A dzsungel könyve
Móricz Zsigmond Színház
A Vígszínházat a zenés gyermekszínház fontos műhelyének vagy megbízható lelőhelyének is tekinthetjük. Innen indult országos diadalútjára 1988-ban A padlás, aztán 1996-ban A dzsungel könyve, 2010-ben a Túl a Maszat-hegyen, majd 2015-ben A Pál utcai fiúk. E darabok bejárták az ország összes színpadát, némelyik már a második-harmadik körnél tart. (Érdekes, hogy a 2023-ban bemutatott Keresztes Tamás, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán jegyezte Pinokkiót még nem tűzték műsorra máshol. Csak a Szent István körúton látható.)
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház 2001-ben vitte színre először A dzsungel könyvét, Krámer György koreográfiájával és rendezésében. Közel negyedszázad elteltével pedig ismét, a színház új művészeti vezetője, Rák Zoltán színpadra állításában. Hírmondónak akad is egy-két olyan szereplője a mostani előadásnak, aki a régiben is benne volt. Kuthy Patrícia, az egykori Túna most Bagirát játssza szinte anyai gyengédséggel, Illyés Ákos pedig Furkófarkasból a farkasok megfontolt, higgadt vezérévé, Akelává lépett elő. Az egykori Balu, Tóth Károly jelenleg Csil, míg Gyuris Tibor Csilből lett Buldeóvá mostanra.
Az előadás első élménye a színpadkép: szép, színesen világítható, magasra épített, bonyolult zegzugos dzsungelhegy. (Nem lepne meg, ha a tervező Zöldy Z Gergelyt a Nyíregyháza Sóstón található nagyszerű állatkerthez tartozó Hotel Pangea belső tere ihlette volna.) Látványos a díszlet forgása – a dzsungel hátuljában színes palatetős emberfalu –, a színek kavalkádja. Kompaktan világítják a teret különböző hangulatúra a félelmetestől az otthonosig.
Az előadás kezdetekor a színpad előterében nyitány jelleggel mozgalmas jelenet fejlődik zenére: Sír Kán (Gulyás Attila) rátámadt az emberekre, egy férfi holtan ott marad a színpad közepén – ő Maugli apja. Kezdésnek elég drasztikus ez. Maugli anyja és a többiek menekülnek, a kisfiúnak nyoma vész, a megtámadott csapat kifut a színről, így marad Maugli árván, egyedül az őserdőben. Tudjuk, hogy így van ez, Kipling az oka, de most különösen kegyetlennek hat ilyen pőrén, az orrunk előtt részint a halott, részint az embergyerekről való gyors és visszavonhatatlan lemondás.
Szerencsére rögtön akadnak a kisfiúnak pártolói, támogatói, elsőül Akela, a farkasok korosodó vezére, akit Illyés Ákos komoly, felelősségteljes atyai barátnak ábrázol. Amikor az esedékes farkasmustra következik, Sír Kán megjelenik, hogy lefoglalja a zsákmányának tartott Mauglit. E ponton jogi vita támad a DzsTK (a Dzsungel Törvénykönyve) ilyen-olyan paragrafusa kapcsán, kit illet az embergyerek. A farkasok népe elég könnyen befolyásolható és manipulálható, de végül is az elszánt Akelának és jószívű állattársának, a rímben beszélő Balunak és az emberszerető Bagirának sikerül elérnie, hogy a farkasfalka befogadja Mauglit.
A kisfiú hamarosan kedves, csodálkozó szemű fiatalemberré, Kerék Benjáminná válik. Közben a kvázi nevelőszülői páros olykor vitatkozik egymással, ahogy az minden jobb családban előfordul. A nyakában zsinóron két fél kókuszdiót hordó Balu (a mackókompatibilis Urmai Gábor) és a nagyobb áttekintőképességű Bagira – aki állatkertből szökött, tehát látott már egyet s mást – nem feltétlenül értenek egyet a gyereknevelési módszerekben. Kuthy Patrícia Bagirájáról még azt is megtudjuk: nemcsak utálja a keselyűket, de annyira undorodik tőlük, hogy öklendezik, hány a láttukon. Aztán száját beletörli a védtelen hüllőbe, Kába (Kovács Balázs m.v.), akinek a fényes egyberuhája kölcsönöz némi alien jelleget. Meg is lehet érteni Bagira ellenszenvét. Amikor Sír Kánnak vége, Tóth Károly Csilje utasítást ad: négy keselyű emelje Sír Kánt a ravatalra. Ott aztán felboncolják.
Maugli felnövéstörténete lényegében egyfajta erdei road movie: különböző állatcsoportokkal ismerkedik meg, kitanulja a mesterszavukat és hajlamos azt hinni, hogy közéjük tartozik. Ez a kalandsorozat kissé egyhangúan zajlik: ugyanaz a szolid színvonalon táncoló fiatal csapat jön be minden képbe, csak a szettjük változik. Cselényi Nóra jelmezei mindegyik faj esetében meglehetősen közhelyesek. A legzavaróbb hangsúlyos részlet az, hogy a szereplők állatfejeket hordanak a nyakukon. Ezek félig vagy egészen eltakarják a szereplő arcát. Érthetetlen, hogy a színészek szeme helyett vagy fölött miért kell így-úgy kipreparált állatfejek élettelen, hamis, műanyag szemébe néznünk. Ezen kívül még azt kifogásolom, hogy a jobbára az emberfaluban játszódó második részben – a színpad közepén meglepő módon egy hűtőszekrény áll, búvóhelyi céllal – valaki azt mondja: megy, mint az ágyba szarás. (Ez vicces vajon?)
A dzsungel könyve elmaradhatatlan sikere persze főleg a daloknak köszönhető; a majmok Pofonofon-száma eleve sláger. De a többi is megfelel a célnak. Kuthy Patrícia különöse megkapóan énekli Bagira Mauglitól búcsúzó, Beszél a szél című dalát. És ez nem pusztán szó- vagy szélbeszéd.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Dés László – Geszti Péter – Békés Pál: A dzsungel könyve (Móricz Zsigmond Színház)
Szereplők: Kerék Benjámin, Illyés Ákos, Kuthy Patrícia, Tóth Károly, Urmai Gábor, Kovács Balázs m.v., Gulyás Attila, Gyuris Tibor, Fridrik Noémi, Kiss Eszter Júlia
Díszlettervező: Zöldy Z Gergely
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Koreográfus: Czakó Máté
Videógrafika: Harsányi Zoltán
Rendező: Rák Zoltán
Fotó: Juhász Éva
