Boszorkányok a Bármi utcából

Griff Bábszínház

Stuber Andrea
2021. május 22.

Nyilvános szakmai beszélgetések zajlottak az online térben e héten, a Magyar Színházi Társaság Jó kérdés című sorozata keretében. Az egyik alkalmat a bábszínházaknak szentelték a szervezők. Itt említették bábszínházvezetők, hogy a járványidőszakban rájöttek: az előadásaik korábbi felvételei nemigen jók semmire – legalábbis arra aligha, hogy jegyet adjanak el rá az internetes közönségnek -, így aztán több színház is a zárva tartás alatt rögzítette produkcióit, a helyzethez igazított, igényesebb technikával.

Mint az online színháznak is megrögzött nézője, tapasztalatilag cáfolnám (valamelyest) az elhangzott véleményt. A távszínházi korszakban egyszer csak eljött az az idő, amikor már kifejezetten jólesett archív, de mégis élő publikumot látni gyerekelőadáson. Hiszen a kicsiknek szóló bábjátéknál a nézők jelenléte és reakciói még fontosabbak, mint a felnőttszínházban. Mivel mind a játszók, mind a nézők számára irányadó a célközönség visszajelzése, különös tekintettel a gyereknéző teljesen őszinte és leplezetlen véleménynyilvánítására. (Itt jegyzem meg, van azért megegyező vonás a felnőttközönséggel. Olykor a gyerekelőadásokon is akad olyan néző, aki valósággal sportot űz abból, hogy ő nevessen a leghangosabban, legerősebben.)

A fentiek a Griff Bábszínház anyák napja alkalmából sugárzott Boszorkányok a Bármi utcából című produkciója kapcsán jutottak eszembe. A Dániel András könyve alapján készült zalaegerszegi bemutató 2019 őszi, tehát a közönség „korabeli”. A helyszínen ülő nézők először akkor adták tanújelét hangos örömüknek, amikor a két szereplő huzakodás jelleggel fogócskázni kezdett a gyerekszobadíszletben. A mű hőse ugyanis egy testvérpár, két lány. Ők játsszák el – lényegében unalom ellen – saját alteregójukként Margarétát és Matildot, a két boszorkányt a Bármi utcából. (Nem messze az Egyszer bolttól és a Hol nem bolttól.)

Testvéreknek lenni érdekes és élvezetes dolog, bár van egy kényesebb szakasza: az első 15-20 év. Persze a kapcsolat milyenségét erősen befolyásolják az adottságok: ugyanolyan neműek-e, mekkora a korkülönbség köztük. Hogy a személyiségbeli differenciákról és azonosságokról szót se ejtsünk. A zalaegerszegiek Somogyi Tamás rendezte előadásában a két színésznő, Duna Orsolya-Réka és Szolnok Ágnes nem jelzik, hogy gyereket játszanak. Sem hangsúlyokkal, sem mimikával. Csak vannak, természetes mód, a színen. Az életkorukat az íróasztallal kombinált emeletes ágybútorból lehet megtippelni, valamint abból, hogy egyiküknek (Szolnok Ágnes) az Itt van az ősz…-t kell megtanulnia holnapra. A másikuk (Duna Orsolya-Réka) minden bizonnyal fiatalabb néhány évvel. Meg is követeli, hogy a nővére játsszon vele. Az oly ismerősnek ható „Megmondalak anyának!” aztán arra készteti az idősebb gyereket, hogy belemenjen a kishúg-foglalkoztatásba, mentesítendő a szülőt, aki épp némi békén hagyást kért a lányoktól.

A gyerekek közös időtöltésének dinamikája a legkedvesebb eleme a játéknak. A kicsi úgy látja, hogy egy nagy, kövér unalom van a virágoskertben. Az idősebb pedig szívesen froclizza őt, de aztán maga is belemelegedik a közös bábozásba és bolondozásba. Duna Réka-Orsolya piros pólós, farmershortos lányka: megkapó a barna lobonchajával és a makacs kis állával. Ösztönös magabiztossággal él vissza helyzetével: annak kell történni, amit ő akar. Szolnok Ágnesnek jut a gyakran hálátlan feladat: muszáj nemcsak nagyobbnak, de okosabbnak és belátóbbnak lennie.

Szolnok Ágnes

A játék eszközeit, tárgyait Boráros Szilárd tervezte a lányok kezéhez: az ágyneműben lapultak, és egyik bájosabb, mint a másik. Margaréta és Matild boszorkányoknak vörös rasztahajuk van. Kicsit csőrszerű orruk úgy piroslik, mintha a boszik dáthások lennének. Egyikük – a dundus – sárga kötény visel, másikuk – a langalétább – sárga gyöngynyakláncot. Mindkettejük lába pipaszár vastagságú, a lóbálás különösen jól áll nekik. A karjuk is vékonyka – Szolnok Ágnes néha úgy fogja, úgy játszik a báb karjával, mintha cigarettát tartana a kezében. Előkerül béka, egér – kisnadrágján sliccgombok! –, meg különböző szöszök és pöszök, amelyek az ágy alatt bujkáltak. Rangos vendég egy vattacukorból átlényegült esőfelhő, amely a nagyobbik lány könnyeiből olyan derekas zuhét ereszt, hogy a csapadékakadémia is elégedett lenne vele.

Duna Orsolya-Réka

Szóval nem történik semmi különös. A gyerekek teljesen életszerűen, hétköznapi módon, halványan poétikusan eljátszották az időt, hogy addig se unatkozzanak, amíg anyát nem ér zargatni. Minden jó már közben is. Nemcsak a végén, amikor kiderül, hogy ez idő alatt anya palacsintát sütött a konyhában, és épp kész!

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Boszorkányok a Bármi utcából (Griff Bábszínház)

Dániel András könyve alapján

Játsszák: Duna Orsolya-Réka, Szolnok Ágnes

Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida
Tervező: Boráros Szilárd
Zeneszerző: Lovászi Edina
Rendező: Somogyi Tamás

online, 2021. május 2.

Fotók: Pezzetta Umberto