A pártás királylány
Majorka Színház
Gabnai Katalin
2020. augusztus 22.
Hogy mi a párta, azt ma már egyre kevesebben tudják. De viseljen bármilyen jelzőt egy királylány, rangjának s nevének hallatára a legálmosabb óvodás is frissen kel ki átforrósodott augusztusi ágyacskájából, hogy megérkezzék erre a hatodik kerületi térre, a már régebb óta itt ücsörgő idősebb hölgyek közé, kiket a beígért bábjáték címe talán a Hamlet-beli „bóbás királyné” emlékével csalt elő a hűvösebb zugokból.
Ilyen délelőtt tán nincsen is. Hull a fák virága lefele, szappanbuborék száll fölfele, lángosok fokhagymaszaga sűríti a levegőt, izzik a beton középen, de körben, az árnyékba húzott székeken és padokon már gyűl a kandi nép, szemben meg, a vascsipke pavilon alatt, paravánt építenek és készülődnek a játszók.
A Majorka Színház sokgyerekes, ifjú házaspárja, Tapolcsányi András és Táncsits Maja, ismert és kedvelt szereplői az ifjúsági programoknak. Képzettek és gyakorlottak, ám tudjuk, ez sohasem elég az igazi hatni tudáshoz. Bennük viszont annyi természetes kedvesség és kapcsolatteremtő erő van, hogy az elegendő a gyermeki érdeklődés felkeltésére, de ha kell, az esetleges vadulás megfékezésére is. A vírusveszedelem során, online formában is tartották a lelket apró híveikben. Itt, az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér környékén meg egészen otthonosan mozognak. A kezdő percek látványos álombeliségéhez hozzátartozik, hogy a feleség földig érő, könnyű fekete ruhája láttatni engedi áldott állapotát. Alighanem a nyolcadik hónapban van a fekete hajú Maja asszony, de olyan könnyedén mozog, s olyan teli tüdővel énekel, hogy az kamaszlányoknak is dicséretére válna.
Jó két évvel ezelőtt láttam őket először, bent a művelődési központban, ahol egy nagylétszámú, vegyes korosztályú gyerekcsapatot sikerült megszelídíteniük. Egy meglehetősen girbegurba mesét adtak akkor elő, bájosan bumfordi bábokkal, bevonós játékokkal és sok muzsikával, egy kékfestő inas kalandjairól. Az a produkció akkor talán nem is volt még egészen készen, de Tapolcsányi András műsorvezetői tálentuma átemelte a cselekményt a döcögősebb részeken is. Mostani játékukat, A pártás királykisasszony címűt – az elérhető dokumentumok szerint – játszották már 2017-ben is, s gondolom, szerte az országban. Volt rá elég idő, hogy összeérjen a produkció, melynek annyi térbeli változata és annyi ritmikai variánsa lehet, ahányszor csak előadják. Ez a szombati esemény egészen kiválóra sikeredett.
Ma már, ha meglátnék egy derékmagasságig fölfutó, terjedelmes, mogyorószín paravánt, amelynek közepéből egy óriás legyező, vagyis valami változékony, sugaras félkör nő ki, azonnal tudnám: a Majorka Színház van itt. S előre várnám, miként cserélődik a félkört kimerevítő vaskarika pántján csúszva a következő jelenethez szükséges, mutatós háttér vászna.
Tanult néprajzosoknak és kényes irodalmároknak adhatna okot némi szorongásra az ő egyre egyénibbé váló dramaturgiájuk, mivel ez a művük is magyar népmese „alapján” készült. Tele van kisebb-nagyobb változtatásokkal, máshonnét átemelt motívumokkal, aktuális, de mindig ízléses, pontosan bemért „beszólásokkal”, a furcsán kanyarodó cselekmény sem teljesen logikus, de mindez valami jóféle egésszé áll össze. Nem „ápolják” a hagyományt, egyszerűen csak élnek vele, s így aztán a legtermészetesebb módon örökítik. Majorkáéknak, mondhatni, kezükre áll a folklór. Ezt nem csupán a szépen szóló citera hangjai, s a mindig jókor fölhangzó, válogatott népdalok bizonyítják, de előadásmódjuk, a népmesét a városi folklórral fűszerező játékstílusuk is igazolja. A vásári mutatványosok erejével és a jó tanító figyelmével rendelkezve pontosan érzik az adott közönség terhelhetőségét, s az első perctől az utolsóig élvezik azt, amit csinálnak.
Az általában „interaktív”-nak hirdetett, régebben „bevonós”-nak hívott gyerekelőadások neuralgikus pontja a közönség tagjainak kisebb-nagyobb mértékű aktivizálása. A nézők tátott szájú figyelme azonban az együttlétnek azt az áramkörét jelzi, amit nem szükséges minden esetben megtörni. Az a fajta beszélgetős – mi több, tényleg odafigyelő! – műsorvezetés viszont, amivel Tapolcsányi András kormányozza az eseményeket, könnyedén hívja színpadra az apróságokat, s finom óvatossággal vissza is tereli őket a helyükre. Jelen esetben egy hadászati hajítógép kezelését tanítják meg egy ifjú vállalkozónak, aki sikerrel be is veszi a festett várat. Úgy vitatnak meg egy-egy mozzanatot a gyerekekkel, hogy az követendő módszertani például szolgálhat a szülők számára is.
Nem lehet rossz errefelé a kulturális eseményt kereső családoknak. Gazdag programmal szolgálják őket az Eötvös10 munkatársai. A szomszédos fák alatt például mindenféle öko-játékok várták a gyerekeket. Egy méretes napvitorla árnyéka azonban 50-60 fővel meg tudná növelni a Hunyadi tér nézőinek számát. Vajon lehetne remélni egy ilyennek a fölszerelését?
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
A pártás királylány (Majorka Színház)
Alkotók: Táncsits Maja, Tapolcsányi András
Nyár a Hunyadi téren, 2020. augusztus 1., kb. 50 néző
