A makrancos királylány
Magyar Állami Operaház
Ha eljönne hozzám a színházi nevelés Kékhajú Tündére s körbe röpködne mentegetőzve, hogy három kívánságom ugyan nem lehet, mert sietnie kell, de egyet azért teljesít, mondjam gyorsan, „mi kéne, ha vóna”, nem sokat haboznék. Azzal állnék elő, hogy régóta kellene már egy központilag kiírt, esetleg nemzetközi (!), gyermekek által előadható zenés színművek születését megsegítő gyermekopera-pályázat. Hogy miért? Mert nincs elegendő, leporolható – vagy ami még jobb lenne, mai lelkületű, egészen friss –, ténylegesen használható zeneművünk. És azért, hogy – különösen a művészeti iskolák különböző kurzusain részt vevő gyerekek – kicsik és kamaszok évente egyszer örömüket leljék egy zenekarral, táncosokkal előadott, 25-30 perces, közös produkcióban.
Ezt a sóhajomat pár évente megismétlem, mindig olyankor, amikor megcsillan valami az adott évadban, aminek kapcsán kívánkozni lehet. Nemrégiben Szőnyi Erzsébet sokadszorra előadott kisoperáját láttam az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós Termében, Aczél András rendezésében, Kozlova Polina koreográfiájával, sok iskolás korú és kellemesen természetes viselkedésű fiatal felléptével, jelentős számú felnőtt zenekari közreműködésével. Igazi, vasárnapi, matinéhangulatú produkció volt ez.
A magyar népmesék motívumait felhasználó szövegkönyv alaptörténete ugyan elég sutácska, de librettónak épp megfelelő. Van egy elkényeztetett, mindamellett kedélybeteg és akaratos királylányka, akit nem képes mosolyra bírni sem az apja, sem az udvarmester, de még az orvos és a kínai mutatványosok csapata sem. Jelentkezik viszont egy bojtárfiú a maga ugribugri pulikutyájával, elviszi falura a hisztis leánykát, aki ott – a vidéki hangok, ízek és illatok megtapasztalása révén – észhez is tér, s kedves teremtéssé változik.
A színpadkép igen egyszerű, a vetített háttérképek alkotója Molokova Amelija, a kettős szereposztásra összeválogatott, s egyébként teljesen rendben lévő ruhák vélhetően a jelmeztárból kerültek elő, a nagylétszámú, szépen éneklő kórus pedig ügyesen lobogtatott, színes kendőkkel teszi mozgalmasabbá a jeleneteket. Az egész előadás a biztonságra törekvő rendezésnek – és a vélhetően szűk próbaidőszaknak – köszönhetően kicsikét merev és bátortalan, mindezzel együtt rendkívül szeretetreméltó, s időnként humoros mozzanatokkal is bír. A produkcióban a Magyar Állami Operaház Gyermekkara és az együttes egykori és mai tagjaiból, valamint támogatókból létrejött alkalmi formáció, a SUONO DEI GIOVANI Kamarazenekar közreműködött, a karmester pedig Hajzer Nikolett, az Opera Gyermekkar vezetője volt.
A makrancos királylány című művet 1955-ben mutatták be a Kertész utcai általános iskola diákjai a Zeneakadémia kistermében, majd a Magyar Rádióban hangzott el, 1961 februárjában. Kis szünet következett, de 2017-ben már koncertszerű előadásnak tapsoltak az Erkel Színházban, Hajzer Nikolett karvezető betanításában, a Zuglói Filharmónia közreműködésével, Köteles Géza vezényletével. Ezt követően 2021 októberében került színre a mű, s 2022 novemberében már önálló produkcióként lehetett látni az Eiffel Műhelyházban. Ennek fölfrissítésével találkoztam 2024 áprilisában. A szó legjobb értelmében vett, jellegzetes iskolaszínházi vállalkozás ez, melynek természetes ritmusban cserélődnek a szereplői. A most futó produkció Királylánya Bakos Kinga és Gábor Luca, Királya Dávida Márton és Jobbágy Dominik, Bojtárja Takács Botond és Bede Richárd, Pulikutyája Csányi Panna és Jobbágy Elmira.
Az 1924-ben született Szőnyi Erzsébetről, a Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerzőről és zenepedagógusról mostanában sokat lehetett hallani, tisztelői és tanítványai egy könyvet is kiadtak születésének századik évfordulójára. Ahogy Csehy Zoltán írta posztmodern operakalauzában az akkor még élő alkotóról: „egyike ő a legigényesebb és legszellemesebb magyar zeneszerzőknek. Nem hódol be semmiféle divatnak, de nem is zárkózik el attól, amit inspirativnak vél” (Experimentum mundi, Kalligram, 2015– ajánlom ezt a könyvet a tájékozódni vágyóknak.)
Jelen beszámolómban csak az Operaház egyik produkcióját említhettem, de a sajtóból bárki értesülhetett arról, hogy egy időben a Budapesti Fesztiválzenekar évadkezdéseihez szorosan hozzátartozott egy-egy ifjúsági vagy gyermekopera bemutatása, helyileg például a Zeneakadémia szépen felújított kistermében. De kérdezem: mi van vidéken? Egyáltalán: ismerik-e a szakemberek a választható magyar és külföldi műveket?
2004-ben Seres Ildikó, a Miskolci Nemzeti Színháznak már akkor is vezető színművésze, „Az ifjúság zenés színháza” címmel készített gyakorlati munkán alapuló, információgazdag drámatanári szakdolgozatot erről a témáról, a műismertetések, a darabválasztás és a színpadra állítás gondjai mellett megemlítve a produkciós munkával együtt járó nevelési és tehetséggondozási problémákat is. Lehetséges, hogy nem is a Kékhajú Tündérre kellene várnunk, hanem valamelyik vidéki nemzeti színházunk lenne igazán alkalmas egy ifjúsági operapályázat kiírására?
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
A makrancos királylány (Magyar Állami Operaház)
Zeneszerző: Szőnyi Erzsébet
Szövegkönyv: Kováts Edit
Szereplők: Gábor Luca / Bakos Kinga, Dávida Márton / Jobbágy Dominik, Sitkei-Magyar Csenge / Kirsch-Veszeli Jázmin, Csányi Panna / Jobbágy Elmira, Kozlova Polína / Ercsey Zsuzsanna Júlia, Gálbory Kíra / Tóth Rebeka, Czepek Hanna, Horváth Elizabet Mariann, Kovács Boróka Emese, Tanka Natália, Tóth Szofi, Kovács Boróka Emese, Tanka Dániel, Göblyös Vince, Abebe-Ayele Rafael / Osztovits Márton, Jobbágy Patrik, Aczél Boglárka Csenge
Koreográfus: Kozlova Polina
Háttérképek: Molokova Amelia
Vizuális tervező: Berkes Bálint, Kóczán Hanga
Karmester: Hajzer Nikolett
Rendező: Aczél András
Eiffel Műhelyház, Bánffy Miklós Terem, 2024. április 21.
Fotó: Ligeti Edina
