Mirr-Murr kalandjai (Móricz Zsigmond Színház)
Stuber Andrea, február
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban 2012-ben elindult egy igen értékes sorozat: Krámer György gyerekelőadásokat rendezett és koreografált a Művész Stúdió nevű intim színházi térben. Ha felsorolom a létrehozott produkciók címét: Péter és a farkas (2012), Hattyúcskák tava (2013), Seherzádé (2013 ) és Koppélia (2014), abból már sejthető is, hogy a klasszikus irodalom – a klasszikus zene- és balettirodalom – híres darabjait dolgozták fel óvodás-kisiskolás korú közönség számára zenés, táncos mesejáték, vagy még pontosabban: zenés, mesés táncjáték formájában.
A Krámer-előadások a művészetbe vezettek be – míg a cikkünk tárgyát képező Mirr Murr kalandjai legfeljebb Csukás István mesevilágába, valamint a popzenébe. Természetesen ezt sem becsüljük le, minthogy a bemutató a maga nemében szintén korrekten kigondolt és megvalósított produkció, de titkon reménykedünk, hogy nem a táncjáték-gyerekelőadás helyett került a Művész Stúdió műsorára, hanem azt kiegészítendő.
A Mirr-Murr kalandjait a társulat színésze, Puskás Tivadar rendezte, és Csukás István színpadra írója épp úgy Kardos Tünde, ahogy a Krámer-darabok esetében ő alkalmazta színre az alapműveket. Érdekes megnézni, hogy az író-dramaturg mit választott ki Mirr-Murr kandúr számos kalandja közül, mely történeteket fűzte össze többé-kevésbé egybefüggő mesévé az előadásban fellépő négy színész számára.
Mirr-Murr az 1969-ben kiadott Egy szürke kiscsacsi című Csukás István-könyvben jelent meg először, és két évvel később már egész kötetet szentelt hősének az író. A széles körű népszerűséget természetesen a Magyar Televízió hozta meg Mirr-Murrnak: a fő csatornán 1973-tól vetítették a hosszúbajszú, szürke macska kalandjait, Foky Ottó tervezésében és rendezésében, Halász Judit elbeszélésével. A bábfilmsorozat elnyűhetetlen darabjává vált a tévémacis esti meséknek, mindegyik évad ismétlések tárgya lett.
Amit Kardos Tünde összeválogatott Mirr-Murr sok kedves és tanulságos esetéből, abban Oriza-Triznyák a főhős partnere, aki egy nyugdíjba vonult kéményseprőtől kapta a nevét. Elszökött a gazdájától, és azóta szabad macska. A nyíregyházi előadásban inkább a kóbor macska kifejezést használják. Rák Zoltán Mirr-Murrja világos színű, almaképű, jókedélyű cica. Faluról érkezett vidáman, hátizsákján a kis piros traktorja fityeg. Vele ellentétben Illyés Ákos Oriza-Triznyákja zord képű, szürke ballonkabátos, csokornyakkendős, szőrmegalléros macska. A felnőttnézők számára akár egyfajta modellált vidék-főváros – hogy ne mondjam: népi-urbánus – ellentétet is felidézhetnek ők ketten. Mirr-Murrunk tiszta, egyszerű, nyílt tekintetű, Oriza-Triznyák pedig gyanakvóan pillantgat és folyton dirigál, szervezkedik. Mindig ő mondja meg, hogy milyen próbát kell kiállniuk, ha meg akarják valósítani az ő tervét: csatlakozni a Kóbor Macskák Világszervezetéhez.
A Művész Stúdióban az előadás díszletét faládákból állította össze Pálóczy Magdolna tervező. Hátul jobbra többfunkciós vászon, amely árnyjátékhoz és vetítéshez felület, de paravánnak is megfelel, amikor szürke egerek bukkannak fel teljes joggal a környéken, kesztyűsbáb formájában. Ha kell, hovatovább tánckarként is működnek. A műhöz ugyanis Puskás Ádám Dániel komponált zeneszámokat, és felvételről, ha jól tudom, maga Puskás Peti is beleénekel a dalokba. Vagy félreértettem ezt az információt. Mindenesetre a játszó színészek élőben énekelnek, és elemükben vannak.
A macskafiúkon kívül két színésznő lép még fel az előadásban, három szerepet játszva el. László Lili e.h. hosszú szőke copfjait spánielfülnek kiadva, lyukasfoltos ruhában, bájosan izgő mozgással adja a Téglagyári Megálló nevű kutyát. Kosik Anita egyrészt a Czirok nevű, fölényes macskanőt formálja meg ragasztott bajusszal, antagonisztikus ellentétben a fiúmacskákkal, akiknek rajzolt a bajuszuk. A praktikum diktálja az eltérő megoldást, mivel Kosik Anita szakácsnőként is színre lép, főz, felszolgál, vágyakozik, és a merőkanalat mikrofonként használva énekel az egyedüllét szomorúságáról. Erősen hajaz evvel A padlás Mamókájára.
Kosik Anita jóságos, gömbölyű hangú Szakácsnőjén szívderítően átüt a játék öröme. Egy ponton aztán megjegyzi, hogy a macskák folyton ennének. Meg is kérdezi ekkor valamiképpen, hogy vajon mások is mindig éhesek-e. Erre a nézőtéren ülő kis óvodások tömegesen jelentkeznek. Remélem nagyon, hogy csak játszásiból.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Csukás István – Kardos Tünde: Mirr Murr kalandjai (nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház)
Móricz Zsigmond Színház, Művész Stúdió, 2017. január 25, kb. 100 néző