Óz
(Hevesi Sándor Színház)
Turbuly Lilla, 2019. november
A zalaegerszegi Ózt a Lázár Ervin Program keretében mutatták be, ami azt is jelenti, hogy a szokásosnál nagyobb szériában, szélesebb közönség előtt fut, olyan gyerekek is látják, akiknek egyébként nincs színházbérletük. Vagyis sokaknak a színházzal való első találkozása lehet. Színes, mozgalmas, vidám előadást láthatnak, ami nagy valószínűséggel meghozza a kedvüket a színházba járáshoz.
A színlap szerint mesemusicalt adnak, de Tompagábor Kornél lényegében egy meserevüt rendezett kevés szöveggel, sok zenével és sok tánccal, lépcsővel, tánckarral, az egyes számok kimerevített, ironikusan tapsra váró befejezésével. Mindjárt az elején jelzik, hogy engedjük el az ikonikus film keltette várakozásokat: Judy Garland és barátai 1939-ből egy vetített kép formájában gyorsan elhúznak jobbra.
Az alaptörténet azonban – néhány helyi utalással megspékelve – megmaradt, és azoknak is követhető, akik nem ismerik a mesét. Dorkát és kutyáját a (az írásmód szerint ejtett és az egész előadás során sokszor emlegetett) „Alsó-Kansasból” repíti ismeretlen vidékekre a tornádó. Onnan, ahol a „csácsi busz” jár, és ahová Dorka folyamatosan visszavágyik. Ez a hazavágyódás annak ellenére megadja az előadás fókuszpontját, hogy itt vállaltan a szórakoztatás, nem pedig az elmélyült jellem- és szituációelemzés a cél.
A zenei világ eklektikus: rock, rap és popzene egyaránt hallható Monostori János munkájában. A meséhez jól illeszkedő, időnként kifejezetten szellemes dalszövegek tisztán és érthetően hangzanak el, ami azért is lényeges, mert a mese szempontjából fontos információkat hordoznak. Csak egy példa: „Fémből vagyok, talán én átjutok” – énekli Ticz András mint Bádogember az álomkórba ejtő pipacsok földjén. Aki természetesen a metálos zenei vonalat képviseli. A zenei utalások jelentős részét a felnőttek (egy része) nyilván jobban érti, de ez nem von le az előadás élvezeti értékéből – mondom én, aki a korszak zenéjében alulképzett egyedként, hiába vagyok a rendező kortársa, máig nem tudtam megfejteni, vajon mire utal az 1973-as évszám a Madárijesztő (Urházy Gábor László) pólóján.
Szőke Julianna színes, szemvidító jelmezei és Mészáros Tibor praktikus, ugyanakkor apró ötletekkel teli díszlete ízléses keretet ad a játéknak. Ezért is tartom indokolatlanul soknak a háttérvetítést. Igaz, hogy a célkorosztály ebbe a vizuális sokféleségbe nőtt bele, ezért nyilván másként látja mindezt, mint egy kora X generációs, de a darab eklektikáján belül ez a szintén eklektikus háttéranimáció néha soknak tűnik.
Stefán Gábor koreográfiája ellenben fontos összetevője az előadásnak. Az előző nap szintén Zalaegerszegen látott Zrínyi 1566 iskolás koreográfiájához képest megnyugtató látvány, hogy irányításával (részben) ugyanazok a színészek és a gyerekszereplők hiányérzetet nem hagyó, remek teljesítményre képesek.
A színészi játék is meggyőző. Kovács Virág szép énekhangjával, Dorka szerepéhez jól passzoló alkatával és játékával bizonyítja, hogy elbír már egy főszereppel is. Hertelendy Attila szerethetően hozza az állandóan csontra áhítozó Toto kutyát. Lőrincz Nikol Cherre hajazó Északi Boszorkányt ad, aki egyszerre nagyvilági díva és (a kis mumpicok, valamint Dorka szemében) a szerepébe kissé belekorosodott „néni”. Ez a kettősség, valamint kiváló énekteljesítménye szépen kitölti dramaturgiailag kissé hosszúra nyúló jelenetét. Urházy Gábor László egészen új arcát tudja megmutatni a Madárijesztőben. Telitalálat: egyszerre végtelenül vicces és szívmelengető a szívre vágyásával. Azt azonban nem tudni, miért beszél akcentussal. Ráadásul csak prózában, mert amikor énekel vagy rappel, tökéletes a kiejtése. Ticz Andrásnak is nagyon jól áll az autószerelő-rocker Bádogember, Bellus Attilának pedig a rendőrbe oltott Gyáva Oroszlán. Szakály Aurél Óz szerepében egy, a varázslásba, de még inkább a szemfényvesztésbe belefáradt kisember. A színészek egymást erősítik, látszik, hogy örömjáték nekik ez az előadás. Jó nézni és hallgatni a kisebb szerepekben és az átkötő-játékokban feltűnő Mihály Lucát, Szakonyi Franciskát és Győrfi Cintiát.
A zenei részleg (Máriás Zsolt, Kovács Kata, Berkes Dániel) nagyon jó munkát végzett: a hangzás és az énekteljesítmények a gyerekszereplőknél is rendben vannak. Tánctudásuk a város táncművészeti iskoláját és táncegyütteseit is dicséri.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Baum – Tompagábor – Monostori: Óz
Játsszák: Kovács Virág, Hertelendy Attila, Lőrincz Nikol, Szakály Aurél, Urházy Gábor László, Ticz András, Bellus Attila, Mihály Luca, Szakonyi Franciska, Horváth Cintia.
Gyerekszereplők: Dudás Panna, Horváth Barnabás, Kegyes Bíbor Míra, Lahocsinszky Lili, Máté Kíra, Németh Hanna Léna, Molnár Liza, Ruzsics Dorina, Szenecsár Petra, Tóth Lorina, Woodhams Zénó.
Díszlet: Mészáros Tibor
Jelmez: Szőke Julianna
Koreográfus: Stefán Gábor
Zenei vezető: Máriás Zsolt
Rendező: Tompagábor Kornél
Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg, 2019. november 12., kb. 400 néző
