Éljen a pocak!

nyito

Megették az ovit

Mesebolt Bábszínház

Aki egy személyben játszik el sokszereplős bábelőadást, legyen jó színész és érdekes karakter, figyelemreméltó színpadi személyiség. Ezen kívül és belül is több dolgot felsorolhatunk még, amit igényel az ilyen produkció. Kell kézügyesség, variábilis hang, hogy széles skálán beszélve a figurák markánsan elkülönbözzenek egymástól. Fontos a ritmusérzék, a koncentráció, a fokozott figyelem. Az sem árt, ha erős kommunikációs képesség segíti a színészt a közönséggel való kapcsolattartásban. És ha ennyi mindennel bír is, egy színészfecske sem csinálhat színházi nyarat, ha nem állnak mellette, mögötte magabiztos, szakmailag felkészült, tapasztalt alkotótársak.

Kolozsi Angéláról tudhatjuk, hogy otthonosan és sikeresen műveli ezt a műfajt, több szólóelőadással bizonyította már. Most a szombathelyi Mesebolt Bábszínház tagjaként Dániel András Megették az ovit című meséje alapján készített előadást, azonos címmel. A dramaturg Veres András, a tervező Grosschmid Erik, a rendező Somogyi Tamás. A bajkeverő főszereplő pedig egy eléhezett óriás, aki, mielőtt kopogni kezdene a szeme, gyorsan és meggondolatlanul bekapja a Kocka óvodát. Szerencsére akkor, amikor nincs benne senki. Kicsit rágós ugyan a Kocka óvoda, egy lábtörlője pedig kellemetlenül fogba menős, ám egyszeri étkezésnek megteszi.

De nem itt kezdődik az előadás, hanem ott, hogy Kolozsi Angéla a Böske dadus képében fogadja az érkező gyereknézőket. A színpadon mindössze egy gyufaszálakból épített létra és egy kinyitott gyufás skatulya látható körülötte, ezek azonban nem elhanyagolhatóak, hiszen méretüket tekintve nyilvánvalóan az óriás tulajdonát képezik. A színésznő, vagyis Böske dadus kedvesen bemutatkozik a közönségnek, és kérdezi a kicsiket, hogy kinek hogy hívják az óvodai csoportját. Értesülünk Nyuszi csoportról és Bordó (esetleg: Bordeaux) csoportról, és Kolozsi Angéla azt is meghallja, amikor a hátsó sorokból egy halk, bátortalan hangocska a Citrom kiscsoport képviseletében bejelentkezik. Ő maga, Böske a Bögre csoportot igazgatja, és pont velük esik meg az a peches eset, hogy Hétmérföldi Aladár Frigyes, a jámbor és lelkiismeretes óriás gondot okozni nem akarván, sajnálatosan megeszi a gyermekintézményt.

Dániel András óriása egyébként eredetileg igen szőrös, de ezt a színházi verzió nem erőlteti. Annál is kevésbé, mert Kolozsi Angéla egy kötött sapka és az optimális arckifejezés felvételével jelzi az óriást. De nem azért vagyunk bábszínházban, hogy ennyi elég legyen a csodához. A létra tetejére egyszer csak csíkos kosár kerül – éppen úgy néz ki, mint Kolozsi Angéla kötött sapkája –, a létra mellé pedig nagy, kitárt szárnyakkal és sok zsebbel egy óriásköpeny terül ki, és máris kész a pótóvoda, amit Hétmérföldi Aladár Frigyes felajánlott a Bögre csoportnak és az óvodapedagógusoknak. Még a konyhás néninek, Amáliának is jut komplett konyha az óriás pénztárcájában. És aki ezt az egész akciót türelemmel, szeretettel lebonyolítja, az Násfa néni, a kiscsoportos óvónő.

A gyerekek és a felnőttek bábok. Színesek, egyszerűek, tökéletes elemei a harmonikus színpadképnek. Az arcuk üres, vagyis egyáltalán nincsen a fejükön se szem, se száj, se orr. (Ettől aztán vicces is, amikor azt mondják egymásnak, hogy ne nyisd ki a szemed, vagy hogy töröld meg az orrod.) Kecsességük alkati, még a szögletes forma hivatalos személyek esetében is. Násfa néni például olyan színes karikákból kapott felsőtestet, mintha fa építőjátékból állították volna össze. Különösen frappáns alakzatok a tűzoltók, akiknek bábkülsejében egy kisebb kézi tűzoltókészülék látszik vegyülni egy habszifonnal, amelynek felső része még a tűzoltósisakot is megidézi. Ráadásul a parancsnok konkrét, valódi kefebajuszt visel a nemlétező orra alatt.

A cselekményben, az óvoda életében semmiféle fennakadást nem okoz, hogy az óriás elfogyasztotta az épületet. A hajléktalanná lett ovisok kiválóan megvannak az új, adaptált óriásköpenyben, az óriás pocakja pedig oly nagyszerű játszótér, hogy simán lekörözi bármelyik kerti trambulint. Az ügymenetben az egyetlen bonyodalmat az okozza, hogy jön a hivatal (az oktatási) a maga hisztérikusan bürokratikus elveivel és elvárásaival. Egy Jéghegy Jolán nevű néni érkezik először, aki pánikban követeli az épület haladéktalan helyreállítását, mivel mindjárt jön ünnepelni (vagy kampányolni) a főnáspáng úr személyesen. Addig is befut a Hogymerészeti Hivatal ellenőre, szóval van dolga az óvodai személyzetnek, ha be akarja adni a fenntartóknak, hogy ez itt nem is óriásovi, hanem egy egyszerű, hétköznapi óriáslerakat. Ahol a délutáni alvással foglalatoskodó személyek nem óvodások, hanem pihenő raktári munkások, akik csak a szokatlan méretarányok miatt látszanak kicsinek.

Végeredményben az elmélyült felnőttnézők akár arra is kilyukadhattak magukban e bájos előadás láttán, hogy kellő leleményességgel kijátszható vagy legalább neutralizálható a diszfunkcionálisan, esetleg sehogy sem működő állami hivatal.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Dániel András: Megették az ovit (Mesebolt Bábszínház)
Játssza: Kolozsi Angéla
Dramaturg: Veres András
Tervező: Grosschmid Erik
Rendező: Somogyi Tamás
Jurányi Ház, 2024. május 4.

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból