A halhatatlanság országa
Fabók Mancsi Bábszínháza
Fabók Mancsi párhuzamba vonható Pintér Bélával a tekintetben, hogy mindketten műsoron tartják, játsszák az összes (vagy majdnem az összes) eddigi produkciójukat. A halhatatlanság országát Fabók Mancsi 2009-ban mutatta be – a következő évben díjat kapott érte Kecskeméten, a Magyarországi Bábszínházak X. Találkozóján –, és nekem most szeptemberben, a verőcei strandszínpadon volt módom megtekinteni, a szüreti mulatság keretében. A Fabók Mancsit kísérő, alájátszó zenészek cserélődtek ugyan a kezdetek óta, de ez az előadáson és a lényegen érdemben bizonyára nem változtatott. Ha ugyan nem erősítette a csipkelődési volument a két szereplő között.
A halhatatlanságot megkívánó és aktívan megcélzó, világjáróként felkutató királyfi meséje ismert történet. Láttam is belőle emlékezetes előadást a győri Vaskakas Bábszínházban, a sepsiszentgyörgyi Cimboráktól és színiegyetemistáktól is. (Fabók Mancsi verziója megelőzte ezt a kettőt a születési sorrendben.) Fabók Mariann természetesen a saját képére, stílusára, lehetőségeire, technikáira és eszközeire formálta a mesét. Itt-ott talán lecsípett belőle, máshol egyéni elemekkel bővítette. Nála például a vándorlás különböző pontjain a jó tett helyébe jót várj jegyében történő segítségnyújtások során a körmével ezer évig hegyet kaparó öregasszonnyal és a kétezer évig varró, teremnyi tűt elhasználó királylánnyal ismerkedünk meg.
Ez az előadás már a 16 évvel ezelőtti elkészültekor magán viselte mindazokat a kitüntető jegyeket és előnyös vonásokat, amelyek Fabók Mariann egyszemélyes vásári bábjátékát jellemzik. Kezdésként a színésznő ízes beszéddel megszólítja és megszelídíti a dombérozó szüreti publikumot. A kiskorú kísérővel nem rendelkező nézőket gyerekekhez közvetíti ki, valamint tréninget vezényel, amelynek révén a nézők kidörzsölhetik a szívtájékukról a rosszaságot. Addig nem foghatunk bele a játékba.
A Mátravölgyi Ákos tervezte díszlet egyszerű és célszerű. Voltaképp egy fadoboz, amelynek akad pár titka. A tetején egy szerencsekerékszerű, fekete-fehér forgó elem látszik, amelyen rajzolt lábacskák futnak körbe. Kerek a világ, lehet mendegélni – élethű háttérképként Duna, zöld sziget –, és a királyfi megy rendületlenül. Helyenként annak ellenére is ballag, hogy Mancsi, akinek kezén kesztyűsbábként mozog ő, visszatartaná. A fekete és a fehér találó módon alapszíne az előadásnak, Fabók Mancsi fehér blúzán a népies hímzés is fekete. Maguk a rusztikusan faragott bábok is színtelenek, pasztellek, élükön a csimbókos pamuthajú királyfival. (Bábok: Lellei Pál és Opra Szabó Zsófia.)
Az első vándortalálkozóhoz Fabók Mancsi könnyedén kapja magára az öregasszony-figurát: fejére kendőt köt, szájába sárga lófogakat tesz, szemét kidülleszti, aztán megszólal az élénk vénasszony hangján. A színésznő mestere annak, hogy különböző hőseit a lehető legkülönbözőbb hangon szólaltassa meg. Könnyedén el tudnék képzelni egy olyan, sokszereplős rádiójátékot, amelyben mindenkit Fabók Mancsi játszik, és a hallgatóban egy pillanatig fel sem merülne, hogy ugyanazt a színésznőt hallja mindvégig. Olyan variábilis a hangja, és élesek, pontosak a váltásai.
A második találkozáskor királyfink a feketévé váltott kerék középen nyíló fekete ajtón átlépve egy hozzá csábítóan hasonlító (bábfajtájú) királylánnyal találkozik. Azonban innen is tovább indul (nem feledkezve meg később, néhány száz év múlva az elhagyott kliensekről), és végül eljut a halhatatlanság királynőjéhez. Kecses, gótikus, fenséges, szép kezű, finom kézmozdulatú vajangbáb. Nála megnyugszik a főhős, legalább egy fél évezredre.
Amikor a Halál belép a történetbe és a színre, akkor a Vitéz Lászlót ismerő nézők biztosan nem hökkennek és ijednek meg. A Halálnál ugyanis, aki általában kérlelhetetlen végrehajtó, már régestelen régen ott szerepel a beszállítási lista élén a királyfi. És a Halált is meg lehet érteni, ha netán szomorú lesz, akár egy többnapos eső, amiért mindenki menekül előle. Még a zenész (Keresztes Nagy Árpád) kis kalapját is elkéri, hogy az jelképezzen egy halandót, akit kiváló szakmunkásként meg akar győzni a tevékenysége létjogosultságáról.
A Halál bábfejéhez a színésznő adja a kezet és a testet a fekete klepetus mögött. Nem okoz gondot számára egyszemélyben Halál és Halhatatlanság lenni, s akár ölre menni a királyfi birtoklási jogáért. Izgalmas pillanat, amikor a kerék tetején a Halál és a Halhatatlanság birkózik, huzakodik. Végül a királyfinak szerencséje lesz, mert miután felrúgják a levegőbe, ő a kerítésről pont a Halhatatlanság királynőjének térfelére esik. Utána mindjárt véget is ér a mese. Boldogan élnek, míg meg nem halnak – ez nem hangzik el, hiszen nem halnak meg soha. Ami lehet, kicsit ijesztő perspektíva.
Az előadás végén Fabók Mancsi felveszi újra a közönséggel való kommunikáció fonalát. Kedvesen és hasznosan beavatja a nézőket a játékban használt bábok technikájába. Hátha valamelyik kisgyereket majd épp ez fogja megragadni.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Fabók Mariann: A halhatatlanság országa (Fabók Mancsi Bábszínháza)
Játékosok: Fabók Mariann, Keresztes Nagy Árpád
Díszlet: Mátravölgyi Ákos
Bábok: Lellei Pál és Opra Szabó Zsófia
Rendezés: Fabók Mariann
Verőce, Strandszínpad, 2025. szeptember 13.
