Csak énekeljetek!

Sérülés (Trainingspot Társulat)

Gabnai Katalin, február

 „Száraz ágon, hallgató ajakkal /Meddig ültök, csüggedt madarak? / Nincs talán még elfeledve a dal, / Melyre egykor tanitottalak?!” Nem lehet, hogy ne idézzem Tompa Mihály A madár, fiaihoz című versét, amely alighanem kikopott a kötelezően ismerendő művek sorából, de ezt a produkciót látva kedvünk támadhat üzenni a költőnek: „Nincs elfeledve a dal!”

Pap Gábort, a muzsikust, a rendezőt, a Trainingspot Társulat alapítóját még Waldorf-tanár korából ismerem. Ritkán adódó élmény a pályájának követése. A kezdeti lépések óta egyre erőteljesebb produkciók kötődnek a nevéhez, ráadásul olyanok, amelyek – a közélet legfontosabb erkölcsi kérdéseivel foglalkozva – kivételes érzékenységgel reflektálnak közös gondjainkra. Hogy oktatási rendszerünk nem omlott még egészen össze, az épp az ilyen kivételes személyiségeknek köszönhető, mint ő, aki szerencsére már egyetemi órákat is adhat.

Nemrég ünnepelték a Trainingspot Társulat tízéves fennállását. Budapest különböző helyein hívtak maguk köré közönséget, mert fix játszási helyük sosem volt. Nagyrabecsülésem jeleként hadd írjam ide a jelenlegi tagság teljes névsorát: Pap Gábor, Árvai Péter, Bagaméry-Nagy Orsolya, Balogh Péter, Benkő Ágnes, Benya Kata, Boda Tibor, Bora Levente, Boros Ádám, Buzási Fanni, Gál Betti, Ivák Bence, Jobbágy Kata, Király Kriszta, Lovas Dániel, Manyasz Erika, Mesés Gáspár, Németh Eszter, Solténszky Ráhel, Takács Ádám.

Megérdemelnének végre nyugodtabb körülményeket. Az idő tájt, amikor kitalálták magukat, jó ötletnek tűnhetett a kultuszfilm címével játszó névválasztás, de állítom, hogy ismertségüket megsokszorozná, ha nem töprengenének az emberek, hogy is hívják őket. Talán a két szókezdő betű (TT) még nincs mások számára lefoglalva, ezt emlegetni is könnyebb lenne. De rátérek végre konkrét élményemre.

Manyasz Erika és Pap Gábor rendezte, Bora Levente, Boznánszky Anna, Buzási Fanni, Ivák Bence és Jobbágy Kata játssza a Sérülés című osztálytermi produkciójukat, mely Damien Chazelle Whiplash című filmdrámájának alapproblémájára rímel: meddig lehet elmenni a művészképzésben a tehetség felszabadítása, kiszabadítása, megerősítése vagy akár elszabadítása érdekében. Míg az amerikai történetben egy dobos fiú tanára a főszereplő, ebben a játékban a karvezetőképzés világába látunk bele, finom utalással az Oscar-díjas magyar kisfilm motívumaira is.

A gimnázium folyosója, ahol a játék kezdődik, a karvezetőképző intézmény folyosója most.  Felvételire esnek be és ájulnak ki a jelentkezők. Alex (Ivák Bence), a jóképű, jómódú, laza, szőke srác az első, Patrik (Bora Levente), a görcsösen igyekvő, mindent megtanulhatónak és kigyakorolhatónak vélő, buzgó fiatalember a második. S jön Yvett (Boznánszky Anna), a kistermetű, sűrű, szőke, szemüveges szelídke Pécsről, majd Flóra (Buzási Fanni), a filléres gondokkal küzdő, magát lígő-lógó tárgyak hurcolásával is védő, ám sugárzásra is képes, másik vidéki lány. A képző nagyhatalmú sztártanára (Jobbágy Kata) veszi kezelésbe őket. Bár mind a négy hallgató jónak tűnik valamiben, s bár eltérő fokban, mind a négy sérülékeny is, a tanárnő fő céljának a gátlástalan megtöretés tűnik, melynek fura elveiről telefonba mondott naplórészleteiből értesülünk: „Az első próbálkozások ígéretesek, de még nem lehet látni, hogy képesek lesznek-e túllépni a gyengéiken. Momentán elképzelésük sincs, milyen kemény kézzel kell fogni a gyeplőt. A legtöbbnek kiesik a kezéből. Szerencsére. Az én tanítványom nem lesz gyenge. Az én tanítványom edzett és hűséges lesz.”

Szépek és egyszerűek azok a gyakorlatok, amiket a négy játékos a hallgatóságot kitevő gimnazistákkal játszat. A közösen énekelhető népdal szövege mindenkinek a székére van készítve. Nincs mód részletezni a vállaltan stilizált cselekmény fordulópontjait. A lényeg, hogy egy pillanatban kiderül, a négyből csak egy maradhat. A tanárnő minden hallgatóját külön dolgozza meg, s bízza meg egy-egy lélekromboló feladattal. Majd a nézőkhöz fordul, őket a gyakorlóiskola növendékeinek tekintve, s megkéri őket, hogy a jó döntés érdekében csak az általa megjelölt tanítványánál énekeljenek, a többinél ne. Nem fogja elfelejteni, ha segítenek.

Érezhető a ledöbbenés a teremben. Ekkor áll meg a játék, s a színész-drámatanárok, szerepből kilépve, négy csoportban megbeszélik a csoport által jónak látott következő lépéseket. Mint mondják, igen sokféle befejezéssel játszották már ezt a darabot. Én egy olyan változatot látok, amikor mind a négy jelöltnél felcsendül az „Indulj el egy úton” kezdetű dal. De mind a négy kezdést csönd és szinte hallható szívdobogás előzi meg. A fölháborodott tanárnőt, a nagyszerűen rögtönző Jobbágy Katát – módszereit vitatva – itt és most szinte sikoltozásba hajszolják és megfutamítják Golden Dániel vörösmartys osztályának gimnazistái. Van, aki feláll és kimegy, mert nem akar ilyen iskolában diák lenni.

Hívják meg őket. Megrázó tapasztalat lesz. Helyben alakul ki a vég.

Gabnai Katalin

(Színházi Kritikusok Céhe)

Sérülés (Trainingspot Társulat – osztálytermi játék a Vörösmarty Gimnáziumban)