Helló, Héraklész!

Budapest Bábszínház

Gergics Enikő
2021. november 20.

 

Tasnádi István gyerekbarátabbra gyomlálta és felütötte a jelennel a Héraklész-mítoszt, de első blikkre így is meglepő a 10+-os korhatár-besorolás. A vizualitásában is rendkívül gazdag előadásban ugyanis Tengely Gábor már-már felnőttesen árnyalt, morálisan szürke és megkérdőjelezhető világot ábrázol. A különböző fokú érettséget igénylő témák ügyesen integrálódnak, a tízévesnek sem inadekvát vagy unalmas a produkció, miközben a nézők korának, élettapasztalatának növekedésével a sorok közötti tartalmak egyre komplexebb – vagyis egyre sötétebb, valóságszagúbb – élményt nyújtanak.

Szolár Tibor, Barna Zsombor

Már a címszereplő is antihősi vonásokat hordoz. Héraklész olyan figura, akit távolról lehet csodálni, de biztosan nem szívesen lenne a padtársa az ember. Inkább a szenvedésével érdemli ki a néző együttérzését, szurkolását, mintsem az érdemeivel vagy a rokonszenvességével. Eltekintve attól, hogy megöl egy tanárt véletlenül, Barna Zsombor megnyerő kiállású, kicsit egoista, nem túl okos izomembert játszik súlyos dühkezelési problémákkal, akit az iskolában csak a tesi érdekel, és még azt is alig veszi észre, amikor Megara kiválasztja magának, mert annyira leköti, hogy az egyik osztálytársukat kínozza.

Bőven szolgáltat okot arra, hogy az osztálytárs, Eurüszteusz később az ellenségévé váljon. Szépen lebegteti a rendezés és Márkus Sándor játéka is azt, hogy meleg ez a fiú, vagy csak kifinomult, feminin alkat, és úgy bálványozza Héraklészt, ahogy egy ember csodálni képes a tőle elütő másikat. A lényeg az, hogy Héraklészból kettejük különbözősége nem szimpátiát, hanem ellenkezőleg, lenézést és megvetést vált ki.

Nem is állná meg a helyét Héraklész a bátyja nélkül, aki narrátorként a főszereplőség terhének egy részét is átveszi. A Szolár Tibor által nagyon szerethetően alakított Iphiklész egyszerű halandó, aki az intelligenciájával és a tájékozottságával emelkedik ki az átlagból. Emberi módon irigykedik, mégis önzetlenül támogatja Héraklészt, sőt a darab a vezeklésül kiszabott próbatételek teljesítésében is komoly szerepet szán neki. Szolár Tibor hangsúlyainak kritikus, de megbocsátó, szeretetteljes színezete sokat tesz azért, hogy Héraklész kedvelhetőbbnek tűnjön, és igaz ez Megarára is. Pájer Alma Virág nyílt, érzelemdús játékában viszont hangsúlyos az is, hogy azért nehéz közel lenni ehhez a fiúhoz.

Spiegl Anna, Szolár Tibor

Kovács Juditot keveset látjuk, de az mindig tartalmas. Olyan diszkréten jelennek meg a gyerekeiért bármire képes anya alakjában Héraklész fogantatásának visszás körülményei, hogy az még egy mesekönyvbe is beleférne, mégis gazdagítja, erősíti a történetet. Ugyanez érzékelhető Ellinger Edina Hérájában is; a könyörtelen intrikái mellett látjuk az elnyomott, talán egyenesen bántalmazott feleség tekintetét is. Míg Pethő Gergő Amphitrüónja szögletes, katonás, de korrekt, Ács Norbert Zeuszként Héraklész nevelőapjának ellentétpárja lenne. Félelmet keltően titokzatos, inkább kiszámíthatatlan, részvétlen istenalak, mintsem apafigura. Spiegl Anna amazonkirálynőt is játszik, de a pálmát mégis szöveg nélküli bábjátékosként viszi el; a párnabárány az első felvonás fénypontja komikumban és cukiságban, a párnacsücsök farokcsóválása és Spiegl Anna kapucni alá rejtett arckifejezései révén kialakuló közönségsiker egy Disney-hercegnő ikonikus segítő állatkájának is becsületére válna. Ahogy a tárgyanimáció ilyen átütően elevenné tesz valami hétköznapit, ami amúgy nem is báb, abban benne van az egész bábszínház elemi örömélménye.

Tengely Gábor a bábjátékot amúgy a mitológiai szörnyek és más állatok megjelenítésére tartogatja, és a Michac Gábor tervezte bábok tényleg monumentálisak, megjelenésükben, méretükben és mozgatásukban is. A formavilág 3D-makettet idéz, merész színekben pompázó, egyszerre játékos és ijesztő, csupa ízület teremtményeket látunk, amelyeknek az animálása is erőforrás-igényes. Talán a legepikusabb a nemeai oroszlán, amelynek különálló testrészeit hatalmas csapat mozgatja – és talán ez az egyetlen alkalom, amikor a mozgás lehetne egy kicsit még olajozottabb, ha már ilyen túlzóan merész a vállalás –, de még az épp csak felvillantott vadkan vagy szarvas is lenyűgözően mobilisek. A színpadi mozgás már csak a számos bábjátékos miatt is kiemelt jelentőségű, minden próbatétel egyúttal kisebbfajta tömegjelenet is, amelyben a mozgatók sokszor mintha egymással is küzdenének.

Márkus Sándor

A jelmezekben a metálszínű testhámok, extravagáns szandálok és saruk, tógaszerű lebernyegrészletek királyi hangulata bohókás részletekkel keveredik. Akadnak azért olyan rosszabbul sikerült elemek, mint Alkméné rettenetes habszivacs fejéke, de például Amphitrüón tányérsapkája vagy Zeusz háttérben lappangó, bábmesteri figurájának ballonkabátja és keménykalapja, amely mellé toll helyett villám van tűzve dísznek, telitalálat.

Zöldy Z Gergely díszlete még szélesebbre húzza a nagyszínpadot azzal, hogy a keverőpultba gyrosost, a másik oldalra Amphitrüónék házának teraszát telepíti. Az elhúzható oszlopsor és a színpad emelhető, süllyeszthető elemei révén a díszlet jól variálható. Mintha már kötelező lenne egy fiataloknak szánt előadásban, a díszletet mapping egészíti ki, eleinte csak mint homlokzati dekor, aztán jelentőséget is kap azáltal, ahogy behozza a közösségi médiát. A csúcspontja a kétdimenziós, mászkálós videójátékháttér, amelynek kivetített pályája előtt Barna Zsombor szédületes tempót imitálva fut, ugrál, biciklizik, rollerezik, úszik. Pontos a mozgás és vetítés szinkronja, ütős a látvány.

Ez a bonyolult világ végül azzal sem változik meg, hogy Héraklész végigmegy a próbatételeken, bocsánatot nyer és hivatalosan is hőssé válik. Zavaros családi viszonyai, problémás személyisége és nehézségei nem oldódnak meg a zenés fináléra sem. Talán pont az Tengely Gábor rendezésének legnagyobb erénye, hogy semmi nem lesz itt fekete vagy fehér, kénytelenek vagyunk dolgozni azon, hogy mit is gondoljunk. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a Helló, Héraklész! a Budapest Bábszínház utóbbi éveinek egyik legfontosabb és legfigyelemreméltóbb nagyszínpadi produkciója lett.

Gergics Enikő
(Színházi Kritikusok Céhe)

Tasnádi István: Helló, Héraklész! (Budapest Bábszínház)

Szereplők: Pethő Gergő, Kovács Judit, Szolár Tibor, Barna Zsombor, Pájer Alma Virág, Márkus Sándor, Hannus Zoltán, Spiegl Anna, Ács Norbert, L. Nagy Attila e. h., Szekeres Máté e. h., Ellinger Edina

Dramaturg: Pallai Mara
Díszlettervező: Zöldy Z Gergely
Jelmez- és bábtervező: Michac Gábor
Zene: Varga Vince
Mozgás: Fejes Kitty
Rendező: Tengely Gábor

Budapest Bábszínház, 2021. november 8. kb. 300-350 néző

Fotók: Budapest Bábszínház – Éltető Anna