliba Cirkuszra, ahol a libáit is porondra lépteti – míg csak Döbrögi el nem kobozza valamennyit. Ahogy a cirkusz neve is árulkodik, a szöveg egy része versben íródott. Azért a kortárs átiratba is került jó néhány, fülnek kedves, de a mai gyerekeknek ismeretlen kifejezés: garabonciás, csepűrágó stb. (Mögöttem egy kislány folyamatosan kérdezgette, hogy mit jelentenek a számára idegen szavak, míg csak az óvónéni szoros felügyelet alá nem helyezte. Ami ebben az esetben nem a kérdések megválaszolását, hanem a maga mellé ültetett gyerek lepisszegését jelentette.) Egy alkalommal az egyik színész a szövegbe szőtte az ismeretlen szó jelentését (a reterátot budiként azonosítva), de elkelt volna még néhány ilyen közbevetés.

Az előadás zenéjét a tavaly elhunyt Horváth Károly, a Griff Bábszínház korábbi igazgatója szerezte – a színház az ő emlékére tűzte műsorra a darabot. Itt a zene valóban egyenrangú alkotórésze az előadásnak. Németh Lajos élő harmonikajátékát hallva tényleg ott érezzük magunkat a döbrögi vásárban. Lovászi Edina és Szilinyi Arnold énekesi teljesítménye az álolasz álépítészes jelenetben pedig már-már vígoperába illik.

A látványvilágra sem lehet panasz: Balla Gábor fából faragott díszlete és Fekete Dóra jelmezei tele vannak ötletekkel, apró finomságokkal. A gólyalábak például, amelyeken Lovászi Edina mutatványosként egyensúlyoz, egy másik jelenetben puskává lényegülnek át, majd Döbrögi csendőreit jelzik. A vásárt kinyitható dobozokból teremtik meg, mindegyik egy-egy komplett kisvilág, jellegzetes árukkal és árusokkal. A díszletelemek gyakran átalakulnak, funkciót váltanak az előadás során, de a színpadkép végig egységes marad, egyszerűen jó nézni.

A Griff Bábszínház társulata az utóbbi egy-két évben részben kicserélődött. A három színész közül a címszerepet játszó Szilinyi Arnold régi motoros, Tímár Zoltán tavaly érkezett a Ciróka Bábszínházból, Lovászi Edina pedig vendégként van jelen. Mégis úgy játszanak együtt, mintha már nagyon régen ezt tennék. Mindhárman narrátorként is működnek, előre bejelentik, hogy mi fog történni a következő jelenetben, vagyis folyton kilépnek és belépnek a szerepekbe – amelyek közül Lovászi Edina és Tímár Zoltán többet is eljátszik. Ezzel a megoldással is a vásári komédiák hangulatát idézik meg. A szép összjátékból Lovászi Edina nem csak a gólyalábak miatt emelkedik ki: van benne valami sugárzó játszókedv és játéköröm, ami minden szerepén átüt.

Az előadás nagyobbrészt az élő színészi játékra épít, Döbrögit azonban egy jól püfölhető bábú játssza, porzik a feneke, ahányszor csak elverik. A gyerekek legnagyobb örömére persze, mert őket egyáltalán nem zavarja, hogy itt bizony erőszakra erőszakkal válaszolnak. És ezt egyáltalán nem az előadás ellenében mondom, inkább csak a meséről és a – bábszínházban, gyerekszínházban gyakran tapasztalható – gyermeki reakciókról, de ez már egy másik cikk témája lehetne.

Ami azonban az előadásról bizton elmondható, hogy Rumi László rendezése minden elemében átgondolt, friss, minőségi munka. Felnőtt nézőknek szép ráadás, hogy Lúdas Matyi ismert története mellett hitvallás a színház és a cirkusz, a művészet és a művészlét mellett. Már csak ezért is méltó emlékezés Horváth Károlyra, és ígéretes nyitánya a többségében kortárs darabokat, fiatal rendezőket ígérő új évadnak.