Ariel 70
Évfordulós ünnepség Marosvásárhelyen
Turbuly Lilla, június
1949 jó év volt a romániai bábszínházak történetében: szovjet mintára számos városban alakult ebben vagy a következő 2-3 évben bábszínház. Míg nálunk (a szintén 1949-ben létrehozott) Állami Bábszínház járta az egész országot tájelőadásaival, Romániában városi bábszínházak sora játszott a gyerekeknek. A központi ideológiai cél a szocialista gyermek- és embertípus nevelése volt, de ettől függetlenül a bábszínház-alapítási bumm jót tett a műfajnak, és ma is működő műhelyek sorát hozta létre. Ebből következően idén és a következő egy-két évben számos jubileumi program várható.
Ünneplésre hívta a szakmát és a közönséget a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház is. A 70 évnek 7 napos ünnepségsorozattal adóztak 2019. június 7-14. között.
Az Ariel története sokáig egybefonódott az alapító-főrendező Antal Pál (1925-1999) nevével, aki 50 évig alakította a színház arculatát. A színház másik meghatározó művésze Haller József (1935-2017) tervező volt. Antal Pálról egy, a színház előterében felavatott domborművel, Haller Józsefről és a szintén 2017-ben elhunyt tervezőről, Lukácsy Ildikóról pedig egy kiállítással emlékeztek meg a szervezők.
E cikk keretei közé nem fér, hogy többet mondjunk a színház történetéről, szerencsére az két kötetben is hozzáférhető.[1] Székely Katalintól, a magyar tagozat művészeti vezetőjétől azonban megtudtam a jelenlegi működésre vonatkozó legfontosabb információkat. A bábszínház önkormányzati fenntartásban, magyar és román tagozattal működik. Gavril Cadariu igazgatásával, közös adminisztrációval, háttérműhelyekkel, de külön művészeti vezetéssel, mindkét tagozaton 12-12 bábszínésszel dolgoznak, 2012 óta irigylésre méltó körülmények között, a valamikori zsidó kultúrház szépen felújított műemlék épületében. A két tagozat között alig van kapcsolat, mindössze annyi, hogy a rendezők időnként „átrendeznek”, a színészek azonban nem kapcsolódnak be a másik tagozat munkájába. A román tagozat színészgárdájában kevesebb a fiatal, jóval több az idősebb művész, a magyar tagozatnál kiegyenlítettebb a társulat korösszetétele. Kihasználják, hogy a helyi egyetemen bábszínészeket is képeznek, a fiatalok jönnek gyakorlatra, és a társulatból néhányan tanítanak is az egyetemen.
Évadonként általában három bemutatójuk van, ebből az egyik általában valamelyik néhány éve futott előadás felújítása. Zömében az óvodás és a kisiskolás korosztálynak játszanak, bérletrendszerben. Sokat tájolnak megyén belül és a szomszéd megyékben is.
A fesztiválon a 2018/2019-es évad bemutatóit láthattuk. Ezek azt mutatják, hogy a színház követi a magyarországi bábszínházi trendeket. Ellentétben a román tagozattól látott klasszikus mesék (Hófehérke, A kis hableány) klasszikus feldolgozásával mindhárom előadás kortárs alapanyagból, magyarországi vendégrendezők rendezésében készült.
Bartal Kiss Rita Máté Angi szövegeiből dolgozott a Volt egyszer egy… című, egészen friss, idén májusban bemutatott előadásban. A képekre, hangulatokra épülő költői meséhez a realitástól elszakadó, egyszerűségében hatásos látványvilágot választott. A meséket laza szál, egy kislány vándorlástörténete fűzi össze (dramaturg Markó Róbert), aki mindenből, akivel/amivel csak találkozik, begyűjt magának egy csipetnyit, legyen az a boldogság egyetlen ribizligömbje vagy a szomorúság egyetlen csöppje. Minden jó lesz még valamire. A főszereplő kislány sziluettje mellett az összes többi szereplőt egy-egy jellegzetes fejdísz jelzi – a sündisznót például egy bolondos, sok csúcsos sipka. (A tüskékre lehet majd ribizligömböket tűzni, hogy ne szúrjanak.) A fehér színre épülő színpadkép (Sipos Kati munkája) fontos része még a többször, több méretben feltűnő körmotívum, és a könnyedén lebegő, szálló textillepel. (Utóbbi a Volt egyszer egy…-gyel szinte egy időben bemutatott Artus-előadás, A szél kapuja egy jelenetét is felidézi.) Bartal Kiss Rita igen jól ráhangolódott Máté Angi mágikus realistának is mondható, különleges világára. Kiss Erzsi zenéjével kiegészülve egy tiszta és szép előadás született, amely a gyerek- és a felnőtt közönséget egyaránt meg tudja fogni.
A Vidovszky György által rendezett Völgyhíd márciusban Budapesten is bemutatkozott, erről ide kattintva külön kritikát is olvashatnak. Az előadás a budapesti vendégszereplés alkalmával feszesebb, intenzívebb formáját mutatta, ezúttal kicsit meglátszott rajta, hogy hónapokkal korábban játszották utoljára. De a másodszori nézés új örömmel is szolgált: most, jóval közelebb ülve a színpadhoz, az anyát alakító Gönczy Katalin játéka, az, ahogy a karakter minden keserve, egész élete ráíródott a színésznő arcára, külön élményt jelentett.
Ő játssza az egyik főszerepet a Hoppládában is Halmágyi Éva mellett. Paul Maar színműve furcsa, Janus arcú szöveg. Felnőtt fejjel nézve egy Beckett-dráma rejlik benne a semmiben időtlen idők óta időző szereplőkkel, akik folyvást újrafutják a maguk sehová (egymástól el, egymáshoz vissza) vezető köreit. De nézhetjük egy óvodai leszel a barátom? nem vagy a barátom! játéknak is. Azzal, hogy Kolozsi Angéla rendező két eltérő életkorú színésznőt választott, e két olvasat még hangsúlyosabban jelen van az előadásban. A két színésznő pontos, egymásra hangolt játéka a mindennapiság és az abszurditás határvidékét mutatja meg. A felnőttek ehhez, a gyerekek a díszletdobozokkal zajló játékokhoz, bújócskához tudnak jobban kapcsolódni.
Nem marad ki az Ariel kínálatából a vásári bábjáték sem. Bonczidai Dezső és Szabó Dániel Vándor Miskája eredetileg önálló produkciónak készült, de a színház a jövő évadtól befogadja a repertoárjába. Jól teszik, mert forradalmi újítások nélküli, a vásári bábjátékos hagyományokat őrző, de friss és lendületes, humorral teli előadás született.
A saját előadások mellett számos vendégelőadás is szerepelt a programban. Magyarországról a Bóbita, a Vaskakas, a Kolibri, a Griff, a Harlekin és a Ciróka Bábszínház érkezett egy vagy két produkcióval. Láthatták például a marosvásárhelyiek a tavalyi kaposvári biennálé két fődíjas előadását, a Pöttyöt (Griff Bábszínház) és A lepkeoroszlánt (Ciróka Bábszínház) is. De hívtak előadást a bukaresti Tandarica Színházból és Besztercebányáról is. Az előadásokat végig nagy szakmai és közönség érdeklődés kísérte, a háziak pedig igazi barátságos, találkozásokra alkalmat adó ünnepet szerveztek, amelyre egykori munkatársaik mellett a magyarországi és a romániai bábos társadalom tagjai is összegyűltek. Gondoltak arra is, hogy kivigyék az ünnepet a városba: Rumi László 35 fokban, gólyalábakon és teljes vértezetben rabolta el a Napot a Színház téren (a TeatRum TrappTop előadásában), de aztán meglett, és ott sütött a fesztivál felett egészen végig.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Ariel 70
Az Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház évfordulós ünnepsége
Marosvásárhely, 2019. június 7-14.
