Túl a Maszat-hegyen
Dunaújvárosi Bartók Színház
Elsőre az ember rácsodálkozik a Túl a Maszat-hegyen szerzőtriászára – Presser Gábor–Varró Dániel–Teslár Ákos –, aztán utánanéz, és látja, hogy a Budapest Bábszínház 2005-ös ősbemutatóját még csak ketten jegyezték, Presser Gábor és Varró Dániel. Bizonyára hozzájárult az első színrevitelhez a kortárs magyar drámák egyik jelentős mentorasszonya, Dobák Lívia dramaturg is. A 2010-es vígszínházi premier óta társszerzője a „zenés-verses minekmondják két részben”-nek Teslár Ákos is, aki egyébként az alapműben, a 2003-ban megjelent meseregényben szerepel mint történetkitaláló közreműködő. (Másokat is szóba hoz a szerző köszönetképpen, Térey Jánostól Tóth Krisztináig. Puskinról nem is beszélve, aki az Anyegin-strófát kölcsönözte a műhöz.)
Az elmúlt bő másfél évtizedben színpadainkon a vígszínházi verzió honosodott meg, amely bizonyos szereplőket szelektált az eredeti adaptációból, mások viszont bővebb lehetőséghez jutottak. Ezt mutatta be a dunaújvárosi Bartók Színház is, családi musical címszóval, Naszlady Éva rendezésében. A műfaji megjelölés – és a bővebb kifejtés: zenés kalandjáték – épp alkalmasnak bizonyult arra, hogy a talán legnagyobb nyári szabadtéri színházi eseménysorozat, a Mézesvölgyi Nyár keretében esti előadást tartsanak belőle Veresegyházon, 1400 néző előtt.
A látványtervező Rákay Tamás nyers szobadíszlete – amely jól szolgálja a mese álomkeretét – kissé szellősnek bizonyult a jókora szabadtéri színpadon, de a szereplők energikusan bemozogták. Boltíves ablakkivágat alatt ágy, falépcső, korlát, emeletszint, kis kosárpalánk, íróasztal, forgószék. Balra idegenül áll egy csontváz, ehhez kötözik majd szegény Szeplőtlen Szilviát, a felelőtlen, gondot nem viselő anyát, akit Holecskó Orsolya játszik musicales szaktudással. Ugyanő adja a Babaarcú Démont is, kinek alakjában ismert szignálokat dudorász a közönség örömére. A mellék- és csoportos szereplők több figurát formálnak meg, Bágyi Márton például – akinek orgánuma van és vakítóan fehér foga – hol Pali kalózként, hol Turgenyev burgonyaként zsebeli be a közönség szimpátiáját. Vizkeleti Zsolt ugyanolyan átéléssel hozza a veszedelmes Paca cárt, mint a bánatát szép dalba fojtó Bús, Piros Vödört. Kovács Vanda pedig olyan Szösz néne, akár egy bohókás kobold, aki szép Tündérországból emigrált és talált otthonra a guzmis Maszat-hegyen. Fiatalok ötfős csapata ki-be száguldozik mint Takarítók, Pacaszörnyek, Kalózok vagy Pacabakák, de pékbrigádként díszleteznek is, ha kell, valamint ők alakítják a pacamocsarat, mocsári tánccal dúsítva. Jerger Balázs mint A padlás Hercegét idéző Náthás Angol Költő kecsesen követi az eseményeket, Kiss Attila pedig Makula bácsiként kamatoztatja vitathatatlan karakterszínészi képességeit. (Itt jegyzem meg, hogy emlékezetes rendezői vagy színészi ötletben egyáltalán nem bővelkedik a produkció. Két szellemes, illetve vicces poént láttamoztam: egyszer Maszat Janka a Makula bácsi cipőtalpáról lefejtett kosszal púderozta be az arcát, másszor pedig két játszó személy egy gurulós kádban, forgó nénó-nénó lámpát használva, távozó járőr módjára hagyta el a színpadot.)
A kalandsorozat két főhőséről nem volt még szó, Muhi Andrisról és Maszat Jankáról. A dunaújvárosiak meghallhatták, hogy Andris szerepe Bánki Gergőért kiált – gondolom abból, hogy a szerepet Vrabecz Botond kapta, aki alkatában, tónusában és a hajával is emlékeztet Bánki Gergőre. De evvel együtt vagy enélkül is helyénvaló Vrabecz Botond Muhi Andrisnak: kedves, üde, sürge fiú, aki lendületesen megy és visz végig bennünket a történeten. Közben átvészelünk egy gyenge, ügyetlen, félbehagyott elsőfelvonásvéget, de a második rész újra felfut, és leginkább talán a kecsöp-repben kulminál. Andris partnernőjét, Maszat Jankát Jankovics Katalin játssza nemcsak bájjal, de már-már feminista meggyőző erővel. Mindketten helytállnak az éneklésben, feltűnően jól mozognak, és Jankovics Katalin még a focilabdával is tud bánni. Egy meghitt, lírai, értelmetlen szövegű duettjüknek az előadás legmulatságosabb perceit köszönhetjük.
Nem feltétlenül a színházi alkotók szándéka szerint, de időközben mintha némi prófétikus jelleget öltött volna a 2003-ban született mese. Az egész harctematika, a folyamatos háborúskodás, a riogatás, a fenyegetettség, a felszólítás a felkészülésre. A rendmánia, a tisztaság agresszív terjeszkedése és a maszatosak önérzetes piszokőrzése. Szösz néne például – aki rögtön kész rendetlenséget rakni, ha valaki rendet tett nála – maga a szürrealitás. Varró Dániel meséjében ott bujkál az abszurd, és bármikor hajlamos kidugni a fejét, ahhoz neki egy sorvégi rímnyi lyuk is elég.
Stuber Andrea
Színházi Kritikusok Céhe
Presser Gábor – Varró Dániel – Teslár Ákos: Túl a Maszat-hegyen (Bartók Színház)
Szereplők: Vrabecz Borond, Jankovics Katalin, Jerger Balázs, Kiss Attila, Kovács Vanda, Holecskó Orsolya, Hajnal János, Bágyi Márton, Vizkeleti Zsolt, Polgár Lilla, Kardos Kristóf m.v., Gasparik Gábor, Szőke Helga m.v., Pataki Zsófia, Somlyai Kata, Kardos Kristóf
Dramaturg: Tóth Miklós
Látványtervező: Rákay Tamás
Koreográfus: Dunaveczki Éva
Rendező: Naszlady Éva
Mézesvölgyi Nyár, 2026. augusztus 18.
Fotók: Ónodi Zoltán
