Valahol máshol (Ljubljanai Bábszínház)
Turbuly Lilla, február
A Valahol máshol egy kislány története, akinek a megszokott, mindennapi életébe egyszer csak belesüvöltenek a repülők. Az apját elviszik katonának, a városát szétrombolják, és neki az édesanyjával menekülnie kell egy másik országba, ahol a nevét sem tudják kiejteni.
A szövegkönyv a társulat közös munkája. Nagy erénye, hogy nem érzelmekről beszél, hanem tényekről, nem meghatni akar, hanem láttatni, méghozzá egy 7-8 éves gyerek szemén keresztül. Kérdés, miként lehet a háborúról beszélni ennek a korosztálynak úgy, hogy se túl traumatikus, se szépelgő, se súlytalan ne legyen? (Az előadást hétéves kortól ajánlják, a kolibris vendégjáték alkalmával azonban 12 év körüli gyerekek voltak a nézőtéren, érthető módon, hiszen egy 7-8 éves nem biztos, hogy képes egyszerre követni a kivetítőn a magyar szöveget és figyelni az előadást.) Jó dramaturgiai megoldás, hogy a kislánynak nagyon sokat jelentő kutya kiemelt szerepet kap a történetben. Egy házi kedvenchez való viszony, majd az elvesztése ebben az életkorban (is) erős és sok gyermek számára már átélt élmény, amihez könnyebben tudnak kapcsolódni, akkor is, ha nagyobb traumával még remélhetőleg nem kellett szembenézniük.
Nem nevesítik a helyszínt, még a kislány nevét sem tudjuk meg, az alkotók ezzel a bárhol, bármikor megtörténhetőséget szerették volna érzékeltetni. Az előadás utáni beszélgetésen az is kiderült, hogy nincsenek személyes emlékeik a háborúról (a rendező Tin Grabnar mindössze 25 éves), a menekültválság miatt azonban különösen fontosnak tartották, hogy a gyerekeknek beszéljenek róla.
A kislányt Ajda Toman játssza, varázslatosan. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy az első sorból, egészen közelről látott csillogó szemű, mosolygós vagy éppen ijedt kislány azonos az előadás utáni beszélgetésen csöndesen meghúzódó, szűkszavú színésznővel. Kötényruhájában, copfjával, minden gyermekeskedést kerülő játékmódjával tényleg gyermekké tudott válni a színpadon. A varázslat másik eleme a bravúrosan használt technika, a rajzot imitáló animáció. Egy széltében és hosszában is forgatható, hol asztalként, hol táblaként funkcionáló lapra rajzol krétával. A krétarajz azonban egyszer csak életre kel, a kutya mozogni kezd, a kislány szalad, az ablakokat beszögezik. Ritka tünemény, hogy animáció és színészi játék ilyen tökéletes egységet alkosson, mint itt. Ez a technika nyilván nem egyszerű, és nagyon pontosan össze kell illeszteni a rajzokkal, mégis, az egyszerűség érzetét kelti. Ahogy a pusztítást is néhány maréknyi krétapor asztallaphoz vágásával és a zenével tudják átérezhetővé tenni. Gyerek és világ erőviszonyát a hozzá illőnél nagyobbra szabott székkel, asztallal érzékeltetik.
A Kolibri Pince feketére festett, boltíves terénél nehezen lehetne az előadáshoz jobban illőt találni, hiszen a pince, az óvóhely, a meredek lépcsőn lefelé menekülés a cselekmény fontos része, és az előadás fekete-fehér színvilágát is mintha oda tervezték volna.
A Valahol máshol egy nagyon nehéz téma érzékeny, igen jól sikerült feldolgozása. Ez már csak azért is nagy szó, mert annak ellenére, hogy traumatikus témák sora jelenik meg a kortárs gyermekirodalomban és gyermekszínházban, a háborúról itthon nem nagyon születtek kortárs gyerekelőadások. Főleg nem a jelenkori háborúk gyermekszemszögű ábrázolásáról. (Kivételként Edward Bond Széttört tálja jut az eszembe, abban jelenik meg hasonlóan fenyegető módon a kinti világ kiürülő környékkel, beszögezett ablakokkal. És a Kolibri kettős:játék című előadása, amely a háború elől való menekülést belső és külső szemszögből is megmutatja.)
A 12 éves fiúk (ahogy azt az előadás utáni megjegyzéseikből kivettem) éppen abban a korban vannak, amikor a kislányszemszög és ez a víztiszta ábrázolásmód nekik „brutál dedó”. De felnőtt szemmel ez egy katartikus előadás. És azt gondolom, hogy a színlapon megjelölt 7 pluszos korosztálynak, úgy 10 éves korig, szintén az lehet.
U.i.: Az előadás előtt – mint a Kolibri Fesztivál házigazdái – Horváth Péterrel ketten, felváltva olvastuk fel a szereposztást a nézőközönségnek. Hála Ruszina Szabolcs figyelmességének, aki utánanézett a szlovén kiejtés szabályainak, és ezt a tudását megosztotta velünk, kicsit talán kevesebb hibával, mint e nélkül tettük volna. Amikor a kislány az előadás végén azt mondta, hogy volt egy osztálytársa, aki eltökélte, hogy megtanulja kimondani a nevét, arra gondoltam, hogy talán itt kezdődik a másik tisztelete és elfogadása. Hogy nem aggatunk rá leegyszerűsítő, igaztalan szavakat, hanem a nevén szólítjuk, és ha nem is megy könnyen, megtanuljuk, hogyan kell kiejteni.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Ljubljana Puppet Theatre: Valahol máshol (Somewhere else)
Szerzők: Zala Dobovšek, Nina Šorak, Tin Grabnar, Asja Kahrimanović Babnik
Vendégjáték a Kolibri Színház 25. születésnapjára rendezett fesztivál keretében, Kolibri Pince, 2018. január 26., kb. 50 néző
