Evolúció

nyito

Ponttól pontig

Budapest Bábszínház

 

A Budapest Bábszínháztól Állami Bábszínház korában sem volt idegen a kísérletezés. A hatvanas évek elején, Szilágyi Dezső vezetésével tette meg az első lépéseket ez irányban az intézmény, amikor házon belül elindult a kétéves bábszínészképző tanfolyam. A növendékek munkáiból születtek aztán a Kísérleti Stúdió bemutatói.

Pájer Alma Virág és Szolár Tibor a Ponttól pontig próbáján

Legendás produkcióként tartja számon a színháztörténet az 1966-os Bábuk és embereket, amely egy Mrożek- és egy Weyrauch-mű mellett Beckett Jelenet szöveg nélkül című pantomimdarabját foglalta magába. Mint Végvári Viktória DLA doktori értekezéséből megtudható, az előadás egyfelől kivívta a politika rosszallását – Aczél György reklamált a pesszimista végkicsengés miatt, meg is kellett változtatni a befejezést, vö.: „vörös farok” –, ezért itthon csak korlátozottan szerepelhetett műsoron, viszont utazhatott külföldre, s nemzetközi sikereket aratott. A Kísérleti Stúdió a hetvenes években is működött; Beckettet hét bábgroteszk keretében játszották, az évtized végén pedig hat zenés pantomimra vállalkoztak a Bábuk és bohócok című bemutató keretében.

Épp csak felvillantottam itt most néhány jeles eseményt a múltból, hogy lássuk: a Budapest Bábszínház igazgatója, Ellinger Edina létező hagyományhoz nyúlt vissza, amikor a tavalyi évadban tág teret nyitott társulata tagjai számára, hogy pályázzanak szabadon, megkötések nélkül: nyújtsanak be ötleteket műfaji kísérletezésre. A tíz pályaművet külső szakmai bizottság bírálta el, s Hegymegi Máté rendező, Kálmán Eszter tervező és Nánay István kritikus döntésének eredményeként a megújított Kísérleti Stúdió első bemutatója a Ponttól pontig lett, amelyet a tavalyi Abstract fesztivál programjában láthatott először a közönség a Bábszínházban. A produkciót héttagú alkotócsapat hozta létre: Pallai Mara (dramaturgia), Csonka Maresz (rendezőasszisztens), Hegyi Zsolt (díszlet, Iamyank zene), Kocsis Eszter (bábok), Szapu Dániel (vetítés) és mindenekelőtt a két színész: Pájer Alma Virág és Szolár Tibor.

Az ember beül a negyedik emeleten az Ország Lili Stúdió nézőterére és óhatatlanul elfogja az érzés, hogy alighanem a jövő színházával találkozik. Persze csak akkor jut ez eszébe, ha a múlt és a jelen színházából már elég sokat látott. Mert a mellette ülő tíz év körüliek valószínűleg úgy születtek, hogy a számítógépes grafika, az animáció, vagy a stop motion eleve megvolt nekik, és a zene is annyira sajátjuk, hogy az erősebb ritmusokra ülve táncolnak. Itt-ott szakavatott váó-kat hallatnak, és nem azért nem áll be a szájuk az előadás alatt, mert nem köti le őket a játéktérben zajló színes kavalkád, hanem ellenkezőleg: mindenhez van kommentjük.

Ami az egyszerű, kinyitott fehér kocka felületén elkezdődik, az bizonyos szempontból maga az élet: egy fehér pötty, ide-oda suhanó, keretnek ütköző, tovább pattanó – nevezzük így: – sejtecske. Aztán még egy pötty, ezek ketten összecsúsznak, egybeolvadnak, majd egy vonal fénylik fel és így lesz egyre bővebb, gazdagabb, színesebb a világ. Egyfajta evolúciót kísérünk szemmel. A vetített rajzolatokból geometriai ábrák lesznek, síkidomok vonulásznak keresztül a vásznakon, majd háromdimenzióssá alakulnak. Kockák és gúlák sorjáznak, zuhognak. Azután fentről leereszkedik sokzsinóros marionettbábként egy piros szoknyás gúlalány és egy kék nadrágos kockafiú. Ismerkedésüket finom marionettbáb-mozdulatok kísérik, nyitva hagyva a nézők számára a lehetőséget, hogy a bábpáros etűdjét történetként értelmezzék.

Később még különösebb, átlátszó idomokból álló marionettbáb ereszkedik alá, majd egy nagy, fehér, spirál alakú csúszda bukkan elő fentről, hogy rajta színes golyók tekeregjenek le és hulljanak alá. A színpad eleje mintha jókora biliárdasztallá válna: golyók gurulásznak, amelyek között négy robotgolyó is akad. Ezek színészi távirányítással mozognak, terelik a magatehetetlenebb golyókat, sőt arra is képesek, hogy a zenére afféle csoportos gyakorlatot mutassanak be szinte tánckari összeszokottsággal.

Akadnak az ötvenperces előadásnak olyan pillanatai, amikor nehéz eldönteni, hogy amit látunk, az vetített vagy valódi. Hogy a talajszinten ritmusra kinövő kis piramisok egy film részletei vagy a színpad elemei, abban legfeljebb a golyók mozgása segít idővel eligazodni. A végén mindenesetre kilyukadunk az univerzumra, részemről pedig arra a Juhász Gyula-i megállapításra, hogy én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Ponttól pontig (Budapest Bábszínház, Kísérleti Stúdió)
Játsszák: Pájer Alma Virág, Szolár Tibor
Alkotók: Csonka Maresz, Hegyi Zsolt, Kocsis Eszter, Pallai Mara, Szapu Dániel
Budapest Bábszínház, Ország Lili Stúdió, 2024. január 17.

Fotók: Piti Marcell

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból