Rómeó és Júlia

(Kabóca Bábszínház, temesvári Csiky Gergely Színház, veszprémi Petőfi Színház)

Stuber Andrea, 2020. február

 

Halványra koptatott türkiz színű fa dobogó, rajta különböző fajtájú székek. A színpad két oldalán állványon a sorukra váró bábok. Ennyi a Rómeó és Júlia készlete. No és nyolc színész fekete ruhában, amely öltözék megengedi a testszín kiviláglását a felső rövid ujja és az ujjatlan fekete kesztyű között, alatt. Ők nyolcan tökéletesek lesznek báli közönségnek lila fényben Capuletéknél, pedig ott bábokhoz egyelőre nem is nyúlnak, viszont a pódium mögött nyújtózva kartáncolnak kézzel. Hamarosan itt fogja meglátni és megszeretni egymást a magasban, jóval a föld fölött Rómeó és Júlia, karcsú bábalakban.

Bartal Kiss Rita Shakespeare-rendezése ihletetten egyszerű, játékos, költői. Színeit, ízeit leginkább talán az adja, hogy megmutatja báb és színész viszonyának különböző rétegeit, lehetőségeit. Van amikor a színész a hangsúlyos: Verona hercege (Pál Hunor) akkora uralkodó, hogy nincs is kis bábalteregója. Máskor a báb áll előtérben, többen segédkeznek például  abban, hogy Júlia (Főglein Fruzsina m.v.,) és Rómeó (Berta Csongor m.v.) szép kettőse érzékenyen összeálljon. Különös finomságok azok, amikor az egy báb – egy színész helyzetben a mozgató előzékenyen alárendeli magát a bábnak. Mondjuk amikor a Dajkát játszó Fazakas Júlián pihenhet a megfáradt dadus, öregesen elterpeszkedve a színésznőn. Vagy amikor az egyik léhűtő veronai ifjú a hátán fekve, kezét a tarkója alá téve hintázik az őt játszó színész lábán.

A Kabóca Bábszínház, a veszprémi Petőfi Színház és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház közösen létrehozott Rómeó és Júliája esetében már az első lépés jól sikerült: Markó Róbert Nádasdy Ádám fordításából olyan szövegváltozatot készített, amely még épp ésszerűen rövidít. Elengedi, ami nélkülözhető. Mellőzi például a mantovai patikust, Mercutio szövegének részeit, vagy Capulet apuka elhúzódó alkudozását Parissal. Észrevételezhetünk egy rokonszenves koncepciózus húzást is: Júlia nem mondja, hogy Rómeó házasságban gondolkodjon, egyéb szóba sem jöhet. Rómeó e felszólítás híján is házasságkötésre veszi rá Lőrinc barátot. (Mármint hogy adja össze őket.) Pedig egyébként bolondos gyerekember még ez a Montague fiú, az erkélyjelenetben sokat idétlenkedik: tréfából a három szék támlája adta korlátmagasság fölé emeli Júliát, és ha le nem is ejti, de önmaga később könnyedén leveti magát, felhasználva báb mivoltát. Mindehhez Bakos Árpád zenéje az előadás során végig igen jól passzol: egyfelől hangulatilag találó, másfelől pont a kellő mértékben ismétlődő, tehát okvetlenül megszeretendő.

Felvetődhet a kérdés az olvasóban, hogy vajon mit kezd egy bábelőadás a Rómeó és Júlia véres vetélkedésével, utcai csatajeleneteivel. Ebben a türkiz színű dobogó nyújt segítséget, amely középen két egyenlő részre bontható. Ahogy ezek szétválnak, mindkét térfélen négy színésznyi, egymásra fenekedő veronai családdal, máris megteremtődik az ellenséges hadállás. Gobi Rita koreográfiája nemcsak a báli jelenetet támogatja meg, hanem a harci helyzeteket is. A kard ki kard összecsapások röviden és hangzatosan zajlanak le. Ahogy a dobogó két fele egymásnak csapódik, a hanghatás felér  egy-egy halálos attakkal.

Rofusz Kinga bábjai kicsit talán modiglianisak: nyújtott fejűek, hosszú orrúak. Egyéni frizurájúak – Júlia hosszú haja szinte rasztásnak hat –, pasztell színű, szép anyagú, mívesen archaikusnak ható ruhákat viselnek. Talán lehetne gazdagabb a látványuk, kifejezőbb, több emóciót keltő az arcuk, de nehéz ezt a kis hiányérzetet pontosan megmagyarázni. Mert Lőrinc barát ugyan nagyon kedves, pocakos, csuhás figura, aki a belépőjekor kosarat visel a fején, és tőle ennyi elég is. De amikor a végén Júlia és Rómeó bábja elomolva fekszik egymás karjában holtan a pódiumszínpad közepén, akkor ezt a tragédiát mégis az teszi érzékelhetővé, átélhetővé, ahogy a két színész letérdel, és nézik egymást bánatosan, búcsúzva az élettől és mindenkitől.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Rómeó és Júlia ((Kabóca Bábszínház, temesvári Csiky Gergely Színház, veszprémi Petőfi Színház)

Shakespeare drámája alapján bábszínpadra írta: Markó Róbert

Szereplők: Benkő Zsuzsanna, Berta Csongor m.v., Fazakas Júlia mv., Fekete Ágnes, Főglein Fruzsina m.v., Mihály Csongor, Pál Hunor , Vass Richárd

Tervező: Rofusz Kinga

Zene: Bakos Árpád

Koreográfia: Góbi Rita

Fényterv: Jánoska György

Rendező: Bartal Kiss Rita

Veszprém, Latinovits Játékszín, 2020. január 8. kb. 50 néző