Hívj egy szörnyet uzsonnára!
Kuckó Meseház
Elbűvölően kedves, színházi szempontból izgalmas, színészi és játékvezetői (hogy ne mondjam, színész-drámatanári) teljesítmények szempontjából pedig egyszerűen lenyűgöző Soltész Bözséék öt-kilenc éves gyerekeknek szánt, „félelem-központú” délutánja. Az ötletgazda Soltész Bözse és munka- és játszótársa, Jankovics Anna Lázár Ervin A manógyár címmel megjelent mesekötetének motívumaiból meg saját élményeikből szőtték játékukat, de jelzik, hogy hatott rájuk Pallai Marának a Lázár Ervin manógyári meséiből készült, s a neten is föllelhető, hatszereplős kanavásza is.
A csodás alaptörténetben Zsuzsikát, a kislányt, az őt néha titokzatos lények eljövetelével fegyelmező szomszéd, Murmura néni gondjaira bízták. Ezen időben Zsuzsika képzelményekkel szórakoztatta magát: „A barna komód tetején egy zöld emberke ült, zöld volt a haja, zöld a szeme, még a kisujja körme hegye is zöld volt. Ő bömbölt nagy zöld bömböléssel, zöld szeméből zöld könnyek patakja áradt, megzöldítette Murmura néni szép, cifra szőnyegét. – Jaj, ha ezt Murmura néni meglátja, elvitet a Zöld Lificcel – sóhajtott Zsuzsika. – Még hogy a Zöld Lificcel!? – óbégatott a zöldhajú –, hiszen az én vagyok!”
Én leszek a Zöld Lific! – gondolhatta Soltész Bözse, s elkezdődött a nagy kitalálás, melynek keretében Zsuzsika, az érzelmeiről beszámoló, s közben a gyerekeket kérdezgető lányka szerepében Nagy Dóra fogja el röptükben a tanulsággal kecsegtető pillanatokat. Például: Beszélgessünk a félelemről! Hogy miért mozog ott az az árny, meg az a… az a valami… ott… arra! Mi nyikorog itt a sötétben? Mi ez az egész? Lehet, hogy én most félek? És mit csináljak, ha félek?
Felnőttek és gyerekek ülnek a szőnyegen, csodára várva. És az meg is érkezik. Fiatalabb szülők az apróbb nézők között ülnek, nagyszülők a körbe rakott székekről követik a történéseket. Nagy Dóra beszél, s a bámész figyelem tetőfokra hág. Előkászálódik egy titkos zugból Soltész Bözse, mint szabadúszó rettegés-szakértő, a maga által kitalált, tündéri Bákász-jelmezben. Megismerkedünk a félelemátalakító kézikészülékkel, majd sok más, hivatalosan is működő lazító relaxációs fogással. A félelem közös elfújásával, a papírra lerajzolt „zöld-büdöske” összetépésével, egy rossz érzés ugrálással való szétlapításával tüntetjük el a bajt, s a sóbálvány-anorák komótos lehúzása révén megszabadulunk a feszültségtől. Mikor már megy a „félelemzsugorítás” is, elindul a Van mersze expedíció a közeli sötét szobába, vagy ha az nincs, a terem elsötétíthető másik felébe. Ott aztán előkerül a szöszforma Mumus, akit persze Soltész Bözse játszik. S végül Nagy Dóra visszavezeti ez expedíció csapatát az eredeti fényes térbe. Soltész Bözse teljes átalakulása révén ide érkezik meg a harmadik „mumus”, a nagyon zöld Zöld Lific, aki épp ma ünnepli a 165. születésnapját. A délutánt levezető program zárja, „bátorságkövek” festésével, szörnynek öltözéssel s némi rágcsálnivalóval.
Évek óta vártam ennek a külföldön is ritka, gyereket és felnőttet egy közös, dramatikus varázskörbe bevonni tudó formának a hazai megjelenését. És most itt van, biztos lélektani háttérrel előkészítve, tág műveltséggel megalapozva, fantasztikus finomsággal, okossággal s nem utolsósorban színészi tehetséggel kivitelezve. Rettentő nagy szükség van mai napság a kreatív együttlétnek erre a feszültségoldó, mintát adó változatára. Ajánlom is a játékot a pedagógus-továbbképzések figyelmébe!
De ehhez a műfajhoz rögtönözni tudó, humorérzékkel bíró, elementáris erejű színészek kellenek. Olyanok, mint például Nagy Dóra, akit régóta őrzök jó emlékezetemben, mint a Trojka Soós Attila által rendezett Cseresznyéskertjének fogadott leány alakját, de úgy is, mint a Nézőművészeti Kft. Gyulay Eszter által rendezett Kalap című produkciójának Tourette-szindrómás figuráját.
Most nem láttam, de tudom, hogy Zsuzsikát más napokon Jankovics Anna is játssza, akit nem csupán szolnoki és kecskeméti produkciókból szerethetünk, de a Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém című, emlékezetes nézőművészetis előadásból is. S persze itt van az előadás alakváltó csodalénye, Soltész Bözse, a maga irodalmi műveltségével, a pillanatban feloldódni tudó könnyedségével, gumigerincével s hihetetlen játékerejével.
Érvényes tudnivalók vannak beletitkolva ebbe az előadásba. A sóbálvány-anorák lehúzása például megfeleltethető a népi gyógyászat hajdani görcsoldó eljárásának, amikor vesszőből font frászkarikán vagy kemencében sütött frászperecen bújtatták át a kínlódó kisgyereket. A legnagyobb tanulság mégis az, hogy jó gyerekszínházat csak nagyon jó színészekkel lehet csinálni. Ennek kiváló példája ez a szellemmel, szaktudással és tehetséggel bíró program.
A gyermekijesztő figurák elhangzott vagy épp hiányzó nevét meg ki-ki előhívhatja saját gyerekkorából. A bákász, a mumus, meg zsákos ember mellett eszünkbe juthat a mókár, a palóc markoláb, az alföldi drótos, és bizony, csak suttogva és titkon nevetve – a rézfa..ú bagoly is.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Hívj egy szörnyet uzsonnára! (Kuckó Meseház a KuglerArt Szalonban)
Szereplők: Nagy Dóra, Soltész Bözse
Lázár Ervin meséi és Pallai Mara szövegkönyve alapján írta, szerkesztette: Jankovics Anna, Soltész Bözse
Jelmez: Soltész Bözse
Grafika: Hegyi Magdi
Ötletgazda: Soltész Bözse
Fotó: Tóth Réka
