Krétakör
Freeszfe
Gergics Enikő
2022. június 11.
Hogy ki volt a fordító, az nem szerepel a színlapon, de a Freeszfe négy színészre hangolt tantermi előadásának szövegének nyilvánvalóan messzire kell rugaszkodnia az eredeti Brecht: A kaukázusi krétakörtől. Dramaturgként Al-Farman Petra dolgozott ezen, eltűnt a kolhoz-keret, lecsupaszodott, letisztult sok részlet, a néző szeme szorosan követi Gruse sorsának alakulását, és ahol szükséges, az énekesek narrációja tölti be a történetben kialakuló kisebb hézagokat. A szövegben egyensúlyban van a szertartásos történetmesélés igényelte ünnepélyesség anélkül, hogy ez elnehezítené az előadás nyelvét.
A műfaj által megkövetelt relatív eszköztelenség ellenére az előadás kompakt belső világgal és kiforrott, intenzív atmoszférával rendelkezik, és ebben egyáltalán nem elhanyagolható a zene, sőt a látvány szerepe sem. Szászi Petra otthonos érzetet kelt a népdalokkal, a capella aláfestésekkel, de a zene a fiktív, távoli, egzotikus Grúziát is megidézi. A zöld-szürke-barna, lazán szabott jelmezek egybecsengenek, Vermes Nóra látványának jól követhető a logikája, sőt humora is van, a szerepváltásokat ugyanannak az egy-két ruhadarabnak, kiegészítőnek a használatával érzékeltetik. A megoldások alkalmazkodnak az aktuális tér lehetőségeihez, ha van villany, amit le lehet kapcsolni, függöny, amit el lehet húzni, elsötétítenek, ha nincs, hát megkérik a nézőket, hogy csukják be a szemüket. Ezek a finomságok készebbre polírozzák az előadást.
Mondjuk, ha mindez nem lenne, ezt a négy színészt akkor is megérné nézni. Fodor Orsolya rendezése szabadon, izgalmasan használja a színház különböző eszközeit. Komplex tartalmakat, úgy mint vértes tiszt és közlegény alá-fölérendeltségi viszonyát vagy éppen a karavánon utazó előkelő hölgyek rangját és személyiségét jeleníti meg egy-egy testtartásban. A fizikai színházhoz nyúl akkor is, amikor a lány átkel a rozoga hídon, majd a bábjátékhoz, mikor a gyerekhez való kötődésének, anyai identitásának kialakulását mutatja be.
Gruse szerepében Mészáros Blanka a lány ártatlanságát játékos grimaszokkal, nyers felkiáltásokkal ellensúlyozza, szerethető és valóságos, nem válik giccsessé. Ez a mértéktartás és az árnyalt, egész személyek illúziójának igénye jellemző a többi alakításra is, pedig az énekeseknek csak kevés idejük van felépíteni egy-egy karaktervázlatot. Feczesin Kristóf Szimon szerepében kicsit jobban előtérbe kerül nyugodt, csendes gesztusaival, szuggesztív mimikájával. Jó párost alkotnak, mondhatni, megvan a kémia, ami elengedhetetlen is a témára kényes korosztálynál – külön ütős így persze, hogy gonosz iróniával Gruse férjének szerepe is neki jut. Ficza István a Grusét üldöző vértesként maga a megtestesült romlottság, majd nagyon kifinomultan hozza Gruse gyáva, egyszerre segíteni akaró, meg annyira nagyon azért nem is segíteni akaró bátyját. A Bánfalvi Eszter által megjelenített karakterek pedig egyenesen világteremtő jelentőségűek: hiteles a vértesektől rettegéstől teljesen szétcsúszott parasztasszonyként is, de még fontosabb a kormányzó feleségének, Gruse sógornőjének és anyósának szerepeiben. A kemény hangsúlyai, a merev, üres, jóindulat nélküli mosolyai, figyelmeztetés nélküli, viccesen feszültségkeltő felcsattanásai olyan erőteljesek, hogy gyakorlatilag egymaga eljátszik minden részvétlenséget, ami a világban Grusét körbeveszi.
Az előadás számos ponton bevonja a közönséget, ha akarja, ha nem, a néző hol a liba lesz, amelyet Gruse megfog, hol a trónörököst ringató dajka, hol a kisded maga, vagy épp azt a feladatot kapja, hogy rejtse el őt. Egy idő után sejthető, bármikor bevonódhatunk, nem lehetünk puszta nézők, és ez az érzés kongruens is az előadás mondanivalójával. Sokszor a bevonás persze pusztán passzív jelenlétet igényel, máskor azonban nem tét nélküli, hogy mennyire hajlandó a néző elfogadni a neki szánt szerepet, bár ez inkább tudatosulhat a többiekben, mint abban, akire például ráadják a gyereket jelképező pulóvert. A többiek számára részévé válik az előadásnak, és az élvezeti értékét akár komolyabban is befolyásolhatja, ha hajlandó is belemenni ebbe a játékba. Itt még inkább jelentősége van annak, hogy nem egyszerűen ifjúsági, hanem kimondottan tantermi előadásról van szó, ahol a nézők csoportot alkotnak, megvannak a dinamikáik.
A zárójelenet az igazságtételre fókuszál, de nem is arra, hogy kié lesz a gyerek, hanem arra a pillanatra, ahol Gruse és Szimon megállnak az igazságszolgáltatás előtt. Két fiatal ember kimondja a valót, vállalja, amiben hisz, és szembeszegül a hatalommal szép nyugodtan – nehéz lenne relevánsabb ifjúsági témát találni, és nincs is ebben hamis hang. A szövegváltozat végül is a befejezés derűlátásán is tompít, a gyerekkel kapcsolatban megszületik a várt ítélet, de az már nem derül ki, hogy mi lesz most Gruséval és Szimonnal. Ezeknek a mostani kamaszoknak az valószínűleg már sok is lenne az optimizmusból.
Gergics Enikő
(Színházi Kritikusok Céhe)
Krétakör (Freeszfe)
Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör alapján
Szereplők: Mészáros Blanka, Bánfalvi Eszter, Feczesin Kristóf, Ficza István
Zene: Szászi Petra
Látvány: Vermes Nóra
Drámainstruktor: Milovits Hanna és Rábavölgyi Tamás
Dramaturg: Al-Farman Petra
Rendező: Fodor Orsolya
CEU, 2022. márc. 27., kb. 30 néző / Freeszemle, Marczibányi Téri Művelődési Központ, 2022. máj. 15., kb. 25 néző
