A kutya különös esete az éjszakában
Budaörsi Latinovits Színház
Színházban ritkán lesem meg a közelemben ülők arckifejezését, de az ifjúságnak szóló produkciók alatt nem tudok ellenállni a vágynak, hogy lopva megnézzem, miként hat rájuk az előadás. Ismerős a csukott szájú, reménykedő vigyor a kamaszok arcán, azt üzenve: „Na, mondjad! Mi van?” De gyakori a védekező, „Tudom, amit tudok” álca is, ami csak ritkán változik át sugárzó, mindent értő vagy izgatott gyerekarccá. Azért kezdem ezzel, mert ebből az esős budaörsi délelőttből a figyelemtől feszes, sápadt kamaszarcok maradtak meg bennem leginkább, ahogy résnyire nyitott lélekkel, majd növekvő, s olykor csodálkozó bizalommal követték az előadást.
Az angol Mark Haddon 2002-ig majd’ két tucat könyvet írt már az ifjúságnak, A kutya különös esete című, 2003-as áldetektívregényét azonban már felnőtteknek szánta, talán a benne érzékelhető, rétegzett fájdalom okán. Gyerek-bestseller lett belőle. Simon Stephens darabot írt a műből, szerte a világon 14-től 90 évig bezárólag nézik és olvassák Christopher, a tizenöt éves autista fiú és családja történetét. A budaörsi színház Németh Nikolett dramaturg segítségével négy színészre elképzelt változatú, Csábi Anna által rendezett, igen jó minőségű előadása is elérhető mindenkinek, este felnőtteknek és családoknak, napközben pedig kamaszok iskolai csoportjainak meghirdetve.
A budaörsi Városi Ifjúsági Ház téglalap alaprajzú tere pont oly kevéssé alkalmas színielőadásokra, mint pár ezer, régen épült, hasonló társa az országban. Méltánylandó, hősi akció ezekben színházat csinálni, bár nem lehetetlen. Nozdroviczky Eszter látványtervező szűkszavú jelmezei pontosak és karakterhűek, s bár a szürke-fehér térben villogó piros fonalak és foltok emlékezetesek, a többi nehezen értelmezhető díszletelem inkább csak zavaró tényező.
Mivel a könyv nálunk is népszerű, a mű színpadi változatát pedig a Centrál Színház, de a tatabányai és a miskolci színház is sikerrel mutatta be, sokan ismerik a cselekményét. Ennek lényege, hogy Christopher (Böröndi Bence) rátalál a szomszédék valaki által leszúrt kutyájára, s mivel kedveli a detektívtörténeteket, megpróbálja kinyomozni, ki lehet a tettes.
Titkos tevékenységéről naplót ír, melyet jelen esetben a fiú Siobhan nevű, szeretett nevelőjét játszó Szőts Orsi olvas fel, s melyből aztán feltárul a keserves igazság. Megtudjuk, hogy a sors által a három emberre, az anyára (Páder Petra), az apára (Ilyés Róbert) és magára a Böröndi Bence által játszott fiúra lőcsölt rettentő kihívást, Christopher autisztikus eredetű, rendellenes viselkedését ez a három ember nem volt képes feldolgozni.
Kezdettől fogva, mindenki félt itt mindenkitől. Judy, az anya adta föl legelőször. Elszökött egy férfival, s hiába írt rengeteg levelet a fiának, az apa eltitkolta ezeket a fiú elől, hisz kínjában azt hazudta Christophernek, hogy Judy meghalt. (A nézői sorban érezni a növekvő figyelmet, amikor a nagyon is esendő felnőttek viselt dolgai kiderülnek. ) Ed, az apa, életereje maradékát félti, a maga módján próbálja védeni a gyerekét, s lassan megtanulja a fiával való együttélés szabályait. Aztán Christopher, ez a hazudni nem bíró, szuper szabálytartó lélek, megtudja, hogy anyja él, sőt azt is, hogy ki ölte meg Wellingtont, a kutyát.
A végén kissé kifésülődnek az összekuszált érzelmek, s Christopher még az emelt szintű matekvizsgáját is jeles eredménnyel tudja letenni. Az előadás egyik meglepetése Páder Petra anya figurája, ez a vad és nagy erejű, magát nem találó, gyötrődő, ifjú asszony, akit a szeretet végül elvezet a fiához. Ilyen színesnek, elevennek és ilyen igaznak most láttam először a tragikus mélységgel játszó Páder Petrát. Ilyés Róbert tétova, s a családon belül mégis biztos pontot jelentő apafigurájának sok-sok szeretettől és megbántottságtól áthatott pillanata van a játékban. Ő az, aki a legtöbbet veszít ebben a történetben. És ennek ez az ember tudatában is van, de vállalja a sorsát. A fiú számára a tanárnő a világon belüli legfőbb igazodási pont. A Christopher kedvenc piros színeibe öltöztetett Szőts Orsi a maga nyugalmával, figyelmes derűjével és örömre-bajra kész edzettségével pásztorolja, s teszi „önjáróvá” a srácot. Az elfogadás és a megértés olyan tanult angyalaként van jelen, amilyent csak kívánni tudunk, mindannyiunknak.
A főhőst játszó Böröndi Bence riadt nyüszítései, nyaktekerései, menekülései a szemkontaktus elől, pontosan jelölik a figura kényszerekkel sújtottságát. Zömök és erőteljes alakjában minden pillanatban érzékelhető a lényeg, a félelmekkel küzdő, gyámoltalan ember, sőt a védelmet kereső, lelkes állat. Mintha titkon ki lenne írva a pólójára: „Je suis Wellington”.
Erős élmény lesz kamaszoknak, de felnőtteknek is. (Talán érdemes lenne feltűnőbben kiírni, hogy 14 éven felülieknek ajánlott a játék.)
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Mark Haddon–Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában (Budaörsi Latinovits Színház)
Szereplők: Böröndi Bence, Szőts Orsi, Páder Petra, Ilyés Róbert
Fordító: Baráthy György
Dramaturg: Németh Nikolett
Díszlet, jelmez: Nozdroviczky Eszter
Zene: Szegvári Júlia
Rendező: Csábi Anna
Budaörs, Városi Ifjúsági Klub, 2022. november 18. kb. 80 néző
Fotók: Borovi Dániel
