gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Natúra

 

A Pál utcai fiúk (Pannon Várszínház)

Stuber Andrea, augusztus

 

A Pál utcai fiúk című regénnyel élete során többször találkozik az ember, a lehető legtávolabbi korszakaiban. Gyerekként ismerkedik meg a művel, legtöbben a magyar irodalom tantárgy keretei között. A következő alkalommal alighanem akkor olvassa el, amikor a gyereke tanulja az iskolában. A legszerencsésebb esetben még az unokái élményét is követheti.

Természetesen a feldolgozások is ki- és megkerülhetetlenek, főként Fábri Zoltán 1969-es magyar-amerikai filmje. De színházban ugyancsak népszerűek a fiúk: az 1936-os, Hevesi Sándor rendezte vígszínházi bemutató óta több tucatszor került közönség elé Molnár Ferenc grundtörténete. Játszották Nemecseket és társait gyerekek, felnőttek, színésznők, színészek. Akadnak rendezők – Vidovszky György, Tasnádi Csaba, Vándorfi László – akik specialistának is mondhatók, amennyiben többször megrendezték már a művet.

Szente Árpád Csaba

Megjósolható volt, hogy a 2016-ban készült zenés változat, a Dés László, Grecsó Krisztián, Geszti Péter triász munkája újabb fellendülést hoz majd az előadás-történetben. Szinte természetes tehát, hogy a veszprémi Pannon Várszínház alkotói – Vándorfi László rendező, Krámer György koreográfus, akik mindketten rendezték már A Pál utcai fiúkat – az új mű színrevitelének is nekiláttak. Az ősbemutató alapján azt gondolhattuk, hogy ez a zenés mű mindenképpen nagyszabású produkciót követel, hiszen a Vígszínházban közel negyven szereplő dolgozik a színen. Ehhez képest a Pannon Várszínház turnézó előadása bizonyságát adja annak, hogy szerényebb körülmények között is sikeresen működtethető a darab.

A Vándorfi László tervezte játéktér néhány többfunkciós berendezési tárgyból áll: osztálytermi padsor, amely felállítva farakásként funkcionál, valamint egy nagyobb fajta akvárium – legalábbis iskolai közegben annak nézhetjük –, amely vizes medencévé lép elő, amikor fürödni kell. Forró nyári estén a verőcei strandszínpadon váratlanul ellentétes irányt vesz a balsors és a jobbsors: kifejezetten előnyössé válik azon hősök szerepe, akiknek vízbe kell merülniük. A Pásztorok járnak a legjobban, akikre Áts Feri rákiabál, hogy „Nyakig!”

A Pannon Várszínház előadásának legbiztosabb alapja az, hogy ezek a Pál utcai fiúk tudnak énekelni. Vagyis színvonalasan adják elő a darab zenei anyagát, s ez elősegíti, hogy a dalszövegek buktatóin, helyenkénti erőltetettségén könnyebben átsikoljunk. Krámer György koreográfus megbízható szakmaisága és találékonysága szintén jótétemény. Amit ki lehet hozni táncban öt iskolapadból és tíz fiúból, az itt maximálisan ki lett hozva. Rokonszenves hévvel és dinamizmussal dolgozik a Pál utcaiak csapata, közösen erősek, és a legkevésbé az tesz jót nekik, amikor valaki nagyon ki akar ragyogni közülük. Például a Kolnayt adó Molnár Ervin színészi túlzásai nemcsak kilógnak az összképből, de időrablásért és ritmusrombolásért is elmarasztalhatjuk őt.

Első pillantásra meglepő, hogy Boka nagyon fiatal, kicsi, törékeny fiúnak látszik, és Nemecsekünk hat inkább nagyobb darabnak. De egyrészt a látszat talán csal – vetem fel, annak alapján, hogy a Bokát alakító Szelle Dávid már tíz évvel ezelőtt is játszotta ezt a szerepet Vándorfi rendezésében a Pannon Várszínházban –, másrészt a szőkés Szente Árpád Csaba a bánatos kétségbeesett tekintetével, a behúzott vállával és a nyomorúságos kardigánjával képes elhitetni az elismerésre áhítozó kis Nemecsek Ernőt. Csöppet talán különös az is, hogy Kékesi Gábor jó kiállású, feszes tartással is figyelemreméltóan flegma Áts Ferije szakállas, de talán így lázad a vezéregyéniség a leszerepelt sulija ellen. (A regény szereplői ugyanis úgy tudják, hogy Áts Ferit kirúgták a reáliskolából. Az öltönyös-nyakkendős Pál utcai iskolások és a vörösingesek közti társadalmi differencia talán nem áll távol a kispolgárság versus proletariátus leosztástól.)

A verőcei kicsi, csupasz Duna-parti színpadon – ahol a Vörösingesek kénytelenek csukott szemmel meditálva készülni a háborúra, amíg a másik szélen a Pál utcaiak esedékes jelenete zajlik – a darab utolsó eseményei felületesnek és összecsapottnak hatnak. Mintha a szerzőknek itt már elfogyott volna a belehelyezkedésük, és kicsit már türelmetlenül a finálé felé vették volna az irányt. Tudta ezt a közönség is, amely már eleve készült, hogy a végén majd felveszi a telefonjával, hogy „Ha közel a vész, nem remeg a szánk, le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk!”

Stuber Andrea

(Színházi Kritikusok Céhe)

Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián: A Pál utcai fiúk (Pannon Várszínház)
A színpadi változat kialakításában részt vett Marton László és Radnóti Zsuzsa, Török Sándor átdolgozásának néhány elemét felhasználva
Szereplők: Szelle Dávid, Szente Árpád Csaba, Zayzon Csaba, Punk Péter, Molnár Ervin, Ruff Roland, Gábor Markó, Farkas-Csányi Attila, Gönczi Jakab, Magyar János, Kékesi Gábor, Keresztesi László, Lenchés Márton, Kovács Gábor, Kiss T. István
jelmeztervező: Justin Júlia
koreográfus: Krámer György
rendező: Vándorfi László
verőcei Strandszínpad, 2018. augusztus 4., kb. 500 néző

Fotók: Pannon Várszínház

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?