Banyamosoda (Bohócok a Láthatáron)
Zappe László, december
Nyolcéves unokám túl rövidnek találta a mesét. Ő még győzte volna. Én a hosszát éppen arányosnak találtam a tartalommal, de hát nem én vagyok a célközönség. Kár, hogy nyolcéves kor alatt aránylag kevesen szoktak műkritikát írni. Így aztán ez is az unokáiért mindenre képes nagyszülőre marad. Egyébként sajnáltam, hogy a kishúgát nem vittük magunkkal, mivel nem érte el a színlapon megadott korhatárt, még alig múlt három. Ő közölte egy alkalommal harmincöt-negyven perc múltán tömören, hogy: elég volt. Igaz, egy sokkal művészibben pepecselő és valamivel hosszabb produkció közben.
A Banyamosoda című darabban szerintem pont annyi van, amennyi belefér. Amennyit a téma, a történet igényel és elvisel. Markó Róbert meséjében (írta és rendezte) pedig éppen annyi és az van, amennyi és ami szükséges egy korszerű, a hagyományos gyerekdarabok patronjait fel is használó és meg is újító, a fantáziát a köznapi tapasztalatokkal elegyítő játékhoz. Van benne királyfi és királylány éppúgy, mint gonosz boszorkány, no meg az iparosodás hőskorát felidéző technika.
És kedves humor mind a történetben, a szövegben, mind a látványban. A banyamosoda tulajdonosa a Pucerátor 2000 nevű szerkezetével járja a világot. Érdekes elképzelni, hogy akkor mosatunk, amikor ő éppen arra jár. A mesében ugyan bármi megeshet. Még az is, hogy az egészségesen öntudatosnak látszó banya valójában tudathasadásos személyiség, ugyanis az eszközt és az eljárást demonstrálandó maga alakul át boszorkává és fogva tartja a királyi gyermekeket, akiket a nézőknek kell a leheletükkel kiszabadítani. (Fújják is szorgalmasan a gyerekek.) S miután ezt megtették, fejest ugrik a fenti szép nevet viselő hordóba, hogy megtisztuljon. Ha mindebben logikai bakugrást vélek fölfedezni, az csakis az én hibám lehet. Abból adódhat, hogy túlságosan régen betöltöttem a nyolc évet.
A legfontosabb szereplő maga a műanyagcsövekből, hordóból, állványzatból összeszerkesztett, gördülő gépezet, az iparosodás hőskorának tréfás karikatúrája, bizonyára a bábokról, a kellékekről is gondoskodó Horváth Márk leleménye. Beleszerkesztett egy igazi mángorlót is, kár, hogy nem nevezték a nevén, legalább gyarapodott volna a városban felnövő apróságok szókincse. A banyát, a királyfit, a királylányt Michac Gábor öltöztette föl stilizáltan egyértelmű ruhákba.
A kétlelkű, hol megromló, hol megjavuló, a történetet mesélő és a pucerátort üzemeltető banyát Feuer Yvette házaló cigányasszony-jelmezben magával ragadó energiával, ellenállhatatlan kedvességgel adja, Ivák Bence lakli kamasz királyfi, Manyasz Erika dundi bájú királylány. Az elengedhetetlen zenét Gryllus Samu szolgáltatja.
Lehet, hogy a kedves olvasó a fenti írást is túl kurtának találja. Javaslom, nézze meg az előadást. Hátha többet fog látni benne.
Zappe László
(Színházi Kritikusok Céhe)
Markó Róbert: Banyamosoda (Bohócok a Láthatáron Csoport – Marczibányi téri Művelődési Központ))
Bábtréner, kellék és díszlet: Horváth Márk
Jelmez: Michac Gábor
Korrepetitor: Jobbágy Kata
Zene: Gryllus Samu
Játsszák: Feuer Yvette, Ivák Bence, Manyasz Erika
Marczibányi Téri Művelődési Központ, 2016. november 20. 47 néző
Fotók: Kállai-Tóth Anett